A természetes arroganciával új irányba állította a kortárs irodalmat a debreceni író – fotókkal, videóval
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2022.09.15. 10:03 | Frissítve: 2022.09.16. 08:43
Debrecen – Személyes és bensőséges megemlékezés, közvetlen hangütés jellemezte a Térey Könyvünnep nyitóeseményét.
Szép és szomorú ünnepi sorozat indult csütörtökön a Kétmalom utcán, Térey János szülőházánál. Szép, mert az idén október 14. és 17. között immár harmadik alkalommal megrendezett Térey Könyvünnep középpontjában az író személye és művészete mellett az olvasás, az irodalom áll, ugyanakkor szomorú is, mert Térey János idén még csak 52 éves lett volna.
A Kétmalom utcai háznál Poós Zoltán író idézte meg Térey alakját. Nemcsak az irodalomtörténet felől közelítette a régi barátot, hanem személyes történetekkel át- meg átszőve mesélt róla.
- Érdekes, hogy bár mindketten éltünk Debrecenben, János itt is született, mégsincs úgymond közös Debrecenünk, bár először az IPK-ban (a Kossuth utca 1. szám alatt – a szerk.) voltunk egy légtérben, 1988-ban, egy koncerten, de akkor még nem ismertük egymást.
Felidézte, hogy két évvel később ugyanannál a kiadónál, a Cserépfalvinál jelent meg mindkettőjük első kötete.
- Térey első osztályú, minőséget szavatoló költészetében hol militáns karakterjegyek tűnnek fel, hol derűs, mediterrán kiegyensúlyozottság lesz úrrá, hol a populáris kultúrára tett utalások teljesítik ki líráját, amely már a második kötetével, A természetes arroganciával új irányba állította a kortárs irodalmat.
Mint mondta, nagyon hamar egyértelmű volt, hogy Térey költő, nagy költő és kiemelkedő alakja az irodalomnak. Méltatta műveltségét, amibe belefért a Szomory Dezső és a popkultúra iránti érdeklődés is, valamint a hétköznapokban is végtelen igényes szóhasználatát, s hogy mennyi minden érdekelte, mennyi mindent beleszőtt alkotásaiba. Elárulta azt is, hogy az egyik jelentős alkotáshoz ő maga biztosította a laptopot Jánosnak. Ez a személyes és bensőséges, közvetlen hangütés egyébként a későbbi, Déri Múzeumban tartott kerekasztal-beszélgetésre is jellemző volt. Ott barátok-írótársak – Papp András, Poós Zoltán, Lanczkor Gábor és Bazsányi Sándor – hozták közelebb a nagy számú érdeklődőhöz Térey alakját, munkásságát, munkamódszerét, és szintén Mercs János színművész tolmácsolta a költő verseit.
A megemlékezés része volt a koszorúzás is. Debrecent a kultúra területéért felelős alpolgármester, Puskás István képviselte; Térey János egykori gimnáziumát Fenyősné Kircsi Amália igazgató, Vámospércsről pedig Ménes Andrea polgármester és Korpa Tamás (maga is költő), a Térey János nevét viselő könyvtár igazgatója érkezett elhelyezni az emlékezés koszorúit. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Harmath Artemisz, az író özvegye is, aki maga is az irodalom területén tevékenykedik, mint irodalomtörténész, kritikus, tanár, több kötet szerzője és a Térey-hagyaték egyik kezelője.
A program sajátos, váratlan fordulattal zárult a Kétmalom utcán. Egy arra járó gépjárművezető nem gondolta azt, hogy célszerű lenne kikerülni az eseményt. A jelzésre, hogy itt megemlékezés folyik, komoly öntudattal szólt ki az ablakon, hogy van-e területfoglalási engedélyük, illetve kilátásba helyezte, hogy rendőrt hív a tiszteletadókra. Ahogy valaki megjegyezte, egy ilyen szituációból Térey János komoly drámát írhatott volna.