A takarékos lopakodó – teszteltük a Toyota Priust

---

Debrecen - Olyan érzés, mintha egy vadászrepülőt vezetnénk, csak épp a világűrben, mert hangja az nincs. A Toyota harmadik generációs - benzines és elektromos erőforrással szerelt - Priusa alig eszik valamit, ha ügyesen bánunk vele.

---

Kulcs a kézben, irány az autó, mely várhatóan egészen új élményt kínál. Mire számítok? Toyotát már vezettem, nem is egyet, elektromos hajtásút azonban még nem, így azt várom, hogy legalább olyan élmény érjen, mint amikor először ültem dodzsemben. Na, nem azért, mert majd jobbról-balról nekimegyek valakinek, hanem mert árammal gurul majd alattam a négykerekű, a Prius.

Beülök az autóba, indulás előtt beállítom az ülést, tükröt, bekötöm a biztonsági övet… - úgy, ahogy egykor az oktatóm belém nevelte. Ujjamat a power gombra teszem és nyomás, gondolom én, de valójában nem történik semmi. A kijelzőn felvillannak ugyan a fények, de semmi más nem jelzi, hogy működik-e az autó, mert teljes a csend az utastérben, így nem tudom eldönteni, elindulhatok-e. Hogy leplezzem zavaromat, inkább újra megnyomom a gombot, és az eredmény: a jelző fények elhalnak a műszerfalon. Ekkor esik le a tantusz: már az imént is minden üzemkészen állt az indulásra, csak az elektromos motornak nincs hangja.

Érzem, ahogy arcom bőrszíne változik, elpirulok, hiszen szégyellem magam, de inkább ráfogom a nyári melegre! Szerencsére a kísérőm (egy roppant kedves hölgy), nem vett észre semmit - állapítom meg magamban, így aztán mintha mi sem történt volna, újra eljátszom az indítást: gomb be, fények felvillannak a műszerfalon, a kézi- vagyis ehelyett lábféket felengedem, az automata váltó karját - hogy kollégámat idézzem - "Dezsőbe teszem...", vagyis drive fokozatba, kiteszem az irányjelzőt, és indulás.

Lassú mozdulatok után némán gurulunk, a Nagyerdő fáinak susogása mellett csak a kerékabroncsok halk súrlódása hallatszik az aszfalton. Ismét furcsán érzem magam, mert a duruzsoló motorhang nagyon hiányzik, ezért odalépek a gázpedálra, és az eredmény részben megnyugtat, mert megjött az autó hangja, a harmadik generációs Priusba szerelt 1.8-as motor működésbe lépett, így rögtön visszakaptam a hagyományos autózás élményét, még akkor is, ha alig volt észrevehető az, amikor a két erőforrás váltotta egymást. A sebességmérő mutató pillanatok alatt átlépte az 50-est, de mivel ez városban tilos, így leveszem a lábam a pedálról, azonnal lassítok, ennek pedig az az eredménye, hogy a mozdulat után alig néhány másodperccel később az addig halkan duruzsoló motorhang is eltűnik, megszűnik, mert az autó visszaáll automatikusan az elektromos motor hajtásra. Ez ám a környezetkímélő megoldás - állapítom meg.

Még egy érdekesség, ami rendkívül szokatlan egy városi autótól: amint elindultunk, arra lettem figyelmes, hogy a szélvédőn zöld vonalak, nyilak jelentek meg – az utat mutatták, merre menjek a cél felé. A GPS útmutatásainak nyilai vetített képként jelentek meg a szélvédőn, amit az egyenes szakaszon az aktuális sebesség adatok váltottak. A látvány, az érzet teljesen olyanná tette a közlekedést, amilyen egy vadászrepülőben lehet (ezt a megjegyzésemet a katonai filmekben látott élményeimre alapozom). Jó megoldásnak tartom, hiszen nem kell a tekintetemet a műszerfal és az út között mozgatnom, mert a fontos adatok előttem jelennek meg.

Ez az a pont, amikor némán megfogalmaztam, most már komolyabban is érdekelnek a Prius műszaki adatai. Az új hibrid motor azt jelenti, hogy az autóban van egy 1.8 literes VVT-i benzinmotor, egy villanymotor és egy villanymotor/generátor, ami biztosítja a folyamatos utótöltést (az autó ugyanis minden fékezésnél tölti magát).

100 kilométer megtétele után meglepetten állapíthattam meg, hogy az autó benzinfogyasztása alig több 5 liternél. Ez szép teljesítmény egy 1.8-as motorral szerelt autótól a városi forgalomban. Elárulom azonban, hogy a fogyasztás ennél még kisebb lehet, csak ehhez az kell, hogy óvatosan nyomjuk a pedált és adjunk időt az alternatív erőforrásnak, mert lassú gyorsulással, 50 alatti tempóval akár órákat kocsikázhatunk elektromos hajtással, a levegő szennyezése nélkül.

Már csak egy dolgot sajnálok, hogy ezt az autót nem lehet a garázsban a konnektorba dugva tölteni – panaszolom kísérőmnek kiszállás előtt. De erre is megvan a válasz, mert már nem kell sokat várni az újabb generációs elektromos motorokra, hiszen azokat a gyárak már intenzíven tesztelik, tökéletesítik. Milyen szép is lesz, hogy ha néhány évtized múlva már nem a benzinkutaknál kell tankolni, hanem otthon, a garázsban lehet majd megtölteni az autó üzemanyagtartályát.

hirdetés

Tesztünkhöz az autót a Toyota Road Service Debrecen biztosította, ahol ezen a hétvégén bárki tesztelheti a hibrid hajtású autókat.