A slamnek befellegzett? Az irodalom útvesztő, a prózaíró partravetett hal? Így látja a világot a debreceni szerző
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2022.06.05. 13:00 | Frissítve: 2022.06.06. 15:04
Debrecen - Kilépni a keretek közül: ez élteti Somogyi Tibort, akivel aktuális projektjeiről és a város kulturális életéről beszélgettünk. Interjú.
Somogyi Tibivel nem lehet úgy összefutni, hogy ne mesélne, éppen milyen projekteken dolgozik, abból ugyanis nincs hiány. Debrecen kulturális életének igazi színfoltja ő, a tanítás mellett ír (novellákat, slameket, drámákat) rendez és játszik a Debreceni Egyetemi Színház társulatában, szervezi az Okuláré Projektet, s arra is gondja van, hogy mindig újabb tartalmakkal lepje meg közösségi oldalának követőit. A koronavírus-járvány kezdetén ismerőseit, barátait kérte fel, hogy adják elő egy-egy novelláját, majd videóban rögzítsék azt – a Novideókból már összesen 63 darab hallgatható, nézhető vissza írói oldalán.
Fotó: Szilágyi Szilvia
Mostanság éppen egy új irodalmi műhelyt alapított Macsi Violettával DIKK (Debreceni Irodalmi és Kulturális Közösség) néven, de azon is sokat töri a fejét, hogyan lehetne mondjuk egy frappáns egypercest írni egy magát macskának képzelő nőről. Mindezt csak úgy, mert élvezi, de azért túl is nőtt már az írás egy egyszerű hobbin. A páratlan szójátékairól, abszurd humoráról ismert szerzőnek komoly tervei vannak, például szeretné kiadni végre első kötetét. Erről is beszélgettünk vele, meg az önálló slam estjéről, a partravetett prózaírókról, és Debrecen élő irodalmi életéről, amiben nem is éppen olyan könnyű eligazodni – mondja.
Dehir.hu: Amikor megosztottad Facebookon a Novideóidat, volt, aki megjegyezte, hogy miért nem színészek olvassák fel a rövidprózáidat, olyanok, akik értenek is hozzá, miközben az egész tevékenységeddel éppen az elitizmus ellen lépsz fel.
Somogyi Tibor: Az emberekbe beleégett, hogy minden az, ami, van egy ösztönös elvárás, hogy úgy kapják meg az adott formát, ahogyan azt megszokták. Pedig a műfajok örök változásban vannak, minden tágul és alkalmazkodik a korhoz, és szerintem kell is tágítani, ha lehet valami értékes hozadéka. A Novideókat például a Covid idején indítottam el, és kifejezetten fontosnak találtam, hogy főleg olyanok olvassák fel, akiknek nincs közük a színjátszáshoz, de úgy gondoltam, szívesen részt vennének a projektben. Az volt a kérés, hogy mindenki saját maga dolgozza fel a kapott szöveget, s azt úgy adja elő, ahogyan neki jól esik, ami belőle, a személyiségéből jön.
A Novideókkal kettős célom volt: egyrészt szerettem volna valami újat létrehozni, másrészt pedig egy arcot is kapó hangoskönyv formájában közelebb hozni a közösséget a műveimhez.
A projekt egyébként nem fejeződött be, van még körülbelül húsz novellám, amihez készül majd videós anyag.
Emellett elindítottuk a Dravideókat is, Nagy Dávid ismerősöm szívesen forgatott volna, így jött a filmrevett felolvasószínház ötlete. Ezekhez viszont már olyan ismerőseimet kértem fel, akiknek van némi színházi tapasztalatuk is. Ebből most hét van fent a közösségi oldalamon.
Dehir.hu: Az utóbbi időben rengeteg folyóiratban publikáltál, mégis azt mondanám, különutas vagy Debrecen irodalmi életében. Így alakult, vagy van ebben valami szándékosság a részedről?
