Vicces, de nem tökéletes a Csokonai Színházban forgatott Hetedik alabárdos
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2017.10.15. 09:00 | Frissítve: 2017.10.16. 10:28
Debrecen - Sárközi-Nagy Ilona nem csak a színpadon, de a filmvásznon is magával ragadó jelenség, ráadásul még a ruhát is ledobja. Kritika.
Szinte nem is emlékezni olyan magyar filmre, amelyet teljes egészében Debrecen forgattak volna az utóbbi években: tavaly a népszerű Wellhello-film volt ilyen, bár annak csak néhány részlete pörgött nálunk. Most viszont jött a Hetedik alabárdos, bevette a Csokonai Színházat és vele együtt a debreceni mozikedvelő közönség szívét is.
Hetedik alabárdos
Nincs is ezen sok csodálkozni való: az önreflexió különféle megvilágításaiban lubickoló vígjáték üdítő, egy ismeretlen világba kalauzol és közben jó néhányszor megnevetteti a nézőit.
A helyzetkomikumon és karakterek kifigurázásán túl szórakoztató párbeszédek, félig kínos színpadi jelenetek és iszákos fantazmagóriák váltják egymást szerethető könnyedséggel. És pont ez adja az élvezhetőségi faktor száz százalékát: önironikusan áll a film az egész szakmához – mind a filmezéshez, mind a színházhoz –, mégse megy át ízléstelen panaszkodásba vagy csúfolódáásba az egész.
Főhősünk, Kósa Miklós (Bánki Gergely) egy örök vesztes: még szöveget se mondhatott soha a színpadon, most viszont megütötte a főnyereményt, és megrendezheti elfuseráltnak ígérkező darabját, a Hetedik alabárdost. A színészek tajtékzanak, a furcsán viselkedő igazgató viszont támogatja az ötletet, reménykedve abban, hogy majd romba dönti a színház ázsióját az új bemutató…
A hetedik alabárdos egészséges mértékben kifigurázza az amorózót, a szende naivát, az öreg alkesz „tanár urat”, a pancser statisztát, a világba belefáradt igazgatót és főként a valóságtól teljesen elrugaszkodott színikritikust: szinte minden karakter- és embertípust. Persze van olyan alak, ami már inkább csak egy elképzelt, lebutított csonk, mint valóságosnak tűnő személy (lásd a folyton nyalókán kérődző, sálban, bő hippigatyában, hátizsákkal parádézó kritikus, aki egyszerűen nem lehet létező személy, mert nem, nem és nem!), de még ez a lecsupaszítás is nagyon vicces tud lenni bizonyos helyzetekben. A helyi jó csaj,
Sárközi-Nagy Ilona mindent visz: legalább annyira szerethető és bámulatos a filmvásznon, mint a színpadon, egyértelműen az ő alakítása a film legkellemesebbike.
Durva ripacskodásba csap át viszont Mohai Tamás alakítása, akinek az új bemutató miatt Az ember tragédiája Ádám szerepéről kell lemondania azért, hogy kék spandex kezeslábasban adjon elő egy igen szomorú bolygót. Szegény Nagy Ervin pedig kezd belesüppedni ebbe a bunkó, a nők számára vonzó falusi parasztba, aki tehetségtelen és nem is túl kedves, mégis abszolút favorit. Kár érte, tehetséges színész, elég csak a Kaméleon című Goda Krisztina-filmre gondolni.
Viszont mindezen pozitívumtól eltekintve sem lehet igazán jónak nevezni a filmet, hiszen a magyar vígjátékokra jellemző gyerekbetegségek vissza-visszaköszönnek benne. A főszereplő Bánki Gergely jó karakterszínész, tutira hozza az örök pancsert, viszont a 2007-es Buhera mátrix című filmjéhez képest lehetett volna annyi újítást hozni, hogy nem mond ebben a filmben is belső monológokat (különbség: a szemüveg). A történet kifejezetten egyszerű, és kicsit zavaró fantáziaképek és időbeli össze-vissza ugrálások is tarkítják az összképet. A logikai kapcsolódási pontok és az indíttatások is elég ziláltak,
az egyik pillanatban még semmibe veszi és fikázza naivánk a béna rendezőpalántát, pár perccel később már meztelenül vonaglik rajta az öltözőben.
És eleve, mi a jó Isten üt abba a színházigazgatóba, aki az emeletről a színpadra pisál? Ember legyen a talpán, aki megérti ezt. Viszont a Sas Tamás-filmek és egyéb ezredfordulós gyöngyszemek rákfenéjét, az irritálóan az arcunkba tolt reklámokat ez alkalommal sikerült mellőzni: a folyton füstölő Fanninak még a cigis dobozát is letakarták.
A másik, ami zavaró lehet, hogy a kamera (az utolsó pár percet leszámítva) nem hagyja el a színházat.
Persze ez lehet a „művészi kifejezése” annak (nem az), hogy a színház a világ. De inkább low budget mellékízt ad és a fantázia hiányát mutatja,
hiszen nincs olyan mellékszál, ami a falakon túlra jutna. Emellett gyakran abszurdba megy át a bénázás, a gengszter Olga karaktere főként paródiaként értelmezhető, és az egész „megfélemlítjük az igazgatót” dolog is.
Ezek miatt pedig a Hetedik alabárdos nem tud túllépni a magyar kabarévilág több évtizedes hagyományrendszerén és poénvilágán.
Megmarad így egy üzenet nélküli, a szórakoztatás egyik primitív fajtáját, a szituációs komédiát előtérbe helyező filmnek.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Ön is megnézheti: október 24-ig. Október 18-ig 18.15-től. Október 12. és 18. között 19.00-tól. Október 19. és 24. között 15.45-től (hétvégén 13.45-től is). Apolló mozi, Miklós u. 1. el.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 900 Ft, 2D gyermek/diák – 800 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 700 Ft, 3D normál: 1130 Ft, 3D gyermek/diák – 1030 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 930 Ft.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)