A télből érkezett a debreceni „nyárba” az orosz rendező
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.06. 08:11 | Frissítve: 2018.02.19. 09:27
Debrecen – Ilja Bocsarnikovsz a Hogyan nevezzelek? című francia komédiát viszi színre. Az előkészületekbe egy gyors beszélgetés is belefért. Interjú.
Hogyan nevezzelek? – teszi fel a kérdést a francia vígjáték, amelyből a fiatal orosz rendező, Ilja Bocsarnikovsz a mélyebb tartalmakat is igyekszik kidomborítani. Az alkotónak tolmácsok segítenek a színészekkel való kommunikációban, ám ez a legkevésbé sem hátráltatja a művészi kiteljesedést. Az előadás április 7-én debütál a Víg Kamaraszínházban: erről és a magyar színházkultúráról is beszélgettünk a barátságos rendezővel.
Dehir.hu: Az utolsó simításokat végzik az új előadáson, hogy haladnak?
Ilja Bocsarnikovsz: Úgy érzem, hogy nagyon jól mennek az előkészületek. Természetesen voltak apróbb problémák az elmúlt hetekben, azok mindig akadnak a színházban, de ezeken túl tudtunk lépni. Számomra itt a technikai lehetőségek és maga a környezet is tökéletes a munkához.
Dehir.hu: Ez az első alkalom, hogy Debrecenben jár?
Ilja Bocsarnikovsz: Igen, de évekkel ezelőtt Kaposváron is megfordultam már, az ottani egyetemen vettem részt nyári kurzusokon, ezeket Vidnyánszky Attila és Kozma András tartotta. Ide az orosz diákjaimmal érkeztem, hat évig dolgoztunk együtt, én tanítottam és rendeztem ezen a kurzuson. Különböző országokból érkező tanárok és hallgatók munkálkodtak itt együtt, a napi rendszer úgy nézett ki, hogy nemzetközi diákcsapatok álltak össze, Csehovot és Shakespeare-t játszva. A debreceni látogatással együtt egyébként ez a hetedik alkalom, hogy Magyarországon járok. Február 25-e óta, már több mint egy hónapja itt tartózkodom. Két alkalommal mentem haza Oroszországba ez idő alatt, hogy néhány ügyet elintézzek.
Dehir.hu: Milyennek látja Debrecent Kaposvárhoz viszonyítva?
Ilja Bocsarnikovsz: Egy olyan ember számára, aki a színházban dolgozik, nem igazán különböznek ezek a városok. Korán kelünk, elmegyünk az iskolába (itt a színházba), és próbálunk egész nap, az időbe legfeljebb az étkezés fér bele. Itt is és ott is a színpad a lényeg.
Dehir.hu: Milyen együtt dolgozni a magyar kollégákkal?
Ilja Bocsarnikovsz: Kaposváron láttam a diákokat és a játékukat, később a budapesti Nemzeti Színházban is láttam előadásokat, mindegyik nagyon jó és teljes előadás volt. Nagyon közel áll ez a világ az orosz színházi kultúrához, mondhatni, ugyanazt a nyelvet beszéljük ebben a művészeti ágban. Véleményem szerint a magyar színház az egyik legjobb és legerősebb színház Európában. A technikai lehetőségek, a hang, a fények, a zene, a díszlet, mind nagyon jó, és a színészeket is nagyon kedvelem, igazán nagyszerűek.
Dehir.hu: Van segítsége, aki fordít a színészek és ön között?
Ilja Bocsarnikovsz: Van egy fordító, aki angolról magyarra fordít, néhány napig pedig oroszról magyarra fordított nekem egy szakember, ezen a héten is vele dolgozunk, hiszen már mindent össze kellett raknunk, finomítanunk. A színészek jó része szintén beszél angolul, így többségük már érti is, mire gondolok, mielőtt lefordítanák nekik a lényeget. Nem voltak különösebben nagy gondjaink a fordítással, ha mondjuk hetente egyszer mégis, akkor a Google fordítóját hívtam segítségül...
Dehir.hu: Említette, hogy az előadásban a komoly témákat is szeretné kidomborítani a humorosság mellett. Hogy kell ezt elképzelni?
Ilja Bocsarnikovsz: Úgy vélem, ebben az előadásban komoly témák húzódnak meg, még akkor is, ha a komédia műfajában íródott a szöveg. Szeretem ezt a darabot, mert nem egyszerűen vicces események sorát mutatja be, hanem fontos családi jelentéstartalom is rejtőzik benne, mi ennek a kiemelésén dolgozunk. Mindezek mellett is figyelembe kell venni viszont azt, hogy ez egy vígjáték.
Dehir.hu: Észlelhető majd némi változás az előadásban azt tekintve, hogy a darab francia, a színészek magyarok, a rendező pedig orosz?
Ilja Bocsarnikovsz: Természetesen mindegyik kultúra eltér egy kicsit a másiktól: különböző történelem, tájak, időjárás és hasonlók, viszont abban biztos vagyok, hogy amikor az orosz és a magyar néző nevet a színházban, ugyanazt érzi. Akárcsak ha a szeretetről, a gyereknevelésről, a családon belüli félreértésekről beszélünk, ugyanarra gondolunk. Maga a szöveg sem konkrét a francia közegre korlátozódik, számomra ez egy nemzetközi darab. Ez a történet akár Budapesten, Moszkvában vagy Londonban is játszódhatna, hisz a hangsúly a kapcsolatokon van. A sztoriban a szereplők a születendő gyermek nevén vitatkoznak össze: mint tudjuk, a családok másképp döntik el a baba nevét, van, aki megvárja, míg megszületik, és őt látva dönti el, van, aki a szülei véleményét kéri ki. De nem mondhatok többet erről egyelőre, legyen ez egy kis titok a bemutató napjáig.
Dehir.hu: Ki választotta ezt a darabot?
Ilja Bocsarnikovsz: Amikor elkezdtünk egyeztetni Gemza Péterrel, elmagyarázta, hogy mit szeretne a színpadon látni, én pedig felajánlottam neki a lehetőségeket. Mindegyiket elolvasta, és a Hogyan nevezzelek? tetszett neki a leginkább. Mindkettőnk odavolt ezért a darabért, úgyhogy megegyeztük, hogy ezt állítjuk színpadra.
Dehir.hu: Mit csinál Debrecenben, ha a sok munka mellett némi szabadideje is akad?
Ilja Bocsarnikovsz: Alkalmam adódik ilyenkor arra is, hogy előadásokat tekintsek meg, amikor pedig jó az idő, elmegyek sétálni. Itt teljesen más az időjárás, mint Oroszországban, számomra ez már maga a nyár. Technikai előkészületeket szoktam még végezni, és hazatelefonálok a családnak: szóval, mondhatni, semmi különlegeset.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)