Korán kidobja az ágy a 81 felé közeledő debreceni grafikust
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2021.01.27. 08:31 | Frissítve: 2021.01.28. 15:44
Debrecen – Ki kell tartani, mondja László Ákos. Jelentkezett az oltásra és hajnalban kolozsvári íróbarátja kötetét lapozgatja.
Nagyjából egy esztendeje ilyenkor már a 80 éves jubileumi tárlatára készült László Ákos grafikusművész. A megnyitó még hatalmas érdeklődés mellett lezajlott március elején, aztán ránk szakadt a koronavírus-járvány, és hirtelen minden más lett, mint addig. Bezárkózott a világ, a jubileumi tárlat kísérőrendezvényei is vagy elmaradtak, vagy az online térbe kerültek át.
Hogy érzi magát László Ákos manapság? - csöngettük meg a művészt, aki mosolyogva idézte A tavasz 17 pillanatának hősét, Stirlitzet: reggel 4óra 12 perckor ébredtem…
- Korán kidobott az ágy. De még élek – mondja a rá jellemző fanyar derűvel.
– A magány, a bezártság, az önkéntesen vállalt karantén a napjaim része. Ki kell tartani, ha majd eljön az az idő, ahogy valamelyik kedves kolléga fogalmazott a napokban, és újra tudunk találkozni, kezet fogjunk, s igyunk egy pohár üdítőt egymás társaságában.
A születésnapokat nem önmagukban tartja számon László Ákos, hanem a lehetőségért, hogy találkozzon másokkal.
- Utolér maholnap ez a 81. év is – sóhajt, és a tavalyi jubileumot emlegeti, meg az azt megelőző „hetvenötödiket”, amikor a „Járműjavítóban” nyílt kiállítása.
- Nem tudom, szabad-e ezekben a pandémiás időkben egy 85. születésnapot tervezni – szinte látom, ahogy legyint a vonal túlvégén. - Akárhogy is, sokat gondolok a régi barátokra. Burai Pistára például, aki sajnos nem lehetne ott, ha mégis összejönne, de meghalt Ferenczi Béla is. Nem túl vigasztaló gondolatok ezek.
Jelentkeztem oltásra, várom a visszajelzést. Orvos barátaim néhányan már túl vannak rajta, s ez megnyugtat.
Optimizmus csendül a hangjából, ahogy visszakanyarodik a hajnalokhoz.
- Ha 4 órakor felkelek, rögtön a kezembe veszem kolozsvári íróbarátom, Deák Tamás könyvét, Az agglegény emlékezéseit, ami itt van nálam, mint egy Biblia.
Sokat ültünk vele a Mátyás szobornál, s néztük a gyönyörű fényben elsétáló fiatal lányokat. Deák Tamás sokat foglalkozik zseniális önéletrajzi írásában az alkotó ember vívódásaival az alkotás és a nők között, ahogy a méltóságát vesztett világról írja a nagy esszét.…
Végigvonul a regényen egy gondolat a lemondásról, ami egyfajta „hősies cselekedet”. Felolvashatom? „A lemondás a vidám ifjúságról, az időről, amikor használnunk kell ahelyett, hogy élveznénk, s a békés családias öregkorról, amikor késői éveinkre sem szabad elárulnunk az ifjúságunkat.” Ilyenkor egy másik zseniális magyar író jut eszembe, Karinthy és a Találkozás egy fiatalemberrel. Nagyon szeretem őt is olvasgatni.
S aztán?
- Aztán felkelek, kisétálok a boltba, megveszem a kefiremet, a péksüteményt, a pogácsát, majd előveszem a mappákat, nézegetem, rendezgetem a rajzaimat. Ideje lenne végre rendbe tenni a dolgaimat...
Kapcsolódó cikkek:Cím | dátum |
---|---|
Majdnem annyi kép lesz a debreceni grafikus jubileumi tárlatán, ahány éves – fotókkal | 2020.03.02 |