Miért sírta el magát Matt Damon? Idén is tudósított Cannes-ból a debreceni filmkritikus
Szerző: Magyar Evelin | magyar.evelin@dehir.hu Közzétéve: 2021.07.18. 09:00 | Frissítve: 2021.07.18. 09:00
Cannes - Váró Kata Anna közel húsz éve járja a legnagyobb filmfesztiválokat. Cannes sok izgalmat tartogat a járvány közepén/végén is. Interjú.
2020-ban törölték a cannes-i filmfesztivált, ám idén újra a filmeké volt a főszerep a francia riviéra csodálatos városában. Remek bemutatókat és elérzékenyülő sztárokat is látott a helyszínről tudósító debreceni filmkritikus, Váró Kata Anna.
74. alkalommal rendezték meg a fesztivált, idén szigorúak voltak a szabályok (Fotó: MTI)
Dehir.hu: Milyen érzés újra visszatérni egy ilyen volumenű fesztiválra a hosszú kihagyás után? Milyen az általános hangulat?
Váró Kata Anna: Matt Damon a Stillwater című film bemutatóján elsírta magát az ünneplő tömegtől, amit később azzal magyarázott, mennyire megrendítette, hogy ennyi kihagyás után együtt lehet fesztiválozni és nagy vetítőteremben, közönséggel filmet nézni. Bevallom, nekem is kipottyant a könnyem, amikor beültem az idei első vetítésre és megjelent a fesztivál szignálja.
Hihetetlen érzés itt lenni, és nem bánom azt se, hogy itt egész nap maszkban ülünk, sőt sok híresség még a sajtókonferenciákon se veszi le a maszkját.
Jó újra itt lenni, különösen, mert most később van a fesztivál, melegebb van és jók a filmek. Idén jelentősen kevesebb a fesztiválozó és az akkreditált újságíró, ráadásul online rendelhető jegyrendszert vezettek be, ezért könnyebb bejutni a filmekre és a napok többségén öt filmet is tudok nézni.
Dehir.hu: Mennyire érezhető az, hogy nem tartották meg tavaly a fesztivált?
Váró Kata Anna: Mondanám, hogy kiéhezettebbek lettünk a filmekre, illetve az ilyen közösségi élményekre, de azért sokan óvatosak még mindig, amit a távolmaradók száma is mutat. A Covid-járványnak még nincs vége, itt éppen emelkednek a számok, és az látszik, hogy még nincs vége a pandémiának,
a fesztivál pedig amolyan „kosztümös főpróbája” annak, hogyan lehet biztonságosan lebonyolítani ilyen volumenű tömegrendezvényeket, hogy alakuljon bárhogy is, a jövőben ne kelljen teljesen lemondani a fesztiválélményről, ahogy ez tavaly történt.
Dehir.hu: Milyen járványügyi intézkedések vannak érvényben a helyszínen? Mennyiben változott a megszokott rutin a járvány miatt?
Váró Kata Anna: A palotába lépéskor minden alkalommal ellenőrzik az uniós oltási igazolványokat és amint említettem a palota egész területén, nem beszélve a vetítőtermekről, kötelező a maszk, ami ebben a kánikulában nem kellemes, de a tömeg nagy része mégis fegyelmezettnek bizonyul. A hírességek többsége a sajtókonferenciákon sem veszi le a maszkot, a fesztivál vezetősége pedig csak abban a pillanatban veszi a maszkját a vörös szőnyeg tetején, amikor a tévékamerák előtt köszöntik az est sztárjait. A városban több helyen van tesztelésre lehetőség, ami a fesztivál látogatóinak ingyenes és azoknak, akiknek nem az EU-ban elfogadott oltási igazolványa van, azoknak kétnaponta kötelező is.
Léa Seydoux, aki több filmben játszik, és Enyedi Ildikó új alkotásának, A feleségem történetének is a főszereplője, elkapta a koronavírust, ezért nem jöhetett Cannes-ba.
Ami viszont a partikat és az éjszakai életet illeti, mintha nyoma se lenne a járványnak.
Dehir.hu: Milyen kínálat van a fesztiválon? Milyen filmekre számíthatnak a mozinézők a következő időszakban a cannes-i felhozatalt áttekintve?
Váró Kata Anna: Hogy ezekből a filmekből mi mikor jut el a hazai közönséghez, mindig kétséges, de az biztos, hogy nemsokára a hazai mozikba kerül A feleségem története, ahogy Mundruczó Kornél Evolution című, a Cannes Premier elnevezésű új szekcióban bemutatott filmje is. A többit majd egy-két mozipremiert eltekintve valószínűleg a Cinefesten, a Titanicon vagy az olyan események, mint a Frankofón Filmnapok alkalmával látjuk majd. Wes Anderson The French Dispatch című filmje már csak illusztris szereplőgárdája miatt is biztosan hamarosan látható lesz a mozikban.
Dehir.hu: Jut idő egy kis városnézésre Cannes-ban, vagy végig a munkára koncentrálnak önök, a kritikusok?
Váró Kata Anna: Van, aki lejár fürödni májusban is, most meg főként nem hagyná ki a strandszezont, én még sosem mártóztam meg a tengerben, bár éppen ma reggel, miközben pont a strandolókra és jet skivel a hullámokat hasító nyaralókra láttam, elfogott a vágy, hogy csobbanjak egyet a nevéhez mérten valóban azúrkék vízben. Ugyanakkor meg mindig arra gondolok, hogy a filmekért vagyok itt, ráadásul rengeteget kell írnom is, strandolni meg máskor is lehet. De az igazság az, hogy időtlen idők óta nem voltam úgy tengerparton, hogy ne fesztiválon dolgoztam volna.
Dehir.hu: Hogy telik egy napja egy kritikusnak a filmfesztiválon?
Váró Kata Anna: Sokan nem tudják elképzelni milyen kemény munka kora reggeltől éjszakába nyúlóan talpon lenni, vetítésre rohanni, sorban állni és közben naponta több cikket küldeni. Van egy kedves ismerősöm, aki már majdnem betöltötte a 90. életévét, de közel ugyanolyon lendülettel dolgozik, mint a fiatalok.
Ha valaki azt hiszi, hogy mindezt a sztárok és a fényűző partik miatt csináljuk, ki kell ábrándítanom. A filmekért vagyunk itt és azért, mert tíz napig mesébe illő környezetben dolgozhatunk,
illetve hódolhatunk legnagyobb szenvedélyünknek, a mozinak. Itt mindenkinél előbb láthatjuk évről évre a világ filmművészetének legkiemelkedőbb alkotásait, sőt, nem egyszer mi vagyunk azok, akik ebben a formában látják a filmeket. Mert sok alkotó, miután meglátja filmjét a nagyvásznon, vagy az első kritikai reakciók nyomására újra vágja a filmjét, amit aztán soha többet nem láthat senki az itt bemutatott változatban. A kollégák mai napig emlegetik Wong Kar-wai 2046 című filmjének itteni premierjét, mert utána a hongkongi rendező egy szinte teljesen új filmet vágott össze, és állítólag rá se lehetett később ismerni az eredeti anyagra. Más alkotások pedig egyszerűen eltűnnek és nem kerülnek forgalmazásba, pillanatok, képek, érzések, melyet ezek kelltettek azonban velünk maradnak.