El Camino: egy álom miatt kelt útra az egykori debreceni színigazgató

---

Debrecen – A zarándokút titkáról tart előadást a Csokonai Színház egykori színésze és igazgatója. Csutka István a Kőr Dáma Egyesület meghívására érkezik Debrecenbe.

---

Ismét különleges vendég érkezik Debrecenbe a Kőr Dáma Egyesület meghívására. Csutka István tulajdonképpen hazatér a cívisvárosba, hiszen annak idején fiatal színészként itt játszott a Csokonai Színházban, később pedig direktora is volt az intézménynek. Csütörtökön 18 órától azonban egészen másról tart előadást a Kölcsey Központba szervezett rendezvényen. A téma itt El Camino lesz, a spanyolországi zarándokút, melyen nemrégiben részt vett.

Csutka István: Volt egy álmom egy évvel ezelőtt, tavaly augusztus 29-én, én ezért indultam el. Elmondhatatlan, hogy mennyi mindent adott ez az út, mennyi mindenre tanított meg, mennyit változtatott az életemen, rajtam.

Dehir.hu: Hány nap volt a zarándokút?

Csutka István: Negyvenhét. Április 28-án indultam el, s június közepén tértem haza.

Dehir.hu: Össze lehet foglalni ezt a nagy kalandot másfél-két órában?

Csutka István: Szinte lehetetlen, de azért mindig próbálok minél többet átadni a tapasztalataimból. Az úton nagyon sok fotót készítettem, több mint hatezret, és sokat is írtam róla, van ugyanis egy blogom. Úgy érzem, sikerült átadni másoknak is abból az élményből, ami engem ért, legalábbis ez jött le abból a sok-sok levélből, amit kaptam. Nem akartam könyvet írni, de végül mégis megszületett egy kötet ezekből az írásaimból, s most ott van egy kiadónál.

Dehir.hu: Mi volt az út legnagyobb tanulsága Csutka István számára?

Csutka István: Azt gondolom, az El Camino legnagyobb titka, hogyha azt a szeretetet, azt a türelmet és toleranciát, amit ott kint tapasztalsz, nem próbálod meg átadni, nem próbálsz meg úgy élni, akkor csak végig mentél az úton...

Dehir.hu: Ezért is vállal előadásokat, szerte az országban?

Csutka István: Úgy érzem, egyszerűen muszáj ezt megtennem, továbbadni azt, amit tapasztaltam, amit láttam, éreztem. Mindenhova ingyen megyek, s csak akkor, ha kérik, ha igény van rá. Úgy érzem, az embereket érdekli az El Camino: június 13-án jöttem haza, a debreceni az ötödik előadásom, s már két újabb meghívásom is van.

Dehir.hu: Hogy fér ennyi minden az életébe?

Csutka István: Az a helyzet, hogy én mindig is arra törekedtem, hogy meg tudjam valósítani a céljaimat. Sok álmom volt, ezek közé tartozott az is, hogy szerettem volna eljutni Afrikába, a Kilimandzsáróhoz. Oda is eljutottam, 2008-ban másztam meg Erőss Zsolttal. Akkor például felmondtam a munkahelyemen ezért. Most erről nem volt szó, nem kellett, hogy felmondjak a cégemnél, de nagyon sokat dolgoztam, az utolsó időkben szinte nem is aludtam, hogy elvégezzek az  indulásig mindent, amit magamra vállaltam.

Dehir.hu: Akkor nem egy színházat hagyott ott a zarándokútért.

Csutka István: Nem, egy ideje más munkát végzek. Röviden úgy fogalmazhatnék, hogy válságmenedzseléssel foglalkozom. Külföldi cégeknél voltam vezető és régióigazgató, s tulajdonképpen mindenhol az volt a feladatom, hogy vállalatokat építsek fel, vagy szervezzek át. Ez egyébként nem is esik olyan messze a színházi világtól, csak itt nem társulatot kell építeni. Egy olyan nagy társulat, mint a debreceni is, nagyon komoly kihívások elé állítja az embert. Debrecenben és később is nagyon sokféle emberrel kellett megtalálni a hangot. Engem mindig is az érdekelt, ki mit tesz le az asztalra, és mennyire képes csapatban gondolkodni. A Csokonai Színházban például azt próbáltam megértetni a kollégákkal, hogy sem a háttértárak, sem a művészek nélkül nem tud működni a színház. Ugyanakkor a színház működése és sikere 80 százalékban nem művészeti munka, miközben mégis az a 20 százalék dönti el, azok a művészek, akik kiállnak a közönség elé. Szerintem sok minden sok mindennel összefügg, és túlzás nélkül állíthatom, hogy a színházigazgatóság az egyik legjobb iskola egy cég vagy egy intézmény vezetéséhez.