Gyönyörű grafikákból nyílik tárlat a debreceni Varjúvárban

---

Debrecen – A Magyar Simplicissimus című kötet volt az alkotások alapja. A művész, Szepessy Béla workshopot is tart a művészeti iskolában.

---

Magyar Simplicissimus címmel nyílik tárlat Szepessy Béla alkotásaiból a Kós Károly művészeti iskola Varjúvár Galériájában január 17-én, 14.15-től. A megnyitó része lesz egy workshop is a művész vezetésével, aki a fametszetek világába vezeti be az érdeklődőket.

Ahogy a grafikus felidézi, a Varjúvárban látható tárlat alkotásainak kiindulópontja Daniel Speer Magyar Simplicissimus című 1669-ben megjelent könyve volt.  Az ötvenes években kiadott mű teljesen magával ragadta.

„Többszöri olvasás után is elbűvölt a leírások frissessége, a cselekmény fordulatossága, valamint a városok leírásának pontossága. A tizenkét kiválasztott város olyan érzékletesen tárul elénk, hogy szinte úgy érezzük, mi is részesei vagyunk a történésnek. Bártfa, Eperjes, Homonna, Kassa, Késmárk, Kisszeben, Lőcse, Nagysáros, Nagyszeben, Nagyvárad, Pozsony, Selmecbánya. Gyakorlatilag ezek a városok jelentették a 17. század magyar kultúráját. A Felvidék és Erdély területe több mint kétszerese a mai Magyarország területének, és ha a kultúrát és a közállapotokat tekintjük, semmiben nem marad el Európa fejlettnek tekintett országaitól.”

Szepessy Béla grafikai sorozata 12 darabból áll és mindegyik egy városhoz tartozik.

„Azért választottam fent említett városokat, mert egyrészt a regény főhőse – Simplicissimus – azokat a területeket barangolta csavarogta be és ad róluk, valamint a korabeli életről ékes leírást, másrészt ezek voltak a kor meghatározó központjai.

A grafikai a lapok a következőképpen épülnek föl. Az alapját mindegyiknek egy gazdag faktúrájú felület alkotja, amely egy burjánzó szövedéket ad és ebből bomlanak ki a különböző alakok, figurák jelentek, amelyek hol szorosabban, hol inkább megidézve kapcsolódnak a könyvhöz.

Tanulmányoztam a kor viseletét, fegyverzetét, berendezési tárgyait, munkaeszközeit és ezeket használtam fel az alkotói folyamatban. A feldolgozott rajzokhoz címerek, metszetek, síremlékek, pecsétek ábrázolásait használtam föl.

Arra törekedtem, hogy egy vizuális körképet vázoljak föl, nagy gondot igyekeztem fordítani a ruházat, fegyverzet elemeire és arra, hogy a regényhez hasonlóan a társadalom több rétegét is bemutassam.”

A korabeli metszetek dokumentumok alapján több mint kétszáz vázlatot készített, rengeteg saját rajz született, ám ezeknek csak egy része került bele a végleges változatokba. Mint jelzi, mindegyik városnak megtervezte a „saját Madonnáját” és a fellelt dokumentumok alapján megidézte a városképeket is. Sokat utazott, szerette volna az összes felemlített várost végig járni és dokumentálni, ez azonban a járványügyi helyzet miatt csak részben valósult meg, de így is eljutott Bártfára, Eperjesre, Kassára, Késmárkra, Lőcsére, Nagyváradra és Pozsonyba. 

„Az eredmény sokszor inkább volt lehangoló, mint szívderítő, de még inkább megerősített abban, hogy fontos a munkám abból a szempontból is, hogy olyan értékekre hívja fel a figyelmet, mint például Kisszeben és Késmárk esetében, ahol Lőcsei Pál mester remekmívű oltárszobrai találhatóak. A »Madonnákat« és a városképeket külön metszettem ki és úgy építettem bele a képbe.”