Útirajz: Zsuzsi testvérére a gemenci erdőben találtunk, de előtte a pécsi templomtoronyba is felmásztunk

---

Debrecen - A déli tájakra nem érdemes villámlátogatásként tervezni utazást. Ezúttal Pécs, Sikonda, Pörböly, Baja látnivalóit ajánljuk.

---

Pécs az a város, ahova életkorától függően egyszer, kétszer, többször vagy sokszor eljutott már a hajdúsági utazó. Iskolai kirándulástól az üzleti, rokoni kapcsolatokig, a kulturális rendezvényektől a sporteseményekig ezernyi oka lehet a látogatásnak – leginkább viszont az a tulajdonsága emeli az átlag fölé, hogy ide érdemes csak úgy is felkerekedni.

Pécs nyugati városrészei a Székesegyház tornyából - Fotók: Árvay Sándor

A mai utazási körülmények között nem mondhatjuk, hogy csak egy ugrás, hiszen vonattal az építési munkálatok (a pécsi vonalon még autóbuszos átszállással is kell számolnunk), kocsival pedig a közvetlen autópálya hiánya nehezíti dolgunkat. A kilométerben rövidebb „keresztirányos” alföldi átvágás időben másfél órával többnek bizonyul az M3-M0-M6 kombinációnál, mely nem költségkímélő ugyan, de néhány trükkel csökkenthető a menetidő és a benzinköltség is (a pesti körgyűrű kikerülése a városon át, illetve a Pécset délről hosszasan becserkésző szakasz lerövidítése a hegyen át, a régi 6-oson). Summa summarum: négy, inkább négy és fél órát alsó hangon rá kell szánnunk az autós utazásra, vonattal pedig rámegy az egész napunk.

A déli tájakra vezető utazást nem érdemes tehát villámlátogatásként tervezni. Már csak azért sem, mert még a gyakori visszajárónak is akad mindig valami új, felfedezésre érdemes látnivalója.

Mostani „étlapunkon” főételként a városban töltött egy napos bóklászást kínáljuk. Másnap az Észak-Mecsek eldugott ékszerdoboz-fürdőjében, Sikondán pihenhetjük ki a fáradalmakat, hogy a harmadik nap kicsit távolabbra induljunk, s az őszi színpompába öltözött Gemenc erdei kisvasútján kalandozzunk, utána pedig a szarvas-ugrásra levő Baja városával ismerkedjünk, a híres tésztás halászlével lezárva a kirándulást. Innen akár hazafelé is indulhatunk, Kecskeméten át, majd a 4-es úton Debrecenbe, vagy visszatérve Pécsre még egy éjszakát tölthetünk a mediterrán hangulatot árasztó baranyai megyeszékhelyen.

Pécsi séták

A dzsámi, hivatalos nevén Gázi Kászim pasa dzsámija, még hivatalosabban Gyertyaszentelő Boldogasszony-templom, közkeletű nevén pedig belvárosi templom már az elnevezések sokaságában is tükrözi, hogy a város egyik legfőbb ismertetőjele kultúrák, vallások találkozásának jelképe. A magyarországi török-iszlám építészet legnagyobb alkotása, Európa legészakibb épségben maradt dzsámija ma római katolikus templomként működik. A város főterén a 12. század óta állt valamilyen egyházi épület: a 13. században II. András idején épült keresztény templom itt, az 1560-as években ezt lebontották, és a köveiből építették fel a jelenleg is álló dzsámit, aztán a jezsuita rend tulajdonába került az építmény, s újabb átalakításokkal vette fel mai formáját. Hogy miként alakult a templom sorsa az évszázadok során, a felújítás után nemrégiben átadott altemplom kiállítótermének látványos videofilmjéből, a számítógépes grafikákból tudhatja az utazó – érdemes tehát meglátogatnunk a dzsámit, akkor is, ha évekkel, évtizedekkel ezelőtt már jártunk is itt.

A belépőjeggyel az „árukapcsolás” jegyében a székesegyházba, pontosabban a Pécsi Szent Péter és Szent Pál Székesegyházba is bejuthatunk, s a vállalkozó kedvű utazó a neoromán stílusban épült négytornyú templom egyik tornyába is fellépcsőzhet – megéri a közelítés az égiekhez, hiszen jó időben csodálatos panoráma nyílik a városra, s a fotózást az is megkönnyíti, hogy a berácsozott ablakok nyithatók-zárhatóak.

