A nők körül forgott a világ Debrecenben öt napon át
Szerző: Szénási Miklós - Szilágyi Szilvia | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.10.07. 08:45 | Frissítve: 2019.10.07. 09:15
Debrecen – Szórakoztató, merész, olykor provokatív kulturális kalandra csábított október első napjaiban a Csokonai Színház fesztiválja. Mit kapott az, aki elindult, hogy feltérképezze a kínálatot? Kritika.
Jó ötlet volt három éve előrukkolni egy őszi színházi fesztivál ötletével, legyen a tavaszi Deszka párjaként egy másik hasonló rendezvény Debrecenben, még a szezon elején. 2017-ben nem lehetett tudni, mi lesz belőle, csak remélni, hogy a MagdaFeszt megerősödik, a közönség elfogadja, megszereti, „rárepül” a programokra. Ez történt: az idei már a harmadik, október elején öt napon át a színház mellett a társművészetek is erőteljes programot kínáltak a minőségi kikapcsolódás és kultúrafogyasztás iránt érdeklődőknek.
Call Girl a stúdiószínházban
Ez nemcsak a nők fesztiválja: róluk szól ugyan, mivel alapvetően a női sorsokat és női alkotókat állítja középpontba, ám ahogy az évtizedek óta egyik legkedveltebbnek számító hetilap, ez a rendezvénysorozat sem kizárólag a nőket kívánta megtalálni. Öt napba nem könnyű mindent belezsúfolni, az átfedéseket elkerülni pláne lehetetlen, de a kínálat valóban sokszínű volt. A színház mellett belefért többek között a film, a zene, az irodalom is.
S hogy mit kapott az, aki elindult, hogy feltérképezze a kínálatot? Kérdéseket és válaszokat elsősorban. A nőkről – és olykor a férfiakról is.
Nők és férfiak vagyunk ugyanis, itt élünk, ebben a világban. Sok minden történik velünk, sokféle gondolat jár a fejünkben, álmodozunk, reménykedünk, néha háborúzunk egymással, néha kiborulunk, néha haragszunk, szeretünk, keressük a helyünket.
A MagdaFeszt kínálatában szereplő előadások, találkozások, filmek (és a többi) a jelenre reflektáltak. Az első napon a Call Girl (Mészáros Piroskával) és a Párterápia (Balla Eszterrel, Debreczeny Csabával és Mészáros Mátéval) versenyzett a közönség kegyeiért. Daniel Glattauer színdarabja tipikus történetet tálalt elénk: a feleség és a férj kapcsolata kiüresedett, elfáradt, már nem az igazi a közös életük. Semmi jót és szépet, semmi vonzót nem látnak a másikban, ezért szakemberhez fordulnak – bár hamar kiderül, túl nagy reményt nem fűznek ahhoz, hogy ami elromlott, azt meg lehetne javítani. Frenetikus párbeszédekkel, ügyes poénokkal sodorta magával a nézőket a játék. S hogy mennyire ismerős helyzeteket tárt elénk a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda vendégjátéka, jól mutatta a közönség sorain végighullámzó nevetés. Ugyanakkor pont az előadás kiszámíthatósága miatt volt olyan érzésünk, hogy mivel a Call Girl is ezzel egy időben ment, talán jobb lett volna azt választani.
Az idei fesztivál erőteljesen tágította a horizontot, csütörtökön például moziba hívta a nagyérdeműt. Nem új filmeket vetítettek, ám érdeklődés így is mutatkozott Enyedi Ildikó, Szilágyi Zsófia és Mészáros Márta alkotásai iránt. A Testről és lélekről, az Egy nap és az Aurora Borealis közös nevezője a hétköznapok megélése nőnemben. Nehéz lenne összevetni ezeket a nagyon különböző hangulatú filmeket: férfiként számomra az Egy nap volt a legemlékezetesebb azzal az őrült rohanással, ami az életünket jellemzi – és amiről az idősebb generációknak pont úgy nincs fogalma, mint ahogy esetleg a fiatalabbaknak sincs arról, milyen kínok és titkok rombolták az Aurora Borealis hőseinek testét-lelkét.
