Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is

---

Ez a jelmondata annak a debreceni kórusnak, amely második helyezést ért el a világ egyik legrangosabb versenyén.

---

Augusztus 1. és 4. között rendezték meg a Bartók Béla Nemzetközi Kórusversenyt. Az idei esemény azért volt különleges, mivel hat év kimaradás után gyűlhettek össze újra a kórusok, hogy megmérettessék magukat az egyik legrangosabb zenei találkozón.

A világ minden tájáról érkeztek csapatok a cívisvárosba, Olaszországból, Görögországból, a Fülöp-szigetekről, Katalóniából, és még Japánból is. Magyarországot két kórus képviselte a nemzetközi versenyen, a bajai Ad Libitum Kórus és a debreceni Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskar. Utóbbi második helyezést ért el saját kategóriájában, első helyezettnek járó díjat azonban nem osztottak ki.

Ennek apropóján beszélgettünk a versenyről és a Kodály Zoltán Ifjúsági Vegyeskarról Vasné Katona Adrienne karnaggyal. 

Dehir: Mit kell tudni a versenyről? Milyen létszámmal indulhatnak például a kórusok? 

Katona Adrienne: Ez olyan verseny, ahol különböző kategóriák vannak megadva, mi az ifjúsági kórusok és gyermekkarok kategóriában versenyeztünk. Azt emelném még ki, hogy a kórusok nem egymással versenyeznek, hanem különböző ponthatárok alapján érnek el helyezéseket. A verseny újraélesztéséről és szervezéséről azonban Nemes József, a versenyigazgató tudna a legtöbbet beszélni. A mi kategóriánkban negyven főben volt maximalizálva a létszám, ez azért is volt szerencsés, mivel mi harmincnyolcan vagyunk. 

Dehir: Hogy élték meg a versenyt? Milyen érzés volt a gyerekeknek? 

Katona Adrienne: Nem az eredmény volt az elsődleges célunk, hanem egy ilyen nagy volumenű, örömteli, szakmai barátságokat szövő világversenyen részt venni. Nagy lelkesedéssel vettek részt a versenyen a gyerekek. A kitartásuk és a szorgalmuk mindenek fölött való, hiszen a nyári szünet közepén csinálták végig az egy hetes intenzív felkészülési időszakot, amelynek folyamán nem voltunk egyedül, csak hálával tudom megemlíteni kollégáimat, akik tanácsaikkal, szakmai és szervezési segítségükkel támogatták munkánkat. 

Dehir: Nagy büszkeség lehet a kórusnak egy rangos versenyen ilyen eredménnyel zárni, sőt még különdíjat is elhozni. 

Katona Adrienne: Szesztay Zsolt neve fémjelzi ezt a díjat, aki nekem tanárom is volt, ezért még különlegesebb érzés számomra, hogy elnyerhettem ezt a különdíjat, amelyért végtelenül hálás vagyok. A versenyen elnyert pontszám és helyezés másodlagos.

A gyerekek mondták, nekik az a hét jelentett sokat, ami a versenyt megelőzte. A baráti légkör, a hangulat nyomot hagy bennük egy életre. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a helyezés nem számított, de ők mondták, hogy ez nekik sokkal fontosabb volt. 

Dehir: Kicsit térjünk el a versenytől, hogyan kerülnek a fiatalok a kórusba? 

Katona Adrienne: A mi iskolánknak, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnáziumnak három kórusa van, egy rézfúvós zenekarunk, egy ifjúsági vegyeskarunk, és egy szimfonikus zenekarunk. Minden tanulónak valamelyikben kötelező részt venni, de ezeket váltogathatják is. Mi már középfokú intézmény vagyunk, ez feltételez néhány év alapfokú zenei intézményben eltöltött tanulást.

Dehir: Hogy látja, miért akarnak a fiatalok kórustagok lenni? 

Katona Adrienne: Két gyökere lehet ennek. Az egyik a zenei indíttatású család, amikor a szülők tudatosan ebbe az irányba terelik a gyerekeket. Ez a jellemzőbb, hiszen utána már nem kötelező ebbe az irányba tovább menni, de a zenei iskola olyan lelki többletet ad a gyermekeknek, amelyek segítik őket a mindennapi életben is. Aki a középfokú intézményben is a zenei pályát választja, az már egy bizonyos fokú elhivatottságot is feltételez. 

Dehir: Miért éppen ezt a műfajt választják a fiatalok? Ezt a generációt jellemzően a pop-rap műfajokkal kötik össze, ha zenéről van szó. Mennyire vannak kapcsolatban más műfajokkal? 

Katona Adrienne: A mi kórusunk minden műfajt énekel, klasszikus régi zenétől kezdve klasszikus kortárs zenét, könnyűzenét, ez elsősorban a hangi adottságoktól függ. Talán ez is lehet a vonzereje a mi kórusunknak.

Azért a könnyűzenének is lehet nagyon mély mondanivalója. Az éneklésnek rengeteg előnye van, nem csak zenei területen, egy énekes így mutatja meg gondolatait a közönségnek. A kórus arra jó, hogy kiállhat a közönség elé, de nem egyedül teszi ezt meg, ebben nagyon nagy segítség lehet egy kórus. 

Dehir: Milyen a lányok és fiúk aránya kórusban? Hogyan tudnak együtt dolgozni?  

Katona Adrienne: Sokkal több lány van most nálunk, mint fiú. Nagy az összhang közöttük, semmiféle gondot nem okoznak a nemi különbségek. Talán a fiatalok szívesebben énekelnek vegyeskarban, szélesebb és színesebb, dúsabb hangzásvilágot ad, jobban tudnak támaszkodni egymásra. Kórusunk ars poeticája Kodály gyönyörű gondolata, amihez méltók próbálunk maradni: "Az ének szebbé teszi az életet, az éneklők másokét is."