Az ecsedi boszorkány lapjain Debrecen földesura is életre kel

---

Debrecen – Sötét történelmi időkbe röpíti olvasóját a Török Kata sorsát megidéző regény.

---

Gyerekként és később kamaszként, majd fiatal felnőttként is kedveltem a történelmi regényeket. Jó volt Fehér Tibor, Hollós Korvin Lajos, Geréb László, Tatay Sándor, Rónaszegi Miklós, Hegedűs Géza vagy éppen Kodolányi János, Makkai Sándor, Bárány Tamás, Szilágyi István könyveit falva visszaröpülni a múltba. Búvár Kund és az Árpád-házi uralkodók, az Anjouk vagy a Hunyadiak világa, az erdélyi fejedelemség kora, a török idők, a Rákóczi-szabadságharc nagy kedvenceim voltak. Időm manapság kevesebb van olvasni, mint szeretném, de mindig örülök, ha olyan, történelmi korokat idéző kötet kerül a kezembe, ami képes magába szippantani.

Az ecsedi boszorkány e művek sorába tartozik. Miklya Luzsányi Mónika új regénye a 16. és 17. századi Magyarországon játszódik, főszereplői valós történelmi személyek.

Két szálon, egymástól néhány évtizednyi távolságra fut a cselekmény. Az egyik hősnője Pemfflinger Katalin, Mária királynő udvarhölgye, akit megbabonáz egy fiatal, szertelen, szép szavakkal udvarló nemes, bizonyos Török Bálint… (Ha máshonnan nem, az Egri csillagokból biztosan ismerhetjük ezt a nevet!) Ez a jóképű, sármos, a harcban merész fiatalember szívhez szóló szerelmes leveleket ír Katalinnak, s teljesen elbűvöli. Ám amikor összekötik az életüket, hirtelen sok minden megváltozik. A házasélet fájdalmas a fiatalasszony számára, sok öröme nem telik benne. Férje sokat van távol, s jelleme új és új elemekkel gyarapodik: ez a főúr igazi köpönyegforgató, ha kell, bárkit elárul, csak a saját érdekét tekinti. Ügyesen taktikázik – ám ahogy a történelemkönyvekből is tudhatjuk, végül csapdába esik, a török elhurcolja, és messze idegenben, súlyos rabságban pusztul el.

A másik szál hősnője Török Bálint és Pemfflinger Katalin dédunokája, Török Kata. Árva kamaszként (s persze, lányként pláne) nincs könnyű élete. Együtt nevelkedik unokatestvérével, Báthory Gáborral, a majdani erdélyi fejedelemmel. Egymásba szerelmesednek, de mégsem élhetnek  úgy, ahogy szeretnének: Katát egy öreg nemeshez adják feleségül, a fiatal Báthorynak pedig szintén érdekházasságot kell kötnie. Kata nyilvánvalóan nem boszorkány, erről szó sincsen, és unokatestvérével való szerelmi viszonya sem egyedülálló abban a korban, ám itt politikáról van szó. Báthory személye, gazdagsága, lehetőségeinek sora sokak szemét szúrja, és Erdély trónjára áhítozik Bethlen Gábor is, aki bármire képes azért, hogy azt megszerezze. Báthory Gábort meggyilkolják, Katát pedig Bethlen boszorkánysággal vádolja és perbe fogja, majd száműzetésre ítélteti.

Miklya Luzsányi Mónika jó kézzel rajzolja meg, s kendőzetlenül mutatja be ezt a véres, kemény világot és hőseit. Évtizedeken átívelő regényében kíméletlenül őszinte és kissé nyers képet fest a korabeli viszonyokról.

Ismerős történelmi személyek vonulnak elénk, beleshetünk a hétköznapokba, a nők és férfiak közötti viszonyokba, képet kaphatunk arról, milyen volt az arisztokraták, a cselédek vagy éppen a hajdúk élete.

Izgalmasak a részletek is: nem csak azért, mert a regény bővelkedik erotikus (és korántsem öncélú) jelenetekben, de megtudhatjuk többek között azt is, milyen gyógynövényeket, milyen szerelmi praktikákat ismertek eleink, és közelebb kerülhetünk a korabeli Debrecenhez is. (A később kálvinista Rómaként emlegetett város Török Bálint birtoka volt: a főúr támogatta az itteni protestánsokat, s elküldte hozzájuk Bálint papot, aki segített megszervezni az itteni egyházközséget.)

Az ecsedi boszorkány szerzőjének nagy erénye, hogy lebilincselően izgalmasan képes írni. Regénye magába szippantja olvasóját, és a török hódoltság Magyarországára röpíti – a véres harcok, a nyughatatlan és heves szerelem, a politikai intrikák ármányos világába.