A legtöbb embert egész életében nem büntetik annyit, mint iskoláskorában

---

Debrecen – Sok felnőtt észre sem veszi, hogy milyen sok információval akarják teletömni a gyerekeiket, hogy „fantasztikus lexikonok” legyenek - mondja a pszichológus. A pedagógusokat is fel kell készíteni arra, hogy kezelni tudják azokat a gyerekeket, akik tanulási gondokkal küszködnek, és félnek a rossz bizonyítványuk következményeitől – hangsúlyozza a szakember.

---

Mező Ferenc pszichológus, a Debreceni Egyetem adjunktusa a Debrecen Televízió Esti Közelkép című műsorának péntek esti adásában arról is beszélt, hogy alapvetően a következményektől való szorongás vezethet egy kiskamaszt arra, hogy a rossz bizonyítványa hatására elcsatangoljon. De az se kizárt, hogy bünteti a szüleit, mondván, hogyha nem veszik meg neki a megígért jutalmat, akkor nem megy haza.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a családi neveltetés, elvárás és elfogadás is nagyon meghatározza azt, hogy a gyerek miként áll a tanuláshoz. Ugyanakkor nagyon meghatározó a kortárscsoport is, amelynek nem megtervezett hatásaival nagyon nehezen tudják „felvenni a versenyt” a szülők és a pedagógusok. Ilyen az, hogyha például egy nagyon okos gyerek bekerül egy olyan közösségbe, amelyben nem érdem a tudás, akkor a többiek esetleg kiközösítik, strébernek nevezik őt, s ez a továbbiakban visszatartja a teljesítményét.

A jó motivációs magatartás a családoktól és az egyéni gyermekkori örökségektől is függ – hangsúlyozta a szakember. Vannak olyan esetek, amelyekben tökéletesen működik a pozitív motiváció, a jutalmazás, és van, ahol erre sincsen szükség, hiszen a gyerekben kialakult a tanulás iránti elkötelezettség és a tudásvágy. Sajnos az ilyen gyerek a kevesebb. A többséget képviselő gyerekben ugyanis tartani kell a lelket, és a felnőtteknek ebben is hatalmasak a feladataik. Elég csak arra gondolni, hogy az iskola már nem az a világ, mint az óvodáé, hiszen már teljesíteni kell, s nem csak azzal foglalkozhatnak, amit szeretnek.

Mező Ferenc szerint a legtöbb embert életükben nem büntetik, nem ellenőrizik annyit, mint iskoláskorukban. A stressz, a megfelelés miatt a gyerekekben kialakulhat egy olyan teljesítménykényszer, amelynek sokuk nem tud megfelelni, s ez a kudarcélmény nyomaszthatja őket, és csökkentrendűségi érzést alakíthat ki bennük – főként, hogy nyolc–tizenkét évig nem szállhatnak ki a rendszerből. A szülőnek tehát szélesre, nagy ölelésre kell tárnia a karját, nagyon kell szeretnie a gyerekét, és támogatnia kell őt a tanulmányi ideje alatt. Persze, eközben a tanulásra és annak fontosságára is ösztökélnie kell.

Sok felnőtt azt sem veszi észre, hogy mennyire sok információval akarják teletömni a gyerekeiket, hogy „fantasztikus lexikonokat” hozzanak létre belőlük. De a gond az, hogy mindeközben az élethez szükséges információk kimaradnak, és sokszor azt sem tudják meg a gyerekek, hogy miként is tanuljanak. Ezt nehezíti, hogy a pedagógusokra is egyebek mellett nagyon nagy „időnyomás” nehezedik. Pedig a gyerekeknek is minél többet kellene megszólalniuk, szerepelniük, s erre a feleltetés is kiváló alkalom – húzta alá az adjunktus.

A problémák felismerése azonban még nem elég, hiszen ezt kell követnie annak, hogy milyen segítségre van szüksége a gyereknek. Ezek nem is csodamódszerek, s nem is többéves terápiák, sokszor ugyanis néhányperces praktikákkal, például légzésgyakorlattal is „helyre tehetők” a szorongásos állapotok – ezért is fontos, hogy ezeket a módszereket a pedagógusok is elsajátítsák a pályájukra készülésük során..

A teljes beszélgetés megtekinthető itt:

Dehir - Esti Közelkép 2013-06-28