Ami megmaradt, azt őrzik a képek második nekifutásra is
Szerző: Piskóty Teréz | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.02.08. 08:00 | Frissítve: 2019.02.08. 08:07
Debrecen – Régen minden jobb és egyszerűbb volt? Újra láthattuk a Vojtina előadását a világ egyik legbékésebb kis falujáról. Kritika.
Mi kell a teljes élethez a nagykönyv szerint? Boldog gyerekkor, család, szerelem, gyermek, hasznos munka, unokáknak mesélős időskor és mindez nyugodt vidéki környezetbe helyezve, ahol a természet mindent megad, amire szükség lehet. Történetvezetés szempontjából talán unalmasnak tetsző mindez, az életben viszont ki vágyna többre?
Milyen egyszerű, mikor születik egy fiúcska és egy leány egy kicsi faluban, együtt cseperednek fel, majd ifjú korba lépve egymásba szeretnek. A szülők áldásukat adják a frigyre, hiszen összeillő a pár, majd a házasok boldogan élik közös életüket gyermekneveléssel és az élet apró-cseprő dolgaival fűszerezve egészen a koporsóig. Idilli. Valljuk be, kívánni sem lehet többet. Valószínűleg a gyerekek is megelégednének ezzel, ha így festenénk le mi, felnőttek az előttük álló éveket. Nincs itt vizsga hegyén-hátán, kihívások, továbbtanulási kérdések, stressz, irigység, időhiány, törtetés, elvárások, érszűkület és még ki tudja, milyen betegségek. Csak szimplán az élet elfogadással és küzdelemmel, de minden szépségét kiélvezve.
Nos, a Vojtina Bábszínház éppen ezt vitte második nekifutásra színpadra a Boldog képek című előadással, miközben a debreceni költő, Borbély Szilárd halálának ötödik évfordulójáról is megemlékezett. Az előadás valóban nem szólt többről, mint a világ egyik legbékésebb kis falujáról, melynek a neve is az, hogy Boldog, ahol az emberek valóban boldogan éltek és dolgoztak. Együtt élték meg örömüket és bánatukat, mindezt egymás támogatásával. Majd elrepült a falu felett a gólya kétszer is. Nagy volt az öröm, cseperedtek a gyermekek, és egymásba szerettek. A szerelem pedig elveszi az ember eszét, így a fiatalok sem tudták olyan alapossággal végezni a rájuk bízott feladatokat, mint azelőtt. A szülők ugyan háborogtak egy keveset a megromlott munkamorál miatt, és aggódtak is, majd örömmel fogadták két ennyire összeillő ember egybekelési szándékát. Itt ugrott egy kicsit az előadás, mert betekintést engedett a jövőbe, a közös életükbe, jóba és rosszba egyaránt. Mindez gyönyörű képi megjelenítéssel történt Horváth Mari és Tóth-Pócs Roland jóvoltából. Az árnyjáték pazar volt minden egyes alkalommal, mikor ezt választották a cselekmény tovább meséléséhez. A vetítések és az ehhez kapcsolódó játékok pedig kifejezetten szórakoztatták a közönséget. A régi fotók vetítése modern technikával történt, s az ellentét különösen jól működött.
A felbukkanó versek, melyek hol népdalok voltak, hol pedig Borbély Szilárdot idézték, hangulatot adtak. Itt viszont muszáj megállni egy percre, mert jók voltak a színészek – Hajdú Péter, Hell Krisztina, Mercs Máté Péter, Nagy Mónika, Nagy Viktória Éva és Reschofsky György –, atmoszférát teremtettek. Díszletben mindig azt gondolom, már nem tudják túlszárnyalni magukat a vojtinások kreativitásban, de mindig bebizonyítják, hogy igen. A Boldog képek előadásban ezt még meg is fejelték, és mégsem esett szét az előadás, elbírt mindent, bár jóval kevesebb volt a dialógus benne, mint bármely előadásukban. Akadt benne humoros megmozdulás is, de éppen csak annyi, hogy a régi vetített fotók kicsit nyomasztó hangulatát ellensúlyozzák.
Mégis úgy éreztem, hogy a gyerekeknek ez mind gondot okozott. A felnőttek feltöltődve jöttek ki az előadásról, talán kicsit nosztalgikus hangulatban. Láttak valami szépet, ami a rég elfeledett nyugalmat idézte. A gyerekekben viszont a kíváncsiság munkálkodik, így volt olyan szülő, aki az egész előadást kérdések zápora közben nézte végig. Művészi az előadás, ami a gyerekeknek még talán kicsit sok, mondanivalóban viszont nagyon jó, hogy végigélvezhetnek egy ilyen történetet. Így láthatják, hogy nemcsak királyfik és hercegkisasszonyok kalandos élete lehet cél, hiszen a békesség és a nyugalom sokkal többet ér. Nincs nagyravágyás az előadásban, csak a szép iránti olthatatlan vágy. Ha már a többség úgy gondolja, hogy régen minden jobb és egyszerűbb volt, itt ez az előadás. A múltidézés legjobb módja a fénykép, a megörökített pillanat. A kendőkre vetített fotók megoldása lelket adott a szereplőknek.
Ahogy Henri Cartier-Bresson, a francia fotográfus mondta: „A kifejezőeszközök között egyedül a fénykép az, amely rögzíti és megörökíti a múló pillanatot. A fotográfus látja igazán világosan, hogy a jelenségek szüntelenül változnak és ha egyszer elhaltak, nincs a földön olyan erő, amely életre kelthetné őket.” Mi pedig ezt siratjuk, az elmúlt boldog perceket, amelyeket megörökítettünk, mert az idő már tovaszállt velük. A Boldog képek című előadás ezt tárja udvariasan és kíméletlenül a nézők elé.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Tündér szeretnél lenni? Vagy világgá menni? | 2019.01.28 |
Varjú hozza a gazdagságot a Vojtinába | 2018.12.02 |
Kapzsiság miatt táncolt egy egész falu a Vojtinában | 2018.10.22 |
A bölcs Majom bírónak ítéletet kellett hoznia Debrecenben | 2018.09.26 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)