Mennyi sót fogyasszunk?

---

A só nélkülözhetetlen az emberi szervezet számára, azonban egyes élelmiszereket kerülni érdemes a kiugróan magas nátriumtartalmuk miatt. (x)

---

A sófogyasztást nem érdemes démonizálni, de a bevitel kordában tartása alapvetően szükséges. Könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy miközben úgy véljük, kevés sót használunk, az itt-ott elszórt csipetnyi adagok révén a szükséges mennyiség többszörösét fogyasztjuk el. Egyetlen teáskanál konyhasó 2235 mg nátriumot tartalmaz! És nem csak a konyhasó miatt kell aggódnunk, mivel az előre elkészített ételek többsége igazi nátriumbomba.

Kis mennyiségben elengedhetetlen

Az emberek túlnyomó része az ajánlott adag többszörösét viszi be ebből az anyagból a szervezetébe, ami komoly egészségügyi problémákhoz vezethet. A nátrium kis mennyiségben elengedhetetlen testünk megfelelő működéséhez, de csak extrém esetben fordulhat elő, hogy valaki „só-hiányban” szenved.

A só segít fenntartani a folyadékháztartás egyensúlyát, továbbítani az idegrendszeri impulzusokat és szabályozza az izmok feszülését, illetve elernyedését. A vese feladata, hogy kiszűrje a felesleget: amikor keveset fogyasztunk belőle, visszatartja, amikor pedig túl sokat, a vizelettel együtt kiüríti az anyagot.

Ha azonban olyan koncentrációról van szó, amivel a vesék képtelenek boldogulni, a nátrium fölhalmozódik a vérben. Fokozódik a vízvisszatartás, emelkedik a vérnyomás. Ez nehezíti a szív munkáját, s jobban igénybe veszi az érrendszert. Olyan betegségek léphetnek föl, mint szív- és veseelégtelenség vagy májzsugorodás. Egyénfüggő, hogy szervezetünk mennyire érzékeny a túlzott sóbevitel negatív hatásaira: vannak, akik évekig tünetmentesen tolerálják a helytelen táplálkozást, míg mások néhány milligrammos többletet is megéreznek.

Mennyi nátriumra van szükségünk?

Az egészségügyi ajánlások szerint körülbelül 2000 - 2500 mg-nál érdemes megállapítani a felső határértéket, ám az 50 év felettieknek, a magas vérnyomásúaknak, a cukor- vagy vesebetegeknek 1 500 mg ideális. Ettől lefelé el lehet térni, fölfelé azonban semmiképpen sem tanácsos.

Legfőbb sóforrásaink

A legfőbb sóforrásunk maga az étel, amit elfogyasztunk. Ez esetben azonban nem az a kérdés, hogy mely élelmiszerekkel biztosíthatjuk a szükséges mennyiséggel, hanem inkább az fontos, hogyan előzzük meg a szükségesnél lényegesen nagyobb mennyiség bevitelét. 

A mirelit finomságok könnyedén elkészíthetőek, azonban a tartósításukhoz használt nátrium és rengeteg emulgeálószer ártalmas lehet. Természetes források. Egy bögre (kb. 2,5 dl) zsírszegény tej 107 mg nátriumot tartalmaz, illetve a húsok is gazdagok sóban. Számos recept indokolatanul nagy sómennyiséget ír elő, melyet az asztali sótartó használata tovább fokozhat.

Vásárlás ésszel

Az íz önmagában nem segít megállapítani egy-egy étel sótartalmát. Egy kifli például 500 mg-nál is több nátriumot jelent, de egy szelet teljes kiőrlésű kenyér csupán 132 mg-ot. A legjobb, ha figyelünk a címkékre. A következő összetevők rejtenek nátriumot: sütőpor, szódabikarbóna, nátrium-glutamát, nátrium-foszfát, nátrium-alginát, nitrát és nitrit.

Számos termék címkéje tartalmaz kifejezéseket a sótartalmat illetően. A „sómentesség” adagonként 5 mg-nál kevesebb nátriumot jelent, a nagyon alacsony sótartalomnál ez 35 mg, míg a „csökkentett” szó az eredetihez képest legalább 25%-os csökkentést takar. A „só hozzáadása nélkül készült” tulajdonsággal reklámozott ételek viszont akár kész nátriumbányák is lehetnek, ha alapanyaguk eredetileg sóban gazdag.