Annyit tudott korának társadalmáról, mint az Alföld homokbuckáiról a magyar földrajztudós
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.05.22. 15:00 | Frissítve: 2022.05.22. 15:00
Debrecen - Cholnoky Jenő tavaly megjelent önéletrajzi munkája nem egy száraz tudósember emlékirata, hanem egy kiváló szépíróé.
Cholnoky Jenő a földrajztudomány egyik legkiválóbb alakja, mégis csak kevesek számára hangzik ismerősen a neve, tudós életműve. Pedig olyan ráérzéssel, közérthetően beszélt a felszínalaktanról, vízrajzról, meteorológiáról, a természet szépségeiről, mint csak kevesen. Nem véletlenül forgatják sokan mind a mai napig ismeretterjesztő munkáit, amely egyben túl is mutat a tudományos tanulmányozáson, sokakat inspirálhatott, hogy behatóbban foglalkozzanak a természettudományok iránt. Munkáját 45 könyve és 470 megjelent írása fémjelzi. Ahogyan azt Kubassek János jelzi „Nem az elefántcsonttoronyba zárkózott, megközelíthetetlen tudósként, hanem a napi élet problémáival kapcsolatban álló, gyakorlati élet kérdéseire választ kereső kutatóként végezte munkáját.”
Cholnoky Jenő 1870. július 23-án született Veszprémben. A Cholnoky család nagyon régi, közeli rokonságot mutatnak a Hunyadiakkal, amit az a sok ajándék is bizonyít, amit Mátyás király küldött a Cholnokyaknak. Apja, Cholnoky László ügyvéd volt, s azt csak kevesen tudják, hogy ő fordította le Sió álnéven először magyarra Alexandre Dumas Gróf Monte Christo regényét a hatvanas években. Cholnoky Jenő testvérei sem elhanyagolható figurák, Viktor és László kiváló irodalomtörténészek voltak.
Cholnoky Jenő önéletrajzát egy zűrzavaros időszakban, a második világháború idején kezdte el papírra vetni, ahogyan azt a mű előszavában is közli. A közel 300 oldalas memoárjában érzékletes képet ad a tudós szülővárosáról, Veszprémről és a századforduló előtti lakosság életéről, tudományos pályája kezdetéről, a Műegyetemi éveiről, Viktor testvére lezülléséről, gyermekei pályájáról (akik osztoztak természet és tudományos világ iránti szeretetében), kelet-ázsiai tudományos kalandtúrájáról, mesteréről, Lóczy Lajos geológusról, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen töltött éveiről, az első világháború kitöréséről, első és második felesége haláláról, a budapesti Földrajzi Intézetbe történő áthelyezéséről, nyugdíjazás utáni éveiről, a második világháború kitöréséről és tudományos munkáinak eredményeiről is.
Anekdoták, érzelmes vallomások, éles társadalom- és korrajz, kritikák is helyet kapnak a Pesti Kalligram által kiadott önéletrajzi munkában, amely nemcsak a vízrajzzal foglalkozó szakembereknek ajánlott, de azoknak is, akik egy nem mindennapi élet szűrőjén, egy olyan jótollú tudós tollából szeretnék megismerni a kiegyezés utáni Magyarország világát egészen az 1940-es évek világégéséig, aki legalább annyit tudott az emberi természetről, korának viszonyairól, mint az Alföld homokbuckáiról.
A kötetet a debreceni Partium Házban, a Burgundia utcán szerezhetik be.