A fiatal zenészek szerint a vers és a zene együtt sokkal erősebb
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.05.06. 10:30 | Frissítve: 2018.05.06. 10:34
Debrecen – A Kedv, remények, trillák versenyen indulók között sok ígéretes tehetséget ismerhettünk meg.
Idén is győztest hirdettek a Debreceni Művelődési Központban, a negyedik „Kedv, remények, trillák…” elnevezésű pályázaton. Az előadók feladata az volt, hogy közismert magyar költők verseit zenésítsék meg. Mint arról a Dehir.hu beszámolt, a múlt héten hirdették ki a verseny végeredményét, a négy kategória győzteseit.
Értékelték a Legjobb Wass Albert-versmegzenésítést, ebben a kategóriában a budapesti The Pollux zenekar nyert.
Ezzel pedig fellépési lehetőséget kaptak az Éva Presszó együttes előzenekaraként. A győztes együttes Arany János A vigasztaló, és Wass Albert Non inutili vixi című versét ültették át zenei közegbe.
Az együttes ugyanis eleinte még duóként létezett, dob és gitárorientált progresszív zenét játszottak, majd a verseny kedvéért csatlakozott hozzájuk Sorbán Fanni Luna.
Az énekesnő szerint nem volt egyszerű a közös munka, ugyanis Budapestre kellett volna utaznia a próbákért, ezért a fiúk elküldték neki a rögzített hangsávokat, ő pedig Nyíregyházán felénekelte a dalokat. A kész anyagot ezután visszaküldte a zenekarnak. Egy hetük volt arra, hogy teljesen felkészüljenek. Fanni szerint kreatívnak kellett lenniük, hogy összejöjjön a végeredmény.
Izsák Gergely gitáros azt mondta, régóta megvolt benne az az ötlet, hogy a saját dalait a versek által még komplexebbé tegye, de az is szempont volt, hogy a költeményeket olyan közegbe helyezze, ami által azok még több emberhez eljuthatnak, vagy azok is meghallgassák, akik inkább a zenét szeretik jobban.
Sorbán Fanni Luna énekesnő úgy véli, a versnek lelke van és azt megfelelően kell előadni.
- Ha valaki erre adja a fejét, akkor először azonosulnia kell a verssel, meg kell ismernie, többször el kell olvasnia, meg kell értenie. Nem eszköz kell ahhoz, hogy megszólaljon egy költemény, hanem egy olyan emberre van szükség, aki őszintén, átéléssel, érzésekkel képes erre a feladatra – mondta az énekesnő.
A legjobb énekhang kategóriában a nyíregyházi Inverzió, egészen pontosan Lengyel Letícia énekesnő nyert.
A fiatal lányt kifejezetten meglepte a zsűri döntése, számára ez egy óriási megerősítés és visszajelzés volt arról, hogy a befektetett energia meghozza gyümölcsét. Letícia korán kapcsolatba került a zenével, hiszen már óvodás korában a Vikár Sándor Zeneiskolába járt, ahol sokáig furulyán tanult, néhány éve pedig elkezdett magánénekre is járni.
A versmegzenésítéses pályázat gondolata szinte bevillant nála, ugyanakkor egyáltalán nem volt ismeretlen számára a verseny közege, ráadásul aktuális formációja éppen bele is illett a tematikába.
- Már a korábbi években is indultam, ismerem a verseny hangulatát, így egyértelmű volt, hogy idén is jelentkezek, immáron a nemrégiben alakult Inverzió formációmmal, ami egyébként pont a saját versmegzenésítések köré szerveződött – mondta az énekesnő.
Az egyik mű, amit feldolgozott, Radnóti Miklós Tétova ódája volt, ami régi nagy szerelme. Komoly feladat volt a költemény megzenésítése, mivel sokat kellett várnia arra a pillanatra, hogy megérjen benne hozzá a zene. A másik pályamű Wass Albert Őszi hangulat című verse lett. Letícia szereti a kihívásokat, ezért egyáltalán nem ijedt meg attól, hogy nincs sok ideje a munkára, bátran belevágott. Egy 300 oldalas kötetet kölcsönzött ki a könyvtárból és napokig csak azt böngészte, alaposan átgondolta a döntést.
