Tunéziába duplán megéri!
Szerző: Vida Gyula | vida.gyula@dtv.hu Közzétéve: 2010.07.31. 08:46 | Frissítve: 2010.07.31. 08:46
Enyhén szólva is kiszámíthatatlan a magyarországi időjárás, így nem csoda, ha a pihenni vágyó emberek kapva-kapnak a külföldi, és azon belül is a kedvező árú last minute utakon. De választani csak bölcsen érdemes.
Fehér homok és langyos víz, pocsolya szag és haltetemek. Csillogó szállodák és gyönyörű kertek, szeméthegyek és igénytelenség. Tunéziának legalább két arca van. Egy szép és egy, európai mércével mérve botrányos. Én valamiért mégis visszatértem, már másodszor ebbe a félig afrikai, félig arab országba.
Szervusz, vízibusz, Friderikusz! Ilyen egyedi módon köszöntik a magyar turistákat a tunéziai bazárok kofái. Ők ugyanis ránézésre megmondják az emberről, hogy melyik országból jött. Középfokon már megy a Szeretlek Zsuzsi, nem drága, csak megnéz, nem vesz semmit! Többszörösen, arab módra összetett mondat is. Sőt, Márió, az egyik eladófiú már megpróbálkozott a Nem minden szarka farka tarka kezdetű nyelvtörővel is. S bár a próbálkozás végül halandzsázásba torkollott, határozottan felismertük a nyelvtörőt, ami már önmagában véve nagy teljesítmény.
Apropó Márió. A rókaképű arab nagyjából fél óra alatt kiérdemelte a varázsló becenevet. Tudniillik annak ellenére, hogy mindössze egy kis méretű kerámiatálat akartunk venni tőle, ránk sózott még egy fali csempét, egy hamutartót és kis híján némi színezett Szahara-homokot is. Aztán nagy kegyesen elengedte a "hivatalos", vagy ahogy ők fogalmaznak, "német ár" kétharmadát. Így csak 30 dínárt fizettünk a minden kétséget kizáróan eredeti, kézzel festett teljesen tradisonál tunízsien kerámikért.
Tunézia kétarcúsága szinte mindenhol tetten érhető. Az csak egy dolog, hogy Szuper Márió (így a kollégái hívják, nyilván nem véletlenül) ártatlannak tűnő reklámmosolya a fizetés után szinte a pillanat tört része alatt átvált kaján vigyorba, a bazár önmagában véve is akut skizofrén jelenség.
Az ember sétálgat a szűk utcákban, gyönyörködik az első ránézésre szépen megmunkált kerámiákban, a tevebőrből készült táskákban, a tarka ruhákban, az ezüst ékszerekben, a fűszerek hihetetlen választékában. Kicsit átadja magát a hangulatnak, sétál a szűk utcácskákban, hallgatja a varázslatos arab zenét és egy kicsit szereplőjévé válik az Ezeregyéjszaka 129. meséjének.
Aztán kicsit alaposabban is körülnéz és máris pánik, félelem fogja el. A hipohondereknek különösen nem ajánlom Tunéziát. Én különösebben nem félek a betegségektől, de mikor az ember azt látja, hogy a hentesüzlet kirakatában hűtés nélkül lóg a nyers hús a 40 fokban, hogy a húslét az utcára öntik ki, hogy a gázolajat közvetlenül a zöldséges pult mögött mérik és, hogy azzal a kézzel mérik a cukros mogyorót, amivel előtte. De inkább nem folytatom.
Aztán ott van a rengeteg szemét. Hihetetlen mennyire nincs felelősségtudatuk az ott élő embereknek. Tunéziában még ma is természetes, hogy a csoki papírt, a cigarettás dobozt, a nejlon zacskót, egyszóval mindenféle szemetet simán eldobják az utcán. Kukát alig látni, de ha van, az szinte bizonyosan kong az ürességtől.
Szóval igazi skizofrén ország. Benn a szállodában tisztaság, rend és pompa honol, a kertben ápolt gyep, pálmafák, virágok geometriai alakzatokba rendezve. Az alkalmazottak folyamatosan locsolnak, festenek, karbantartanak, a parton fehér homok, gyékény napernyők, matraccal felpuhított nyugágy és frissen mosott szolgálati törölközők, 100 méterrel arrébb meg, ha kilépsz az utcára, kiszáradt növények, szemét, levizelt buszváró, semmihez sem hasonlítható, rejtélyes bűz és éktelen szmog fogad.