Fentről szemlélni Pécset és környékét a város minden pontjáról látható tévétoronyból is lehet. A Misina-tető magasságát tekintve ugyan elmarad a Mecsek több csúcsától, azonban ez a városközponthoz legközelebb eső és jól megközelíthető kilátóhely (Kiss József-kilátó), ahova helyi járatú autóbusszal is feljuthatunk. A 176 méter magas toronyban gyorslift visz a 70 méteren levő üvegfalú presszóhoz, és a közvetlenül felette levő a nyitott kilátóteraszhoz. Tiszta időben remekül kirajzolódnak a Mecsek csúcsai is, keleti irányban a Zengőt, nyugatra a Tubest, délre távolabb a Villányi-hegység vonulatát csodálhatjuk meg.

De mielőtt még a Mecsekbe indulnánk érdemes sétálni egyet a városban.

Ne hagyjuk ki Pécs egyik legkiemelkedőbb nevezetességét, a IV. századból származó ókeresztény temetői együttest és az egykori Sopianae városának ugyancsak földalatti maradványait bemutató tárlatot a székesegyház előtti területen – a világörökségi emlékként számon tartott maradványok méretüket és gazdagságukat tekintve a legjelentősebb Itálián kívüli római kori emlékek.

A „szomszédban” ott a Csontváry-kiállítás, s a „Múzeum utcának” nevezett Káptalan utca számos látnivalója (a Modern Magyar Képtár, a Reneszánsz Kőtár, a Vasarely Múzeum, az utca végén található Zsolnay Múzeum megújult tárlata a híres kerámiagyár alapítójának és családjának rendkívül gazdag művészi munkásságát mutatja be).

A város nyugati szegletében, a Sörgyár környékén, az egyetemi/klinikai negyednél a debreceni utazó irigykedve szemléli, hogy a baranyai megyeszékhelyen megértőbbek a városatyák a kórházi vizsgálatra érkezők kényszerű parkolási díjának megállapításával: az óránként 100 forint igazán elfogadható árnak tűnik a nagyerdei vagy a Kenézy környéki sarcdíjjal összehasonlítva – pedig itt hegyoldalba kellett vésni a parkolóhelyet…

Pihentetőként ajánlunk egy üdítő italt a Magtár Kávézóban, s aztán a várfalon kívülre is érdemes merészkednünk. Átszelve a belvárost a keleti végeken található a Zsolnay Kulturális Negyed, ahol ma is termelő Zsolnay porcelán manufaktúra gyárépületei lettek átalakítva koncerttermekké, múzeumokká, bábszínházzá.

Simogató Sikonda

A Mecsek északi oldalán, Pécstől 18 kilométernyi vadregényes gyaloglással/autózással érhető el a közigazgatásilag Komlóhoz tartozó település. Gyógyvize és szanatóriuma alapozta meg hírnevét, napjainkban a völgyben meghúzódó wellness-szálló és élményfürdő vonzza a vendégeket. Ha végeztünk a pancsolással, ne rohanjunk azonnal a kocsinkhoz – a közelben levő két mesterséges tó remek pihenési lehetőséget, sétát kínál. Az őszi napsütésben békésen szürcsölhetjük a retró hangulatot árasztó büfé finom kávéját, nyáron pedig célzott ütemezéssel eljöhetünk a fedett nézőtérrel ellátott tóparti színházba, a Tóp-Art Fesztivál valamelyik előadására.

A gemenci erdő mélyén

Ami nekünk a Zsuzsi vonat, az itteniek számára a Duna mellék- és holtágai által kialakított tájban kanyargó Rezét-mozdony.

A kisvonat a Gemenc Zrt. Ökoturisztikai Központjából, Pörbölyből indul. Az utazónak jó tudnia, hogy az M6-os felől kocsival érkezve nem kell türelmetlenkedjen: a falu végén, néhány méterre a helyszíntől végre lesz egy eligazító tábla. Előtte viszont benzinkútnál, információért megállva a kútkezelő már a kérdés elhangzása előtt készségesen mondja: Száz méter, balra… Látszik, nem először tudakozódnak nála. (A másik irányból, Baja felől több az eligazító információ.)

