„Egyszerre dobbant a szív ’56-ban”
Szerző: Nyírő Gizella | info@dehir.hu Közzétéve: 2010.10.23. 14:44 | Frissítve: 2011.10.19. 17:29
Isten színe előtt, a református templomban emlékező istentisztelettel kezdődött Berettyóújfaluban a forradalom és szabadságharc 54. évfordulójának városi ünnepsége.
Igehirdetésében Orosz Béláné Farkas Réka, a helyi református egyházközség beosztott lelkésze elmondta: 54 évvel ezelőtt, ezen a napon, együtt, egy szívdobbanással tudott cselekedni népünk, amiért hálával tartozunk. – Sokféle érzés kavarog bennünk, hiszen másként éli meg az, aki aktív részese volt az akkori eseményeknek, és megint másként az, aki az elmúlt évtizedek elferdített magyarázataiból értesült a történésekről. Látszólag békében élünk, ám a gazdasági gyarmatosítás hatalmas erővel tör ránk, csakúgy, mint a korrupció. Ma is arra van szükség, hogy egy szívvel, egy lélekkel dobbanjon a magyar, azért, hogy az önző, kicsinyes érdekek háttérbe szoruljanak a nemzet, népünk érdekei előtt – intette híveit a lelkésznő.
Az ünnepség az ötvenhatos forradalom 50. évfordulójára készült emlékmű előtt folytatódott, ahol ünnepi beszédet Muraközi István polgármester mondott. Elöljáróban leszögezte: fejet kell hajtanunk azok előtt, akik fegyverrel a kezükben álltak ki a világ legerősebb hadserege ellen. Továbbá azok előtt is, akik a szervezésben jártak elől, illetve akik borzalmas és méltatlan halállal lakoltak a vérpadon, vagy akik kegyetlen börtönökben sínylődtek évekig. A továbbiakban kitért arra a szónok, hogy október 23-a nemcsak nekünk, hanem a XX. század világtörténetében számos népnek vált közös ünnepévé. Felidézte Albert Camus sorait: „A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már olvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol sem igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra.”
’56 kapcsán Budapest és a vidék Magyarországa mellett gondolnunk kell Kolozsvárra, Temesvárra és Erdélyre is – húzta alá Muraközi István – hiszen az ott élő testvéreink is megbűnhődtek a magyar forradalommal vállalt közösségükért.
’56 máig ható üzenetéről elmondta: népünk egy rettenetes és vesztes háború, az ország újabb megcsonkítása után is képes volt összefogni a nemzeti egység érdekében. – Sokan próbálták félreértelmezni ezt az ünnepet, főleg azok, akik nem értik, hogy nem ünnepelhet együtt hóhér és áldozat. A nemzeti ünnep soha nem önmagáért van. Ilyenkor háttérbe szorulnak a hatalmi ambíciók, s felülemelkednek a bennünket összekötő értékek – húzta alá a polgármester.
Végezetül szólt Muraközi István az idei évről, mely a Nemzeti összetartozás éve: megszületett a nemzeti együttműködés nyilatkozata, nemzeti emléknap lett június 4-e, s elkezdődött a 2006-os őszi véres események kivizsgálása és igazságtétele.
Az Eötvös József Szakképző Iskola tanárainak és diákjainak „Fegyverek és virágok” című műsora után az ’56-os szövetség, a történelmi egyházak, az önkormányzat, a megyei önkormányzat, a rendvédelmi szervek, a pártok, intézmények és civil szervezetek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)