A régi barát emlékezik a debreceni íróra a Kétmalom utcai szülőháznál
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2022.09.13. 12:41 | Frissítve: 2022.09.14. 23:27
Debrecen – Olyan újító volt, aki messzemenőleg tisztelte a hagyományt: koszorúzással indul a Térey Könyvünnep.
Szeptember 14-én emlékezünk meg a Debrecenben született, itt felnőtté váló és szülővárosához mindig hű nagy költő, Térey János születésének évfordulójáról. Ahogy Szirák Péter irodalomtörténész, az Alföld folyóirat főszerkesztője írja Téreyről:
Emléktábla a Kétmalon utcai ház falán
„a kortárs magyar irodalom egyik legtehetségesebb és legtermékenyebb írásművésze átformálta a költészet nyelvét, felújította a verses regény és a zenedráma műfaját, új értelmet adott a pátosznak és az elégiának, a szatírának és a társalgási drámának, a disztópiának és a memoárnak. Olvasói, az irodalom ínyencei tudják, hogy milyen megragadó erejűvé, milyen intenzitásúvá formálta a műveit. S mindezt lenyűgöző műveltséggel és rendkívüli nyelvi fantáziával tette. Olyan újító volt, aki messzemenőleg tisztelte a hagyományt, így szülővárosának épített és szellemi örökségét is. A legnagyobb debreceniek nyomdokain járva a „maradandóságot” az értékek megújító megőrzéseként fogta fel.”
A Térey Könyvünnep koszorúzással indul az író Kétmalom utca 17. szám alatti szülőházánál.
Beszédet Poós Zoltán író mond az eseményen, a régi barát, aki személyes, bensőséges szavakkal idézte meg kérésünkre Térey alakját.
- Térey János élő klasszikus, már második könyve, A természetes arrogancia óta tudom, hogy az. Tudta ő is magáról, ennek a könyvnek a kéziratát a New York Caféban mutatta meg, majd miután bezárt a kávéház, végigvonszolt a fél Budapesten, míg talált egy méltó helyet, ahol tovább olvashattam. Barátok voltunk, megismerkedésünk után úgy cirka tíz évig szinte minden nap találkoztunk, és utána is sűrűn, így előbb ismertem meg élő szóban egy-egy gondolatát, míg aztán azok kötetbe kerültek.
Ha egy erőset mondott (majdnem mindig), azt gyorsan le is írta egy fekete noteszbe, innen sejthető volt, hogy mi kerül be egy-egy versbe, drámába. „Természetes” volt a kivételes intellektusa, az imponáló műveltsége, a választékos nyelve, és hát elbíztam magam, azt hittem, mindig ilyen jó dolgom lesz, hogy élő egyenes adásban „történik meg” az irodalom, és normál hétköznapi élet.
Nem így lett: az 1970. szeptember 14-én született író még ötvenéves sem volt, amikor 2019 nyarán váratlanul elhunyt.