Alkotótábor a nagycserei ég alatt
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2011.07.02. 08:21 | Frissítve: 2011.11.03. 16:29
Debrecen – Alig pár kilométernyire Debrecentől, Nagycsere környékén található a Both-tanya. A festői környezet június végén ifjú alkotókkal népesült be: Potyók Tamás festő és művésztanár vezetésével a Debreceni Művészeti Akadémia elsőéves hallgatói táboroznak és dolgoznak itt.
Az ötlet a házigazdák fejéből pattant. Both Tibor és felesége, Dóra egyaránt rajonganak a természet és a művészet szépségeiért. Dóra maga is szívesen rajzol – elsősorban pasztellkrétát szeret a kezébe venni. Tibor, aki „civilben” vendéglátással foglalkozik és aktív tagja a Zrínyi Miklós vadásztársaságnak, régi barátjával, Potyók Tamással hozta tető, pontosabban a szikrázóan kék ég alá a tábort.
Nem akarták sem túlszervezni, sem üzleti alapokra helyezni kezdeményezésüket. A tanyájukkal szomszédos kerti lakban szállásolták el az alkotótáborba meghívott fiatalokat, akik reggeltől estig ott és olyan technikával dolgoznak, amihez kedvük volt. Nem mellékes, hogy a környék adottságai mellett a jó idő is kedvezett az alkotásnak.
Mi a tábor célja? – kérdeztük Potyók Tamást, aki elmondta: elsősorban az érdeklődés felkeltése a művészetek iránt és nyitottságra nevelés az esztétika terén. A művészeti akadémia hallgatói maguk dönthetnek témáról, technikáról. A készülő képekkel kapcsolatban természetesen kaptak szakmai instrukciókat, véleményt, műbírálatot – tehát volt kontroll, visszajelzés. Viszont mégsincs érezték azt, hogy nehezen elviselhető nyomás van rajtuk, nem nehezedett vállukra az a fajta felelősség, hogy a néhány napos tábort kiállítással zárják – így volt idő kiérlelni magukban a műveket,illetve továbbgondolni őket akár a tábort követő nyári hetekben is.
Könnyen megnyíltak előttünk is a táborozó hölgyek: elárulták, hogy nem feltétlenül akarnak képzőművészetből megélni majd ha végeztek tanulmányaikkal, de akár ez is lehet pálya előttük. Az alkotást, a kreatív tevékenységet viszont fontosnak tartják. Ez az, ami valóban kiszínezi napjaikat. S mint tapasztaltuk, a művészet „ragályos”: egy-két fiatalabb és kicsit idősebb rajzoló és festő is soraikba lépett. Ők a „hivatalos” táborozókhoz hasonló lelkesedéssel küzdöttek a színekkel és formákkal, s vettek részt az esti programokon, ahol néprajzi előadás, felolvasóest, szalonnasütés és tábortűz is szerepelt – Szent Iván estéjére pedig egy Kanadából hazaérkezett sámánnal való talákozás kínálkozott.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)