Tégláson ismét a mese játszotta a főszerepet
Szerző: Hassó Adrienn | info@dehir.hu Közzétéve: 2018.03.26. 08:59 | Frissítve: 2018.03.26. 14:20
Téglás – Az idén immár 25. alkalommal rendezte meg a téglási II. Rákóczi Ferenc Magyar-Angol Két Tanítási Nyelvű Baptista Általános Iskola és AMI a Babszem Jankó Országos Népmesemondó Versenyt. A jubileumi megmérettetésen 17 iskola 56 tanulóval képviseltette magát.
1993 óta hagyománnyá vált Téglás városában a - regionálisként indult, mára már országossá vált – megmérettetés, melynek ötlete Baranyi Erzsébet nyugalmazott tanítótól származik. A rendezvényt azzal a céllal hívták életre, hogy megismertessék, megszerettessék a gyerekekkel a népmeséket. Goethe szerint „A mese a lélek tápláléka!”, Gogol pedig úgy fogalmazott: „Lám, elteltek hosszú századok, városok pusztultak, népek tűntek el a föld színéről, szertefoszlott minden, ami volt, akár a füst – de a mesék élnek.”A mese szerepét, jelentőségét a személyiségfejlődésben hosszasan lehetne taglalni, bizonyított tény, hogy fejleszti a gyermeki fantáziát, az érzelmi intelligenciát, oldja a feszültséget és segít a világ működési mechanizmusának megértésében.
Negyedszázad nagy idő egy ember életében, lezajlik egy generációváltás, de intézményi mércével is tekintélyesnek számít, hiszen - ha a mesemondó verseny vonatkozásában - csak becslésre hagyatkozva, évente átlagosan 80 tanulóval számolva legalább 2000 mese hangzott el az elmúlt 25 év során – mesélte büszkén a város nyugalmazott közművelődési főtanácsosa, Szentpéteriné Zeller Edit.
A szakmai zsűri két tagja Ozsváth Sándor a debreceni Református Hittudományi Egyetem nyugalmazott oktatója, az MTVA beszédtanárja és Nagy Imre rádiós-televíziós szerkesztő részt vettek az első Babszem Jankó mesemondó versenyen is. Ozsváth tanár úr a negyedévszázad alatt mindössze egy alkalommal hiányzott, igaz, akkor is betegség miatt, tehát igazoltan. Örömmel számolt be arról, hogy az utóbbi években találkozik a jelenlévő szülők, felkészítő tanárok közül olyanokkal, akik egykor maguk is versenyeztek. A jubileumi megmérettetést követő eredményhirdetésen is jelentkezett egy 22 évvel ezelőtt díjazott. A Hajdúsámsoni Általános iskolában tanító Máté Adrienn szívesen jött gyerekként Téglásra versenyezni és boldog, hogy újra itt lehet, ráadásul tehetséges tanítványát, a most 4. osztályos Gál Attilát minden évben oklevéllel jutalmazta a zsűri.
Az ünnepélyes eredményhirdetésen Szenczi Sándor a Baptista Szeretetszolgálat elnöke arról beszélt, hogy gyerekként a 77 magyar népmese volt a Bibliája. Lelkészként pedig ma úgy gondolja, sok az átfedés a népmesék és a bibliai történetek között. Az első és második évfolyamosok zsűri elnöke, Arany Lajos újságíró, anyanyelvi lektor, tanár értékelésében arra hívta fel a figyelmet, hogy érdemes komolyan venni a versenykiírásban szereplő időintervallumot, azaz a választott mese előadása ne legyen hosszabb, mint 3 perc. A harmadik osztályosokat meghallgató szakmai bizottság vezetője Erdei Sándor újságíró, költő hangsúlyozta, hogy korábban szerencsénkre „csak” mese volt internet és televízió helyett. Utolsóként a negyedik évfolyamosok zsűri elnöke, Ozsváth Sándor értékelt. Típushibákra hívta el a figyelmet; olykor megfeledkeznek a felkészítő tanárok és a gyerekek arról, hogy a magyar beszéd egysége a beszédszólam, gyakran széttagolják a szöveget, megnyomják az utolsó szótagot, a kérdőhang nélküli kérdő mondat hanglejtését használják helytelenül a kijelentő, felkiáltó és felszólító mondatokban.
A rendezvény töretlen népszerűségének titka valószínűleg - Wass Albertet idézve - az lehet: „Olyan jó néha angyalt lesni, s angyalt lesve a csillagok közt Isten szekerét megkeresni. Ünneplőben elébe menni, mesék tavában megferedni, s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.”
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)