42 évet és több mint ezer kézimeccset dolgozott fel a debreceni sportstatisztikus
Szerző: Gurbán György | gurban.gyorgy@dehir.hu Közzétéve: 2021.02.27. 13:05 | Frissítve: 2021.02.27. 18:36
Debrecen - Tóth András Balázs elképesztő mennyiségű és minőségi adatbázist hozott össze a Loki női kéziseiről. De nem akar megállni ennél a sportágnál.
Kíváncsi rá például, hogy hány légiósa volt összesen a DVSC női kézilabda csapatának és azok hány országból érkeztek? És arra, ki volt a legtöbbször gólkirály Loki-mezben, illetve mennyi az egy meccsen elért legtöbb debreceni találat és kinek a nevéhez fűződik? Ilyen és ehhez hasonló adatok is megtalálhatók azon az oldalon, amelyik egy debreceni informatikus, Tóth András Balázs nevéhez fűződik, aki – mint oly' sokan mások – szurkolóként indult el az úton.
A bajnokcsapatról is megtalálható minden fontos adat (Fotó: Gurbán György)
Dehir: A nyolcvanas években lett Loki-drukker. Ki vagy mi vitte ki először a pályára?
Tóth András Balázs: Debreceni vagyok,1974-ben születtem. Családom egyáltalán nem volt sportos család, de gyerekként azért minden délután lent voltam a grundon, és estig rúgtuk a bőrt. Az első focimeccs, amit (egy fekete-fehér tévén) láttam, az Olaszország-Brazília meccs volt az 1982-es világbajnokságon. Zico, Socrates, Zoff és persze Paolo Rossi! Leesett az állam, olyanok voltak, mint a varázslók. Abban a kétszer 45 percben beleszerettem a fociba. A 80-as években rendszeresen kijártunk a régi Nagyerdei Stadionba keresztapámmal, aki ilyenkor a kedvemért bejött Debrecenbe Nyírbátorból. A sport imádatát egyértelműen neki köszönhetem.
Dehir.: Milyenek voltak az első meccses élményei?
T. A. B.: A foci is óriási élmény volt, hóban, fagyban, akár az NB II-ben is kint voltam minden meccsen. Kinizsi, DUSE, DMTE, pedig egy órát kellett gyalogolnom, hogy kiérjek a Vágóhíd utcai stadionba. Aztán egy órát haza, de megérte. A kézilabda szép lassan felzárkózott a 90-es évek elején. Sajnos, a bajnokcsapatot nem láttam élőben, viszont egy DVSC-Spartacus (36-22) mérkőzésen, a lelátón ismertem meg életem párját, akivel immár 18 éve házasok vagyunk.
Dehir: Ezen kívül, mik a legszebb emlékek?
T. A. B.: Fociban a zsúfolt Oláh Gábor utcai pálya, Sándor Tamás, Gojan, Gracsov és a többiek. Kézilabdában például a Larvik elleni EHF-kupadöntő, de ugyanígy egy-két Győr, Dunaferr vagy Fradi elleni nagy győzelem vagy akár a tisztes helytállás. A Hódos hangulata, atmoszférája megunhatatlan, minden egyes alkalommal lenyűgöz és ugyanakkor feltölt energiával is.
Dehir: Hogyan fogott hozzá a statisztikák vezetéséhez, honnan indult?
T. A. B.: Levelező tagozaton jártam a műszaki főiskolára, közben pedig elvégeztem egy újságíró- és riporteriskolát. A főiskola mellett napi 8 órában dolgoztam is, informatikusként az Agráregyetemen (akkor még DATE), ahová 1996 körül kezdett betörni az internet. Nagyon megtetszett az egész, részt akartam venni benne. Így alakult ki, hogy 1997-től már a DVSC hivatalos honlapját készíthettem, még otthonra is szereztem jófajta „betárcsázós” netet. De az ezredforduló környékén jött a vezetőváltás és én kiszorultam ebből a körből.
Dehir: Mikor jött el újra az ideje?
T. A. B.: Néhány év „kimaradt”, aztán Dövényi-Nagy Tamás csinált egy immár nem hivatalos, csak amolyan „szurkolói” honlapot. Hónapokra bevetettem magam a megyei könyvtárba és éjjel-nappal bújtam a Hajdú-Bihari Napló számait. Minden létező dolgot kijegyzeteltem, hogy teljesek és naprakészek legyenek a statisztikák. Ami nem volt benne a Naplóban, azt kibányásztam az Egyetemi Könyvtárban a Népsportból. Senkitől semmiféle elismerést, javadalmazást ezért nem kaptunk, így aztán lassan elfogyott az erőnk, egyre ritkábbak lettek a frissítések, a honlap szép csendben „meghalt”.
Dehir: Hogy aztán újjászülessen, mint „sportstatisztika.com”?
T. A. B.: Igen. Azt a rengeteg beleölt munkát csak nem tudtam otthagyni. Átvettem az egészet, de engem elsősorban a statisztikák érdekelnek. Össze szeretnék szedni minden egyes mérkőzésről, játékosról, edzőről, játékvezetőről mindent, amit csak lehet - egy komplett, rendszerezett archívumot a DVSC kézilabda szakosztályáról. Bementem a klubhoz és megállapodtunk a munkamegosztásban. Övék a jelen és a jövő (a fotóktól a jegyárakig, az akadémiától a friss hírekig), enyém pedig a múlt. Húsz év kihagyás után újrakezdtem az interjúztatást. Az internetnek hála, beszélgethetek az első kedvenceimmel, a 90-es évek játékosaival. Nekem is nagy élmény, de ahogy észrevettem, ők is kivétel nélkül örülnek neki, hogy valaki gondol rájuk a pályafutásuk után is.
Dehir: Milyen további tervei vannak?
T. A. B.: Jó lenne minden valamikori NB I-es játékosunkat előkeríteni, megtudni, mi lett velük. Ugyanakkor hosszú távú tervem pedig újabb csapatok, akár újabb sportágak bevonása ebbe a sportstatisztikai rendszerbe. A 2021-es cél a magyar női kézilabda-válogatott, róluk is elkészülnek a legfontosabb kimutatások, az összes mérkőzés, örökmérlegek, örökranglisták, gólátlagok, rekordok. Ehhez kapcsolatban vagyok a kézilabda szövetséggel (MKSZ), valamint a „kezitortenelem.hu” kis csapatával is. Éppen kutatjuk, egyeztetjük az 1949 óta lejátszott 1271 válogatott meccs lehetőleg összes gólszerzőjét…