Mozizni a stúdiószínházban is tudtunk: ide szombaton a Malter filmfesztivál hozta el – szintén női témákra fókuszáló – rövidfilm-válogatását. A Kis Hajni rendezte Last call, Vermes Dorka filmje, az Anyák napja, Regős Ábel Kék órája, valamint a Wellness című rövidfilm, Szabó Virág alkotása mind merész, tabudöntögető mozik. A külföldre távozó nagymama szívbemarkoló sztorija, a leszbikus élettársi viszonyt elfogadni kénytelen (vagy képtelen) édesanya, a társkereső oldalon ismerkedni próbáló, elvált anyuka, vagy a két, ma már idősödő hölgy több évtizedes barátságának szakítópróbáját boncolgató alkotások bizonyították, néha elég 15-20-30 perc is ahhoz, hogy teljes filmélményt kapjon az ezúttal kizárólag hölgyekből álló közönség.
Ahogy kolléganőnk, Szilágyi Szilvia beszámolt róla, az egész napos filmvetítések és színházi előadások után a csütörtök este a zenéé volt. Tompos Kátya előadói estjei sosem kizárólag a muzsikáról szólnak, a színész-énekesnő minden meglévő eszköztárát mozgósította a kellő hatás érdekében. Játszott éneklés közben is: a hangjával és az érzelmeinkkel egyaránt.
Egy érzelmi libikókára ültetett fel minket, könnyed, humoros dalocskáktól lírai magaslatokig repített.
Két lemezéből, a 2013-as Keresztül Európán és a 2017-es Holdjáratból adott ízelítőt. Orosz népdal, francia sanzon és angol könnyűzene forrt egymásba különös ízt hagyva maga után, Kosztolányi-próza találkozott Jimi Hendrix ütős rock számával, magyar népdal U2 slágerrell, Weöres Sándor Michael Bubléval, de megismerkedhettünk az énekesnő üdítő szerzeményeivel is. Jó döntést hozott, aki Tompos Kátya koncertjét választotta esti program gyanánt.
A Csokonai Színház kifejezetten a MagdaFesztre időzítette a Yerma című produkcióját. Bármilyen sötét időket is élt az emberiség, az anyaság ideája, vágya, reménye, álma ott lebegett a nők előtt. Hogy az Újhelyi Kinga alakította nő hogyan élte meg, hogy nem részesülhetett ebben, azt egy férfi írta meg, Frederico García Lorca – és igazán erős szerepeket kínált a debreceni színésznőknek. (Erről az előadásról majd későbbi kritikánkban olvashatnak.)
A sorozatra – számomra – a koronát a Tünet Együttes kortárs pénteki produkciója tette fel. Az éjszaka csodái varázslatos világba röpítette a közönséget. Élő zene, vizuális csodák és mozgásszínház elegyeként mesélt a kapcsolatokról, nőről, férfiról, az életünkről.
Szavak sem kellettek ahhoz, hogy belekerüljünk valami nagyon ismerős, valami nagyon erős hullámba.
Sodródtunk, vitt magával a képek és hangok sorozata: szinte nem is az számított, honnan és hova, csak az élmény, ami túlmutatott ezen az estén és talán a fesztiválon is.
Nem lehet egyetlen sovány mondatban, vagy akár terjedelmesebb bekezdésben összefoglalni, mit jelent nőnek lenni, mit gondolnak a nők (vagy éppen a férfiak) a nőkről (netán a férfiakról, hiszen létezésünk egymás nélkül elképzelhetetlen). Maradjunk abban, hogy a MagdaFeszt egy olyan kezdeményezés, melyet érdemes folytatni. Ismét megtapasztalhattuk: Debrecenben is van közönsége a minőségi kultúrának, a fiatalabb és az idősebb generációkat is meg lehet szólítani, el lehet érni. És ez nem kevés.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)