Zajlik a történelem? Én inkább fociznék és csajoznék
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2022.02.26. 12:15 | Frissítve: 2022.02.27. 19:15
Debrecen - A hét Oscar-díjra jelölt Belfast című film jól bemutatja azt, hogy akármekkora jelentőségű események is történjenek, az ember a saját életével van leginkább elfoglalva. Kritika.
Pandémia, karantén, háború: alig három éve senki nem gondolta volna, hogy olyan időket fogunk élni, amelyek a történelemkönyvek lapjaira kívánkoznak majd a jövőben. S mégis mire fog leginkább emlékezni a kisember? Összejöttem-e azzal a szép lánnyal/helyes fiúval, jól bánt-e velem a gyermekem a nehézségek idején, megmaradt-e a munkám, a házam, tudtam-e járni szórakozni, utazni, kutyát sétáltatni, ha akartam.
Belfast
Hatványozottan igaz ez, ha az illető egy kisgyermek: őt maximum a legszélsőségesebb pillanatok hatják meg, de azok is főleg akkor, ha őt személyesen érintik. Például a kis barátjukat éri valami baj, vagy velük történik valami kitörölhetetlen élmény. Kenneth Branagh hét Oscar-díjra jelölt új filmje erre a triviális tényre irányítja rá a figyelmet: a háborúk alatt is születtek gyermekek és folyt oktatás, kulturális élet és hasonlók, s az 1960-as évek Észak-Írországában is a zavargások mellett szövődtek szerelmek, összevesztek párok és családok vesztették el szeretteiket.
A film egyik igen nagy erénye az, hogy egy kevésbé ismert, tárgyalt konfliktusra irányítja a figyelmet: az Észak-Írországban, s azon belül Belfastban a hatvanas évek végén zajló események sötét képet festenek az emberi jellemről. Egy békésen élő család utcájában zavargások törnek ki, vallási alapon vegzálják a lakosokat huligánok, a rendőrség hónapokra kitelepedik a környékre. Rádiós és tévés beszámolók alapján töredékeket hallunk arról, mi történik, közben a kisiskolás Buddy (Jude Hill) éli világát: szerelmes, szeret focizni, rajong a bölcs nagyszüleiért. Apja Észak-Írországból Angliába kényszerül a munka miatt, s úgy tűnik, a családnak sincs tovább maradása: az anyagiak és a forrongó légkör sem engedi, hogy nyugodtan éljék hétköznapjaikat...
Protestánsok zaklatnak, ölnek katolikusokat azokban az időkben, mikor a Beatles arról énekel, hogy All You Need is Love?
A szeretet az éltető erő ebben a közösségben is, a családok között: ez segít kitartani a barikád közelében, a barátok összetartásában, a szerelmek kialakulásában. Akik pedig a gyűlölet rabjai, végül úgyis pórul járnak. Ez lehetne kicsit „népmesésen” és szájbarágósan a film mondanivalója, de jóval több rétegből építkezik, így stabil lábakon áll.
Érdekesség, hogy múlt héten is Branagh rendezését néztük a moziban: a Halál a Níluson összességében a Gyilkosság az Orient Expresszen című opusához hasonlóan nem nyerte el a tetszésünket, s a Belfast után is furcsa szájízzel távoztunk a vetítőből. Kötelező tetszenie, mert több Oscarra jelölték? A benyomásokat tekintve ennek a filmnek a sok erénye mellett megvan az a sajátossága is, hogy minden lazasága ellenére borzasztóan mesterkéltnek hat.
A beállítások elidegenítőek, a sztori sokszor túlzottan lelassul, máskor irtózatosan begyorsul, s olykor azt érezni, semerre sem tart a történetvezetés: de valljuk be, a valódi élet is ilyen, egyszer izgalmasabb, máskor nem történik semmi.
Így inkább a hangulatfestése nagyon erős a Belfastnak: bemutatja, hogy éltek akkoriban a családok, milyen reklámokkal volt tele a média, miként ment az oktatás, a játék, a konfliktusok kezelése.
Sok nagyon érdekes, előremutató párbeszéd is helyet kap a filmben, amely az elfogadásról, a menekülésről, a vallási, etnikai különbségekről szól igen szépen: látni, hogy a haladóbb szelleműek már akkoriban is úgy vélték, mindegy, ki honnan származik és milyen istenben hisz, végeredményben az a fontos, milyen ember is valójában.
Ez az örökérvényű üzenet a mai, forrongó világnak is szólhat: különösen borzongató volt úgy látni a filmben megjelenő harcokat, hogy tudjuk, alig pár száz, ezer kilométerre tőlünk pont ilyen borzalmakban van részük az embereknek. (A filmet szerzőnk február 24-én, az orosz-ukrán háború kitörésének napján tekintette meg – a szerk.)
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 1050 Ft, 2D gyermek/diák – 950 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 850 Ft, 3D normál: 1280 Ft, 3D gyermek/diák – 1180 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1080 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Visszatér Kenneth Branagh Poirot-ja, és irritálóbb, mint valaha | 2022.02.19 |