Gemenc, vagyis a Gemenci erdő egy ártéri terület a Duna jobb partján, Tolna és Bács-Kiskun megye határán, Szekszárd vonalától húzódik délre, egészen Bajáig. Az erdő természetvédelmi terület (noha van tudatos erdőgazdálkodás, telepítés, szintén tudatos természetvédelem része, hogy a letört ágakat, kidőlt fákat nem dolgozzák fel, hanem hagyják, hadd élje fel a természet). A táj különlegessége pedig abban rejlik, hogy területéből 180 négyzetkilométert rendszeresen elönt a Duna. Ez körülbelül olyan, mintha egész Buda teljes területe víz alá kerülne. A különleges területen különleges az élővilág is, az ember számára gyakorlatilag járhatatlan táj kiváló rejtekhely a nagyvadaknak, például az őzeknek és a vaddisznóknak. De a madárvilág is kivételesen gazdag: találhatunk itt fekete gólyát, rétisast és kerecsensólymot is. Sőt, a növények közt is akadnak olyan ritkaságok, mint a fekete galagonya és a hamvas szeder.

Európa legnagyobb összefüggő ártéri erdejének növény- és állatvilágát, turisztikai különlegességeit, történelmét közelről tanulmányozhatjuk – a csattogó vonatból szemlélődve, pihentető erdei bandukolás közben, vagy a tanösvények eligazító, szemléltető tábláinak szövegét olvasgatva.

Sétára válthatjuk a vonatozást, s ha szerencsénk van, a távolból egy-egy vadat is megpillanthatunk. Nagyrezéten méhészeti kiállítást találhatunk, ahol üvegfalú kaptárban lehet megfigyelni a méhek életét, a lassi halászati kiállításon dioráma, árvízi terepasztal, halászháló-kötöző műhely várja az érdeklődőket, Malomtelelőn játszótér épült, a fűzfa árnyékában egy kenut is felfedezünk – a masinisztától megtudjuk, hogy gyakorta jönnek turisták, akik a holtágban indulnak felfedező útra.

Sokat beszélünk mostanában a természeti szemléletformálásról, az ismeretterjesztés fontosságáról, a hazai természeti, turisztikai, kulturális értékek bemutatásáról. Az erdei kisvasút, s a hozzá kapcsolódó tanösvények információs anyaga kitűnően szolgálja ezt a célt – talán az sem lenne felesleges, ha az egyébként csak tébláboló utas, míg a vonat zakatol egyik állomásról a másikra, a kalauztól, vagy mikrofonon keresztül kapna információt a tájról, a látnivalóról. Úgy, mint a városnéző buszokon.

Halászlé Baján

Városnézésre, gyalogosan, persze a Pörbölytől 9 kilométerre levő Baján van legközelebb lehetőségünk. A település a legfontosabb déli átkelőhely a Dunán – s akárcsak északi testvére, Győr –, nevezhető a vizek városának. A Duna bal oldali mellékága, a Sugovica szinte a város főterét súrolja, s homokos fövenyével szabadtéri strandolást is kínál. Túlpartján pedig ott a Petőfi-sziget, kedvelt üdülőterület, halászléfőző fesztiválok házigazdája, csónakházak, teniszpályák otthona. A szigetet a Gemenci erdőtől a szerb határon áthúzódó Ferenc csatorna választja el – vízi vámhivatal is van itt, hiszen délre tartva a csatornán Zombor irányában eljuthatunk a bácsföldvári elágazásig, s Óbecsénél csatlakozik a csatorna a Tiszába.

Jelky András, a világjáró utazó városától a modern idők turistája stílszerű búcsút akkor vehet, ha a Sugovica-parti Diófa étteremben elfogyaszt egy ízletes bajai halászlevet. A város jelképének számító étekről tudni illik, hogy „készítéséhez végy egy nagy kanál jókedvet, egy csipet humort és nagy adag lelket. Ha ezek a hozzávalók megvannak, nekiláthatsz a főzésnek!” A recept, természetesen mindenkinél más és más, ráadásul hétpecsétes titok – az egyetlen, ami köztudott, hogy gyufatésztát kell hozzá használnunk. „A halat külön tálald, a levet lehet a tésztával vagy attól külön is” – avat bele a szervírozás rejtélyébe a főúr.