Csalódást keltő műanyag a legendás állatok visszatérése
Szerző: Orosz Ferenc | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.11.18. 10:00 | Frissítve: 2018.11.18. 10:05
Debrecen - A legújabb fejezet az egyre sebesebben duzzadó varázsló világ univerzumban képvisel minden olyan rossz tulajdonságot, amik a mai blockbuster-filmkészítést a mélybe húzzák. Kritika.
Talán elsőre kicsit erősnek hangozhatnak ezek a szavak, legfőképp egy olyan film esetében, amit ha egy bizonyos szempontból közelítünk meg, annyira nem is tűnik rossznak. Azonban ha a mélyére ásunk, és hajlandóak vagyunk jobban belebonyolódni a miértjeibe, hamar rádöbbenünk, hogy
Legendás állatok: Grindelwald bűntettei
a film egy újabb, tökéletes példája a franchise-centrikus, pénzlehúzó filmgyártásnak, ami olyannyira jellemző manapság. Az új Legendás állatok moziból sajnos hiányzik a varázslat: patikamérlegen kimért, műanyag termék.
Az előző rész hősei kénytelenek visszatérni, hiszen a Harry Potter-filmekből megismert Albus Dumbledore felkéri Newt Scamandert, hogy segítsen neki a növekvő erejű Grindelwald megállításában. A nagyhatalmú varázsló magához gyűjti az aranyvérű mágusokat, hogy aztán együtt uralkodhassanak a mágikus és muglivilág felett. Mindenkinek döntést kell hoznia, melyik oldalra áll: család, barátok fognak egymással szemben szállni ebben az egyre jobban széthúzó világban.
Az első, talán legszembetűnőbb problémája a filmnek a görcsös univerzumépítés, már megint. Míg az első film egy érdektelen, mégis élvezhető, önmagában is megálló történet volt, addig a Grindelwald bűntettei egy picit sem törődik azzal, hogy saját sztorija legyen. Szinte minden pillanatban ontják ránk az expozíciót és az építkezést, miközben mindezen próbálkozások teljesen összeroppantják a mozit.
Olyan érzésünk van, mintha egy tévésorozat valamelyik évadának a középső részét néznénk, ahol semmi érdekes vagy élvezetes nem történik, mégis szükség van rá, hogy össze tudják kötni az eseményeket.
Az összes karakter, akit valamennyire megszerettünk az előző részben, háttérbe szorul, és tulajdonképpeni statiszta lesz, hogy a filmet gyorsan áthuzalozzák egyfajta Harry Potter-előzménnyé, és hogy az egyre bonyolultabb mitológiát a képünkbe tolják. Már korábban is egyértelmű volt, hogy Newt Scamander csak egy csatorna a nézők számára, hogy beléphessenek ebbe a világba, de arra azért nem számítottam, hogy ezúttal ennyire elveszítenek minden reményt a karakterben.
A másik nagy probléma éppen az előzőből ered: szinte egy olyan szereplő sincs már ebben a filmben, akiért izgulni lehetne. Valamennyire megkedvelhettük a figurákat az első részből, de itt már rögtön bedobják őket a mélyvízbe, és azt várják tőlünk, hogy mindennemű kötődés nélkül érezzünk irántuk, ami természetesen képtelenség.
A dolgot az is megnehezíti, hogy rengeteg új karaktert hoznak be a filmbe, és az ő történetüket is csavaros-zavarossá teszik. A mitológiaépítéssel, a Potter-univerzum behozásával, az új karakterekkel és a régiek történetének továbbszövésével a mozi egy totális, kusza katasztrófává válik, ami nem nyújt több élvezetet, mint egy Wikipedia-bejegyzés elolvasása.
A legszomorúbb az egészben az, hogy a film forgatókönyvírója maga J. K. Rowling, aki úgy látszik, képtelen elszabadulni korábbi, óriási sikerétől, ezáltal saját ázsióját a földbe tiporva.
A legújabb film ugyanis képes az egész franchise-t megölni, és a Potter-filmeket is megmérgezve Rowling örökségét is tönkretenni.
Bár az írónő korábban is tett olyan kijelentéseket, amik meghökkentőek voltak a rajongók számára (például azt, hogy megbánta Ron és Hermione összehozását, millióknak okozva csalódást szavaival), manapság az érdektelen, fölösleges információival a Potter-univerzumról és ezzel a szériával tényleg rajongói bázisának elveszítését kockáztatja meg. Hasonló a ténykedése ahhoz, amikor George Lucas apró változtatásokat hozott a saját Star Wars-univerzumába: senki sem lelkesedett az ötletért. Rowling igyekszik utólag alakítgatni a sztorit, egyre erőtlenebbé téve azt.
A generációk számára fontos varázslat után, amit a könyvekből és a filmekből tapasztalhattunk meg, ez a széria, és legfőképpen ez a film, óriási csalódás.
Tipikus példája annak, amikor pénzemberek döntik el, hogy szeretnék még megfejni egy régi, nagy tehenüket, és kínkeservesen kifacsarnak belőle minden utolsó pénzérmét.
Mivel ötlet az nincs, marad a mitológiaépítés, a film azonban teljesen lélektelen, üres és nem igazán ajánlható senkinek sem. Talán a legfanatikusabb Potter-rajongók majd találnak benne valami érdekes információmorzsát, de nekik is inkább azt tudom ajánlani, hogy kíméljék meg magukat ettől az élménytől és vegyék elő a régi könyveket. Azokban még számítottak a karakterek, és a varázslat is valódi volt.
A filmet szerzőnk az Apolló moziban látta. Apolló mozi, Miklós u. 1. Tel.: +36 (52) 417-847, e-mail: info@fonixinfo.hu. A pénztár nyitva hétfőtől vasárnapig: 12.45–20.45 óra. Jegyek: 2D normál – 990 Ft, 2D gyermek/diák – 890 Ft, 2D csoportos (20 fő felett) – 790 Ft, 3D normál: 1220 Ft, 3D gyermek/diák – 1120 Ft, 3D csoportos (20 fő felett) – 1020 Ft.
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Bohém Rapszódia: mindent megbocsátunk ennek a filmnek | 2018.11.11 |
Egy pánikbeteg özvegy lenne a tökéletes magyar nyomozónő? | 2018.11.04 |
Meglepően szórakoztató lett a magyar szexkomédia | 2018.10.28 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)