Állatmenhelyet támogat alkotásaival a debreceni grafikus – videóval
Szerző: Tóth Márkó | toth.marko@mcdb.hu Közzétéve: 2021.05.08. 12:30 | Frissítve: 2021.05.08. 12:35
Debrecen – Mindennek oka van, véletlenek nincsenek: a kétgyermekes debreceni édesanya néhány éve újra elkezdett rajzolni, nem is akárhogy!
A jó munkához idő kell – tartja a mondás. Ha valaki, egy grafikus biztosan osztja a gondolatot. Tóthné Sarkadi Adrienn ma már szívesen tölti az idejét egy-egy rajz tökéletesítésével, pedig tehetség ide vagy oda, volt, hogy eltávolodott a művészettől. Néhány éve egy állatmenhely rajzpályázata inspirálta, hogy ceruzát ragadjon. De ahhoz, hogy igazán komolyan foglalkozzon szenvedélyével, egy baráti beszélgetésre volt szüksége, így Debrecenben jelentkezett egy kétéves kurzusra, amit tavaly decemberben fejezett be.
A tehetségét már fiatalon felismerték, hiszen kisgyermekkora óta rajzolt. Az általános iskolából képzőművészeti középiskolába felvételizett, de végül meghátrált. Ezen már nem bánkódik, a nemrég elvégzett kurzuson ugyanis sok tapasztalatot szerzett, például a rajzolás digitális oldalát is megismerte.
- Úgy gondolom, hogy mindennek oka van, véletlenek nincsenek. Most hogyha ez a dolog időről időre visszajön az életembe, akkor ezzel foglalkozni kell, ezért is jelentkeztem a felnőttképzésre. Igaz, hogy ehhez a szakmához igazából nem kellene maga a bizonyítvány, de úgy gondoltam, hogy ettől csak több leszek – mondta Adrienn.
A képzés elvégzése után úgy gondolta, ideje előrelépni: három portré készítését ajánlotta fel jótékony célra közösségi oldalán, a befolyt összeggel a debreceni Puli Állatvédő Egyesületet támogatta.
A poszt hamar népszerű lett. Eleinte mellékállásban rajzolt, de ez idő hiányában nem volt fenntartható. Ezért fontos döntést kellett hoznia, mindezt kétgyermekes édesanyaként.
- Amint főállású vállalkozó lettem, és kiélvezhettem volna, hogy most már itthon vagyok, pontosan akkor zárták be az iskolát márciusban. Ez egy kicsit visszafogott, nehéz több helyre figyelni, rájuk is figyelni meg átszellemülni valamilyen szinten a rajzoláshoz, de most már azt hiszem, hogy egyenesben vagyok – mesélte.
Adrienn azt vallja, a munka csúcsa az, ha valaki azzal foglalkozik, ami egyben a hobbija is. Szakmailag a fotórealisztikus alkotás felé halad. Ennél mélyrehatóbban adja át az eredeti fénykép részleteit a hiperrealisztikus ábrázolás, de őt ez kevésbé foglalkoztatja. Rajzolni zenehallgatás mellett szeret, úgy felszabadultabban dolgozik. Az elmúlt években sokféle eszközt kipróbált, jelenleg olaj- és viaszalapú ceruzákat használ, számára leginkább ezek váltak be. Adrienn egyébként embereket és állatokat is rajzol, de utóbbiakat szívesebben.
- Bennük van valami természetes báj, ami már az emberekből nem azt mondom, hogy kiveszőben van, de egy fotózás során az ember próbál a lehető legjobban kinézni, a legelőnyösebb oldalát mutatni, míg az állatokban ez természetesen, ők mindig olyanok, amilyenek, nem mesterkéltek, ők mind különlegesek – hangsúlyozta Adrienn.
A jelenlegi megrendeléseiből származó jövedelme egy részét továbbra is az állatmenhelynek ajánlja fel. Elmondása szerint fontos számára, hogy segítsen a rajzai által.
A művészetet önkifejezésnek tartja, amiben igazi boldogságot az jelent, ha őszinte örömet lát azokon, akiknek rajzol.
- Nem feltétlenül azért, merthogy úristen, annyira jól sikerült, hanem például sokan kérnek az elpusztult kedvencükről portért emléknek. Annál nagyobb elismerés nem kell, amikor elsírja magát az illető, amikor meglátja. Akkor tudom, hogy célt értem, akkor azt a kutyust vagy cicát rajzoltam, és akkor az ő – mondta a grafikus.