Miért nehéz ma megfelelő munkaerőt találni az építőiparban?
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.07.04. 08:12 | Frissítve: 2017.07.05. 14:27
Debrecen – Árak, bérek, munkaerőhiány, megoldási lehetőségek: az építőipar hétköznapjairól beszélgettünk Bana Lászlóval, a Dryvit Profi Kft. ügyvezető-tulajdonosával.
Jól ismeri ezt a világot Bana László, a Dryvit Profi Kft. ügyvezető-tulajdonosa, hiszen maga is mérnök végzettséggel rendelkezik, és cége évek óta a meghatározó, megbízható debreceni vállalkozások közé tartozik.
Miközben a munkavállalók részéről azt halljuk, hogy nem könnyű ma elhelyezkedni, a másik oldalról, a munkáltatók részéről pedig az a tapasztalat, hogy nehéz ma megfelelő munkaerőt találni. Így van ez az építőipar területén is? Hogy lehet ez? – kérdeztük a szakembert.
- Kifejezetten nehéz jó szakmunkásokat találni, ezért mi igyekszünk ezeket az embereket megbecsülni. Az elmúlt hét évben is arra törekedtünk, hogy a legjobb szakembereknek perspektívát nyújtsunk és az értelmes, motiválható fiatal szakmunkásokat, betanított illetve segédmunkásokat be tudjuk építeni a cégbe.
S hogy mi ennek a szakemberhiánynak az oka? Mi vezetett ide? Bana László úgy látja, az elmúlt 15 évben ebben az ágazatban nagyon rosszul álltak a cégek a szakembergárdához.
- Gondoljunk csak bele: egy átlagos szakmunkás mondhatja-e azt a gyerekének, hogy nézd meg, én is ezen a területen dolgozok és neked is azt javaslom, legyél egy jó kőműves, burkoló, vagy ács, és élj úgy, mint én, aki nem vagyok bejelentve, vagy csak félig-meddig? S ha nincs munka, kijelentenek több hónapra, az esetleg meg-megszűnő építőipari cégek pedig hol kifizetnek, hol nem?... Úgy gondolom, az volt a probléma, hogyha véget ért egy projekt, a stabil, nagy múlttal rendelkező cégek is igyekeztek megszabadulni a fizikai dolgozóktól. Nem vették a fáradságot, hogy ezeknek az embereknek téli munkát adjanak. Úgy voltak vele: ha munka van, ember kell, akkor felveszik a dolgozót, ha meg vége a projektnek, akkor elküldik. Ez egy olyan hektikus helyzetet idézett elő, ami lehetetlenné tette, hogy ezek a munkások megéljék azt az élményt, ami szerintem nagyon fontos: a valahova tartozás érzését. Hogy ez az én cégem, az én vállalatom, hűséges vagyok hozzá, igyekszem erőm, tehetségem legjavát nyújtani, mert a magaménak érzem. Nagyon sokan fél évet itt vagy ott dolgoztak, aztán két hónapra kitették őket, később meg a cég lehet, hogy visszavette őket, de akkor már nem azon a néven, mert a korábbi vállalkozás csődbe ment, átalakult. Megszűnt az, hogy én is itt dolgozom és idehozom majd a fiamat, tanulja itt a szakmát és majd ő is ezt a csapatot erősítse, itt legyen ács, vagy burkoló, szakmunkás vagy technikus.
Bana László a bérek, a foglalkoztatás mellett még egy fontos tényezőt emelt ki. Mint mondta: egyes vállalkozók olyan hangnemet engedtek-engednek meg maguknak ezekkel az emberekkel szemben, ami mélyen alatta van a többi ágazatban megszokott stílusnak.
S hogy mindez lehet-e hatással az árakra? Többe kerül így egy lakás, egy ház, vagy bármilyen építkezés? A válasz egyértelmű: hogyne, hiszen a minőséget meg kell fizetni. A minőséget pedig jó szakemberek hozzák létre. Akikből jelenleg komoly hiány van. Természetes, hogy emelkednek az árak, többe kerül az építkezés ma Magyarországon.
- Az egy nagyon rövid távon működő filozófia, hogy felveszem az embereket két hónapra, aztán meg elküldöm őket. A minőség érdekében úgy kell hozzáállni, olyan árpolitikát kell képezni, hogy egész évben tudjuk foglalkoztatni a dolgozóinkat. Ne felejtsük el: mindenkinek enni kell ősszel, télen, tavasszal is, mindenkinek jár a gyereke iskolába. Ezt meg kell oldania a vállalkozásoknak. Csak így lehet stabil, jó szakembergárdát alkalmazni, ha folyamatosan tudunk nekik munkát biztosítani. Ez pedig jelentkezni fog az árakban is.
Adódik a kérdés, mi a helyzet az utánpótlással? Hiszen a hétköznapokban gyakran tapasztaljuk, hiány van a jó szakemberekben. Bana László szerint ha ilyenek a körülmények, a jól képzett, jobb képességekkel rendelkező fiataloknak sem volt vonzó ez a pálya. De hogyan is lehetne büszke bárki arra, hogy ott dolgozik egy cégnél, hogy ott alkot, létrehoz valamit, ha eleve nem is volt becsülete annak, amit végzett.
- Gondoljunk csak bele, miért van az, hogy az átadási ünnepségeken nem szoktunk kőműveseket, ácsokat, burkolókat és egyéb szakmunkásokat látni. Mi igyekszünk egy kicsit másképpen hozzáállni ehhez is: nálunk a mérnök és a technikus kollégák mellett igyekszünk mindenkinek juttatni a sikerélményből, aki részt vett az építkezéseinken. Szerintem abban, hogy nekünk Debrecenben és a környéken folyamatosan stabil munkánk van ez is szerepet játszik.
A cégvezető azt is problémának érzi az utánpótlásban, hogy a szakiskolák eléggé magukra lettek hagyva.
- Nagyon egyszerű mutogatni rájuk, hogy milyen gyenge ott a képzés, és így milyen emberek kerülnek majd ki az iskolapadból Csakhogy ez az építőipar hozzáállásán is múlik! Ki az, aki ezeknek a gyerekeknek valódi lehetőséget biztosít arra, hogy gyakorolják, megtanulják a szakmát, s még kedvük is legyen dolgozni, mert már diákként belekóstolhatnak a sikerbe? Az a gond, hogy simán ki tud kerülni egy olyan burkoló – nem is rossz képességű gyerek! – a munka világába, aki lehet, hogy életében jó, ha hatszor lerakott két négyzetméter csempét. Aztán azt várjuk tőle, hogy a tizenvalahányezer forintos burkolatot összecsiszolt minőségben, nagyon rövid idő alatt kezdje letenni. Azok a cégek, akik megtehetik, ezeknek a gyerekeknek gyakorlási lehetőséget kellene, hogy adjanak, hiszen így saját maguknak nevelnék ki az utánpótlást, a jövő szakember generációját.
A Dryvit Profival nemrég új, végleges telephelyre költöztünk: itt az öltözőtől kezdve igyekszünk minél több mindent biztosítani a gyerekeknek is. Mi nem akarunk mutogatni, hogy ki mit nem tesz meg. Igyekszünk a legjobb diákoknak gyakorlási, majd munkalehetőséget biztosítani.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)