Kaptárkövek és borospincék: induljunk észak felé Debrecenből – fotókkal
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2017.04.29. 10:55 | Frissítve: 2017.04.30. 11:14
Szomolya, Bogács – Ha jön a jó idő, szívesen kirándulgatunk. Nincs túl messze sem Szomolya, sem Bogács. Nézzünk szét arrafelé!
Szomolya nevét régebben főleg a híres fekete cseresznyéről ismerhettük, egy ideje pedig a kiváló borász, Kaló Imre által emlegetjük. Róla szokták megjegyezni, hogy évjáratokat és fajta-sajátosságokat felülír: nem véletlen, hogy mind a szakma, mind a közönség nagyra tartja a szomolyai erdészt, aki borászként a legjelesebbek közé írta be magát.
Ám Szomolyára nem csupán ezért érdemes ellátogatni, hanem a szép táj és a híres kaptárkövek miatt is. Ezt tette druszám is, akivel az interneten akadtunk össze: mivel nem csupán a keresztnevünk azonos, hanem a családi is, így mindketten kaptunk már elég sok olyan emailt, ami nem nekünk szólt, hanem a másikunknak. Ezeket rendre “átlőttük” az igazi címzettnek, s közben beszélgetni is kezdtünk egymással. Druszám Budapest környékén él, s nagyon szeret utazgatni, kirándulgatni. Mellékesen ha teheti, mindenhova magával hurcolja a fényképezőgépét is.
Legutóbb Észak-Magyarországra látogatott el, ahol többek között a szomolyai kaptárköveket is fotózta, meg a bogácsi pincesort is.
Kaptárköveket nem csupán Szomolyán lehet találni: ezek a sajátos megjelenésű sziklalakzatok, kúp alakú kőtornyok igazából az oldalukba faragott fülkék által igazán látványosak, és a Pilis illetve a Budai-hegység mellett Eger környékén illetve a Bükkalján is sűrűn fellelhetők.
Ha nevük eredetét kutatjuk, tudhatjuk, hogy elsősorban a szomolyaiak nevezik kaptárköveknek őket. Eger környékén „vakablakos köveknek”, másutt „köpüsköveknek”, „bálványköveknek” vagy éppen „püspöksüvegnek” is hívták őket. Valójában ma sem tudjuk pontosan, kik faragták őket, s mi célból. Egy részük keletkezése az 5-6. századra datálható, tehát az Árpádok korában már léteztek, s akkor valóban használhatták ezeket a mélyedéseket méhészkedésekre. Ugyanakkor vannak olyan vélemények, melyek a szakralitást emelik ki, miszerint ezek szent helyek voltak, áldozatokat mutattak be, a kövek egy része oltárként is szolgált. Aki többet szeretne tudni a kaptárkövekről, nem fogja tudni megspórolni az olvasást, böngészést: ezek a fotók remélhetőleg kedvet csinálnak ahhoz akár a kutatáshoz – akár egy jó kis kiránduláshoz. Szomolya közúton közel 120 kilométerre fekszik Debrecentől, és az utazás nagyjából 1 óra 40 perc innen oda, tehát nem a világ végére indulunk, ha úgy döntünk, bepattannunk az autóba szombaton vagy vasárnap.
Ha pedig már eddig eljöttünk, érdemes továbbgurulni Szomolyáról Bogácsra: 12 kilométer és nem egészen 20 perc az út onnan ide. A Mezőkövesdhez is közeli település elsősorban fürdőjéről ismert. Kis túlzással azt is írhatnánk, hogy Bogács olaja a termálvíz: az 1950-es években ugyanis abban a reményben végeztek itt fúrásokat, hogy olajra bukkannak. Ehelyett azonban egészen mást találtak: termálvizet. Ma már hat medencében lubickolhatnak a fürdőzni vágyó vendégek Bogácson, ahol a borospincék is igen népszerűek. Az persze meg fogja osztani a borokat kedvelőket, a borokhoz értőket, hol a helyük a bogácsi tételeknek. Ha sarkítani akarnánk, Verpelétre olaszrizlingért, Domoszlóra muskotályért, Egerbe lánykáért és bikavérért fordulhatunk, ám ennél a helyzet árnyaltabb. Az egri borvidék egyre erősebb, népszerűbb, ma már ismét igen jó borok és borászatok találhatók arrafelé, s ezek mellett nem tudunk hosszú listákat sorolni a bogácsiakról.
Ám egy (vagy több sétát) a hangulatos bogácsi pincesor is megér, igen jól érezheti magát a vendég, aki itt akar kikapcsolódni a sűrű hétköznapok után. A táj szép, s akad egy-két étterem is, amit érdemes kipróbálni.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)