- Szerintem így lehet igazán azonosulni egy költészeti alkotással. És az, hogy zenei eszközökkel is megidézzük a különféle gondolatokat, érzéseket, hangulatokat, sokkal mélyebb benyomást kelthet. Egy megzenésítési folyamat során olyan közel lehet kerülni egy műhöz, hogy a legapróbb részleteket is észreveszi benne az ember – fogalmazott Lengyel Letícia, aki csak pozitív élményekkel gazdagodott a verseny során; egyszerre erősödött az önbizalma és kapott plusz motivációt, hogy érdemes ezzel foglalkoznia a későbbiekben is.
A legjobb zeneszerző kategóriában Pásztor Csilla lett a győztes.
Most először próbálkozott versek megzenésítésével és egyből nyert. Ebben az is közrejátszhatott, hogy amióta az eszét tudja, a pomázi zeneiskolába jár, már zeneóvodában megismerkedett a muzsikával, azóta pedig egyre több területen kipróbálta magát a színpadon. Számára a verseny stílusgyakorlatnak is beillett, hiszen nagyon kíváncsi volt arra, mennyire megy neki a versmegzenésítés.
- Mindig jó, ha egy-egy új dologban kipróbálhatom magam. Ilyen volt a kóruséneklés is először, a kamarazenélés és a zenés színjátszás is. Úgy tűnik, most a versmegzenésítés jött újdonságként. Szerintem az egy csodálatos dolog, hogy amit éppen érzel, azt valószínűleg már valaki leírta versben, és a zene közelebb hozza a fiatalokhoz magát a költeményt is – mondta.
Csilla Kibédi Ervin Ahogy a napok rövidülnek és Radnóti Miklós Huszonnyolc év című költeményét választotta. Mint mondta, a megzenésítés gyorsan ment, sokkal hosszabb folyamat volt, míg finomított rajta, ebben nagy segítsége volt a húga.
- Nagyon jó az, amikor kigondolok valamit, megmutatom a barátaimnak, húgomnak, és ők az én rezgéseimet átvéve hozzáadják azt a pluszt, amivel felerősítik az alapötletet. S ha időnként nem egyezik az elképzelésünk, valahogy, sok idő és olykor vita után, kialakul a végeredmény, amit együtt is magunkénak érzünk – fogalmazott a fiatal zeneszerző.
A zsűri Szabó Mátyásnak ítélte oda a legjobb hangszerelés díját.
A fiatal zenész számára sokat jelentenek a hangszerek, hosszú éveken át foglalkozott furulyával, klarinéttal, megtanult szájharmonikázni, mandolinozni, gitározni és zongorázni is, sőt a hegedű mellett a spanyol dudához is ért.
Nem mellékesen már egy éves korában hangszereket kért a születésnapjára, így az ő esetében hatványozottan igaz: nem lehet elég korán kezdeni.
Szabó Lőrinc Tengeren és József Attila Talán eltűnök hirtelen című költeményeinek hangszerelésével lett kategóriájának legjobbja. A verseket ő is nagyon szereti, nem csak játszani, hanem olvasni is.
- Általában szeretek megihletődni. Türelmesen kivárom, hogy egy vers megtaláljon, vagy egy dallam a lelkemben, gondolataimban megszülessen. Persze a pályázatra azért tudatosabban kutattam a verseket. Érdekes, hogy az egyiknél a dallam született meg előbb bennem, és hozzá kerestem a verset. Míg a másiknál a költemény talált rám, és aztán láttam neki a megzenésítéséhez – mondta.
Önmagát maximalistának vallja, szeret rágódni a sorokon, akkordokon egészen addig, míg teljesen elégedett nem lesz a végeredménnyel, vagy úgy nem szól, ahogy azt szeretné.
A versek megzenésítése számára egy küldetés is egyben, hiszen ha csak a versek lélektöltő erejének és örömének egy kis szeletét meg tudja mutatni a színpadon a fiataloknak, akkor már megérte.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)