Na a vezetési kultúra is megér egy misét, illetve szalátot (iszlám ima). A helyi buszjárat vezetőjének kanyarvételi technikájára Michael Schumacher is büszke lenne. A megállókban annyit vár, amennyi kedve éppen van, aki felszáll, fenn van, aki nem, az lemarad. Sőt, olyat is láttunk, mert kipróbáltuk, hogy az egyetlen várakozó utas miatt meg sem állt, csak éppen lassított a sofőr, úgyhogy az arab úriember futtában ugrott fel a buszra.
Az autósok sem sokkal jobbak. Folyamatosan dudálnak, a KRESZ-táblákat abszolút figyelembe sem veszik, amolyan mindig az erősebb kutya… elv szerint nyomulnak a kereszteződésekben.
Ezt akkor tapasztaltuk, mikor városnézésre indultunk Sousse-ba. A gyönyörű, hangulatos Medina (óváros) megkapó látvány, míg meg nem nézed közelebbről. Szép, több száz éves homokkő épületek, a szomszéd háztetőn viszont ott díszeleg a felhalmozott szemét, a konyhai hulladék és az építési törmelék. És itt is a kideríthetetlenhonnanjön pisipocsolyaszag.
Ja, voltunk hajókiránduláson is. A magyar idegenvezető lakatlan szigetet, fehér homokos, sekély vizű tengerpartot ígért és Kék lagúna hangulatot. Ebből nagyjából a sziget, a homok, a sekély és a kék stimmelt is, a többi viszont erős túlzás. A lakatlan sziget túlsó felén, nagyjából 10 perc séta után felfedeztünk egy bádoglemezekből tákolt, kisebbség által lakott putrit. A fehér homok leginkább szürke volt, a Kék lagúna hangulatba pedig erősen belerondított a környékbeli halászok melléktevékenysége. Valószínűleg a parton filézték ki a frissen fogott halakat, mert rengeteg fityegő belsőséggel ékített halcsontvázat találtunk hanyagul a partra vetve, vagy a vízben ázva.
De így utólag visszagondolva úgy érzem, erről aligha a magyar idegenvezető tehet, inkább a zsivány arabok, akik minden alkalmat megragadnak arra, hogy valahogy levegyék a naiv turistákat. (Zárójelben csak egy kis adalék a zsiványsághoz: árultak a bazárban amolyan karamellizált mandulát. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a mandulaszemeket szépen, koreográfiába rendezve felhalmozzák egy papírtálcán és lecsorgatják karamellizált cukorral, amitől az egész összeáll. Na most, mi is vettünk ebből a mandulacsemegéből. Aztán itthon mikor kibontottuk kiderült, hogy csak a legfelső sor, ami kilátszott, volt mandula, az alatta lévő három szint a jóval olcsóbb mogyoróból állt.)
Egyszóval erősen szelektív memória szükséges ahhoz, hogy egy tunéziai nyaralásra örök életre szóló élményként emlékezzünk vissza.
És valahogy mégis. Van az a dal: Csak a szépre emlékezem. Nekem minden egyes arab országban eltöltött nyaralás igazi élmény. Hogy miért, valószínűleg éppen ebből a kétarcúságból fakadóan. Az embernek valószínűleg szüksége, sőt igénye van arra, hogy kellőképp ingergazdag környezetbe utazzon el, még akkor is, ha éppen pihenni készül. Kell valami, amin időnként felháborodhat, megbotránkozhat, elcsodálkozhat. Csupa pozitív élményből nem lehet teljes értékű katarzist felépíteni. Olyan ez mint a Mátrix című filmben: a gépek megpróbáltak egy tökéletes álomvilágot megteremteni az emberek számára, hogy örök alvásban tartsák őket, de az emberek folyton fel akartak ébredni, mert a tökéleteset nem tudták valódiként megélni.
Valahogy így érzek én is. Kell egy kis izgalom, kell egy kis happening, valami, ami tökéletessé teszi ezt az egyébként erősen tökéletlen országot.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)