Somogyi Tibor: Egyetemistaként tagja, sőt pár évig elnöke voltam a Debreceni Egyetem Irodalmi Körnek (DEIK), aktívak voltunk, szerveztünk önálló esteket, műhelyeket, volt kilenc évig saját folyóiratunk is, az Amúgy, amelynek szinte végig szerkesztője, főszerkesztője voltam, tartottunk rendszeresen lapszámbemutató esteket a Debreceni Egyetemen, a Modemben, végül a Víztoronyban. Hívtunk prominens vendégeket az irodalom berkeiből, egyre jobban megismertek minket. Kaptunk meghívásokat, így ismertük meg például Szűcs Laciékat, az akkori Várad folyóiratot és sok más neves műhelyt. Aztán mindenki elvégezte az egyetemet, és megszűnt az egész, mert nem jöttek új emberek, akiknek átadhattuk volna a stafétát. A másik pedig, ami miatt megvan ez a különutasság, az az, hogy nincs igazán prózaműhely Debrecenben, Pesten is csak egy-kettő. Van olyan ismerősöm, aki azért ír verseket, mert a prózáit nem tudja hova vinni. A prózás hal a parton.
Dehir.hu: Mennyire zártak ezek az önszerveződő, hivatalos, félhivatalos debreceni irodalmi intézmények, műhelyek?
Somogyi Tibor: Akkor is zárt volt, amikor benne voltam, most is az. Nem feltétlenül véletlen ez, de nem is akaratlagos, kialakul egyfajta belterjesség, mindenki ismer mindenkit, félszavakból is értik egymást, ha akarnak is nyitni, akkor nem biztos, hogy könnyű becsatolni az újakat, viszonylag nehéz kívülről bekapcsolódni. Nekünk sem volt könnyű a helyzetünk, egyrészt ezért is hoztuk létre a DEIK-et, másrészt azért, mert fogalmunk se volt róla, hogy az egyetemen már működik a hasonló profilú LÉK. Ki is alakult egyébként egy kis egészséges versengés. A LÉK-eseknek mi kicsit népszerűség hajhászok voltunk, ők pedig számunkra kicsit elitisták, akik bezárkóztak a magasirodalom tornyába. A két műhely között nem is igazán volt sokáig átjárás.
De a zártság abban is megnyilvánul, hogy nehezen áramlik az információ, Facebook ide vagy oda, egy átlagos gimisnek, akármilyen jólértesült is, fogalma sincs róla, pontosan milyen irodalmi folyóiratok és műhelyek vannak, még egy magyar szakosnak sem, úgy kell nyomozni utánuk, kész krimi. Ugyanez van a kiadókkal is, nem tudni melyikhez küldje a kezdő a szövegeit, melyik az elfogadott, kik vehetik gondba, hogy aztán ne legyen a pálya szélére állítva?
Dehir.hu: Ilyen szempontból válogatós vagy?
Somogyi Tibor: Nem vagyok annyira válogatós, pedig valamilyen szinten kellene, ha az ember azt szeretné, hogy komolyan vegye az irodalmi közeg. Publikáltam, de nem akartam görcsösen kötetet, voltak, akik azért jártak a műhelybe, hogy minél előbb jelentkezzenek eggyel. A járvány idején álltam rá igazán a publikálásra. Azelőtt sem egészen hobbinak fogtam fel az írást, de egy ideig kielégített az, hogy megjelentek szövegeim az Amúgyban, megosztottam, s elolvasták néhányan.
Szeretek olyan témákról írni, olyan megközelítésben amilyenben nekem jólesik, ilyen szempontból nem szeretem a trendek hullámaival vitetni magam. Volt, hogy tartottam tőle, hogy nem lesznek rá vevők a lapok.
Dehir.hu: A napokban viszont elindítottatok egy prózaműhelyt, a DIKK-et. Kapnak itt a hiányolt eligazításból is az érdeklődők?
Somogyi Tibor: Macsi Violettával találtuk ki, hogy jó lenne valamit tenni a kultúráért, mert ugyan nagyon sok rendezvény van, de az az érzésünk, hogy szigetként működnek, nincs közöttük egy hajó vagy rév, amivel át lehetne kelni egyikből a másikba. Működik az Egri borozóban a Pincelíra, a Modemben a Versműhely, ott vannak a KULTeres vagy DESzínházas események, az Alföld programjai, de mintha az egész külön működne, nincs semmi, ami ezeket összefogná. Létrehoztunk hát egy oldalt, ami a többértelmű DIKK, azaz Debrecen Irodalmáért és Kultúrájáért Közösség nevet kapta, és csinálunk egy műhelyt is, várunk mindenkit, akiket érdekel az írás, teljesen nyitott fórum lesz. Már az első alkalmon, amely május 30-án volt, több tehetséges fiatal felbukkant a műhelyünkön. És igen, tehetséggondozó szereppel, mi már ismerjük az irodalmi életet, tudunk segíteni abban, hova érdemes menni, milyen megmutatkozási lehetőségek vannak a városban vagy azon kívül, s persze a szövegeket is együtt nézzük át. Június 25-én 19 órától Zselenszky (Török-Zselenszky Tamás) és Gimpel Tomi jön hozzánk a DESz 24-be, egy egyszálgitáros szerzői estre várunk mindenkit.
