A tévében is láthattuk a debreceni színészt, akire vigyáznak az angyalok

---

Debrecen – Tényleg annyira babonás, mint A rögöcsei csoda főhőse? S valóban lepereg az ember szeme előtt élete filmje zuhanás közben? Interjú a Csokonai Színház művészével.

---

Bakota Árpád, a Csokonai Színház színművésze több darabban is játszik idén. A színházi élmények mellett filmforgatást és a legendás „mélyrepülést” is felidézte a Dehir.hu olvasóinak.

Dehir.hu: Nemrég mutatta be a színház az Antigonét. Miben más ez a feldolgozás, mint az elődjei?

Bakota Árpád: Az üzenete természetesen ugyanaz, hiszen ez egy irodalmi alapmű. Mindenkinek megvan a maga igazsága, és ezért harcol. A filmek negyven százaléka erre a konfliktusra alapszik, így a téma mindig aktuális marad.

Dehir.hu: Mennyire modern a darab? Találhat a néző benne utalást a mai világ problémáira?

Bakota Árpád: Van újdonság a darabban természetesen. Minden rendező a saját világszemléletét építi bele az előadásba. (A debreceni Csokonai Színházban a román rendezőnő, Anca Bradu vitte színre a darabot meghívott művészként. A szerk.) A hagyomány az alapja az egésznek, ebből indul ki, és természetesen reflektál a mai világra. Például az ukrán eseményekre is utal kicsit, arra, hogy hogyan robban ki egy forradalom, s hogyan mozgatja meg a tömegeket.

Dehir.hu: Hogyan készülődik egy színész a premier előtti pillanatokban?

Bakota Árpád: Nekem ez az időszak már egy nyugalmasabb állapot. A főpróba után már nem sok minden változhat. Az ember ilyenkor főleg koncentrál, állandóan ezzel foglalkozik. Mivel ilyenkor már nem igen érkezik teljesen új rendezői instrukció, leginkább azt kell letisztázni, amiről addig a próbák szóltak.

Dehir.hu: A rögöcsei csoda című, a Debrecen Televízió által forgatott filmet nemrég vetítették az M1-en. Hogy telt a tévés premier estéje otthon, a főszereplő lakásában?

Bakota Árpád: Mi akkor a tévében nem láttuk a filmet. Viszont az Apolló moziban a díszbemutatóra elvittem a családomat és együtt megnéztük. A pilóta barátaim és művésztársaim viszont figyelemmel kísérték a tévés bemutatót is. Nagyon büszkék rám, alapvetően pozitív visszajelzéseket kaptam.

Dehir.hu: Mi volt előbb – a repülés vagy a színjátszás?

Bakota Árpád: A repülés. Még a középiskola előtt kezdődött a szerelem köztem és a repülők között. Szabadkán láttam meg egy vitorlázó gépet, ami iszonyatosan alacsonyan szállt. Ez nagyon megfogott és akkor indult meg bennem valami, hogy esetleg foglalkozhatnék ezzel. Az érettségi környékén le is tettem az elméleti vizsgát. A gyakorlatira viszont nem volt már lehetőség, mert akkoriban felvettek a színművészetire.

Dehir.hu: Nagy dilemma volt választani a kettő között?

Bakota Árpád: Egyáltalán nem. A színművészetire nagyon sok ember jelentkezik és nagyon keveset vesznek fel. El sem tudtam képzelni, hogy bejuthatok. Akkoriban elsősorban civil pilóta szerettem volna lenni. Aztán az amatőr színjátszást követően belecsöppentem a profi szakmába és beleszerettem. Úgy terveztem, a repülést megtartom hobbinak.

Dehir.hu: Másfél éve történt a legendás baleset, amikor lezuhant a vitorlázógép. Mi az első, ami egy ilyen zuhanás előtti  pillanatban az ember eszébe jut?

Bakota Árpád: A zuhanás pillanatában rettenetesen dühös voltam magamra. Elsősorban azért, mert a válogatott kerettag pilóta barátnőmtől kaptam a gépet. Természetesen megbízott bennem és kölcsönadta a saját vitorlását. Nem tűnt magasnak az a 15 méter, mivel vontatás közben történt a baleset. Egyébként viszont teljesen mindegy, milyen magasról zuhan az ember, utána már nem lehet felszállni a géppel, mert jön a műszerész, átnézi és megvizsgálja. Szóval az járt a fejemben, hogy ma már nem repülhetek...

Dehir.hu: Pánik helyzetben tényleg lepereg az ember szeme előtt élete filmje?

Bakota Árpád: A fűcsomót láttam közeledni, az utastérben repkedő dolgokat, a számítógépet meg a műszerfalat. Minden irányba repkedtek odabent a dolgok. Amikor földet értem és eltűnt a gép orra, akkor láttam, hogy nagy a baj. Éreztem, hogy egy nagy ütést kaptam a gerincemre, az első pillanatban nem, de aztán egyre jobban fájt. Na, ebből kórház lesz – gondoltam. A zuhanás pillanataiban egyszerűen csak mérges voltam magamra.

Dehir.hu: Hogyan viseli egy örökmozgó színész, ha több héten keresztül ágyhoz kötik?

Bakota Árpád: Borzalmas volt. Nagyon megviselt a hosszú kórházi fekvés. Arra is rábeszéltek, hogy ne legyen műtét. Úgyhogy kaptam egy olyan gipszet, ami úgy nézett ki mint egy fűző. Ezt pedig hat hétig kellett hordanom. Nagyon nehéz volt benne mozogni, meg egyáltalán... beleizzad az ember, kényelmetlen. Katasztrofális volt az a hat hét.

Dehir.hu: Lehet még ezek után félelem nélkül repülni?

Bakota Árpád: A minimális félelem az meg van bennem természetesen. Az pedig nem volt kérdés, hogy felszállok-e még egyáltalán. Ez olyan mint a színházi előadások előtt egy egészséges lámpaláz. Persze sokkal óvatosabban, körültekintőbben vezetem azóta a gépet.

Bakota Árpád színművészt nem csak az Antigonéban, de a Légy jó mindhalálig című darabban, és a Régimódi történetben is láthatják a színházkedvelők. A rögöcsei csodát pedig az M1 után a Debrecen Televízió is műsorra tűzi hamarosan.