Dehir.hu: És közben a saját házad táján is söprögetsz, nemrég lengetted be, hogy hamarosan megjelenhet az első köteted. Mit kell erről tudni, hogy áll most a folyamat?
Somogyi Tibor: Egy szintén író ismerősöm javította, válogatta a novelláimat, elsősorban az abszurdabb, elvontabb, kicsit örkényes rövidprózákat rendezte össze, összesen 32 novella kapna helyet a tervezett kötetben. A táska egy állat – ez a munkacíme, de sok múlik a kiadón is. Csakhogy akadt egy kis probléma, az adott kiadó idén nem nyert NKA-s pályázatot. Két lehetőségem van: vagy megpróbálok támogatókat találni, vagy várok, hátha jövőre ki tudják adni.
Dehir.hu: Pénteken 20 órától az Incognitóban találkozhattak veled a debreceniek, az önálló slam esteden. Hogyan kerültél közel ehhez a műfajhoz, s mivel vártad a közönséget?
Somogyi Tibor: A 2010-es évek elején törtek be a slamek, beszéltük is a többiekkel, hogy kellene csinálni slam esteket, mert ilyesmi nincs Debrecenben. Persze volt, csak nem tudtunk róla, úgy jártunk, mint a LÉK-kel, Pályi Bencéék tartottak rapslam esteket, de nem igazán jutottak el a nagyobb nyilvánosságig. Először a Campus Fesztiválra vittünk slameket 2013-ban, akkor kaptam kedvet hozzá. Ha egy novellát írtam, azt meghallgatta tíz ember, általában ugyanaz a tíz, irodalmi esteken még tíz-húsz, viszont a 2014-től állandó slam esteken annyian gyűltünk össze, hogy sokszor nem fértünk be a terembe, akkora tömegnyomorokat produkáltak ezek a korai események, hogy az valami hihetetlen.
Az az igazság, hogy mostanában már nem tűnik olyan fényesnek a slam helyzete, a vírus után nem nyerte vissza az állapotát, a pesti évi nagyversenyen is kevesen voltak, a havi klubokat sem rendezik már és vidéken sem jó a helyzet. Az Incognitóban pénteken egy összegző slam estet adtam, elvittem az elmúlt tíz év legjobb munkáit. Egyfajta Debreslam történet is volt.
Régebben inkább az volt, hogy vártam, hogy történjen valami, s becsatlakoztam az eseményekbe, de a korona megtanított rá, hogy sokkal jobb, ha az ember magának szervezi meg, aktívabban érvényesíti magát, még akkor is, ha esetleg ez ellenérzést válthat ki egyes emberekben.
Dehir.hu: A slamek tehát most szerinted nem, vagy nem annyira futnak. Sokat vagy fiatalok között tanárként, mi számít ma trendinek, ami a könyvekhez, irodalomhoz kapcsolódik?
Somogyi Tibor: Az egyik diákom jegyezte meg: „Tanár úr, 2022 van, senki nem olvas már könyvet, újságot, Tiktok-videókat nézünk.” Nekik már a Facebook is boomer dolog. Lehet ideje lenne nekünk is ilyen tartalmakat gyártani, egy-két percben elmondani gyorsan azt a slamet, verset, novellát, úgy esetleg bevonná a fiatal korosztályt is. Persze mindig lesz egy réteg, aki olvas, akiknek könyveket kell kiadni, de kell követni a trendeket is, főleg mert a felmérések szerint megint egyre kevesebben olvasnak.
Dehir.hu: És még a DESzínházról nem is ejtettünk szót. Milyen projektjeid lesznek a közeljövőben?
Somogyi Tibor: Június 19-én megrendezzük az Okulárét, a téma a rukkola, erre írnak olyan okulárés írók, akik megnyerték az elmúlt félév témás estjeit, 26-án pedig debreceni írók egyfelvonásaiból lesz egy válogatás a DESzgráfián, ott a Tranzit című darabomat is bemutatjuk. A nyári programok még most állnak össze, de az biztos, hogy lesznek koncertek, stand up színház, felolvasószínházak és saját előadásokat is tervezek.