Zajácz György: ötven év után is nyugtalanít, ha egy hétig nem látom a csillagaimat!
Szerző: Péter Szabolcs | peter.szabolcs@dehir.hu Közzétéve: 2022.12.04. 09:35 | Frissítve: 2022.12.04. 09:37
A csillagászat ismeretterjesztésének kiemelkedő debreceni alakja el sem tudná képzelni az életét az égbolt vizslatása nélkül.
Fél évszázad ismeretterjesztő, mozgalomépítő és változócsillagászati tevékenységének elismeréseként nemrég Kulin György-díjat kapott Zajácz György programozó matematikus, a debreceni Agora nyugalmazott munkatársa. A díj kapcsán a Dehirnek beszélt az ismeretterjesztés, valamit a csillagászat szépségeiről.
Mint mondta, általános iskolásként először az űrkutatás fogta meg, a Holdra szállás okán kezdett könyveket, újságokat olvasni a témáról. A hetvenes évek elején már saját távcsövet épített, onnan pedig már csak egy lépés volt a csillagászat, mely egy életre beszippantotta.
Zajácz György 1972-ben csatlakozott az akkor alakuló debreceni csillagászati szakkörhöz. Azóta, pontosan 50 éve működik a közösség, mely később Magnitudo Amatőr Csillagászkör (1983-1999), majd egyesület lett (MACSED).
- Kezdetben az akkori fiatalokat néhány lelkes szakember, a Debreceni Napfizikai Obszervatórium munkatársai készítették fel. Csillagászattal kapcsolatos előadásokat tartottunk idegen embereknek, így én már középiskolásként elsajátítottam az ismeretterjesztés készségét.
Zajácz György és társai azóta fél évszázad alatt – csak az ismeretterjesztő programokat számolva – 1648 eseményen csaknem 82 ezer embert edukáltak. A tapasztalt szakember ráadásul létrehozta a Magnitudo című lapot is, amelynek nyolc száma jelent meg, benne rengeteg feldolgozással, változócsillag-fénygörbével.
- A hetvenes években alig volt televíziós műsor, így jóval nagyobb érdeklődést mutattak az űrkutatás, az égitestek megközelítése iránt az emberek. Nem volt internet, nem jutott mindenki hozzá az általa áhított információhoz, ezért is voltak rendkívül népszerűek az akkori eseményeink. Nemrég találtam meg egy másfél méteres rajzomat, melyet egy Saturn rakétáról készítettem az egyik 1973-as előadásra. Azt hiszem, ma már nem tudnék akkora hatást kiváltani vele az internet adta lehetőségek miatt. Tegyük hozzá, utóbbinak árnyoldalai is vannak, hiszen a nem hiteles forrásból származó anyagoknak is teret ad.
Az ismeretterjesztés mellett rengeteg észlelést is végzett. Változó fényű csillagokat (a fényességüket időben, valamilyen formában változtatják – a szerk.) figyelt meg, fénygörbék előállításával foglakozott.
Távol a várostól
De vajon hová érdemes elutaznia annak, aki egy-két csillagnál többet szeretne látni a titokzatos égboltból? Zajácz György szerint a fényszennyezés a megfigyeléseket a települések környékén lehetetlenné tette mára.
- Amíg az ember egy városból alig lát néhány csillagot, addig a csillagoségbolt-parkokból tökéletesen tudunk vizsgálódni. Három ilyen hely van hazánkban: a Zselicben, a Hortobágyon, illetve a Bükkben. A felsorolt parkokban olyan tisztasággal nézelődhetünk, mintha csak visszamentünk volna az időben a közvilágítás nélküli kis falvak korszakába: a Tejút látványa, a sziporkázó csillagok megfigyelése csak így sajátítható el.
Hozzátette, a világban természetesen vannak olyan, világító testektől messzire eső pontok, ahová szívesen járnak csillagászok. Szerinte leginkább a hegytetőket érdemes választani, hiszen a Föld légkörének zavaró hatása annál kisebb, minél magasabban vagyunk.
- Ráadásul a települések alattunk vannak, így kevesebb fényszennyezéssel találkozunk. Ezért is építik ilyen helyekre az obszervatóriumokat: például Kanári-szigetek, Hawaii, de említhetném a csapadékban szegény chilei Atacama-sivatagot is, ahol a mikroklíma is segíti a derült égbolt vizslatását.
Fejlődő rendszerek
A rohamos technológiai fejlődés ugyan jót tesz a csillagászati kutatásoknak, véletlenszerűen azonban ritkán fedeznek fel jelentős égi jelenségeket, javarészt sok évnyi kutatás eredménye egy-egy eset, tudtuk meg a szakembertől.
- A csillagászat észleléssel, illetve az így kapott adatok értelmezésével foglalkozik. Jelenleg a világegyetemről, valamint annak környezetéről vannak tudomásaink, ezeket próbáljuk jobban megismerni. Ahogy vannak észlelések arról is, hogyan épül fel a Naprendszer, milyen égitestek találhatóak a környezetünkben. Akadnak kutatások továbbá a Földet megközelítő kisbolygókról, égitestekről, melyekről szintén igyekszünk egyre többet megtudni.
Hangsúlyozta, a naprendszerek, bolygórendszerek kialakulása is kutatási téma: a csillagok körüli bolygókból több mint ötezret megismertek már, további tanulmányozásukkal a mi naprendszerünk múltja, jövője is megismerhető.
- Az űrtávcsövek, például az infravörösben dolgozó James Webb másfél millió kilométerre a Földtől, az egyik Lagrange-pont közelében a világegyetem olyan jellegű finom részleteibe is bepillantást nyújt, amibe eddig nem láthattunk bele. A lehetőségek a technológia fejlődésével tehát kétségtelenül bővülnek – mondta.
Azonban felhívta a figyelmet, a csillagászat ismeretterjesztői – ahogyan ő is – a kutatások helyett többnyire azok eredményeit mutatják be.
- Sajnos itt sokszor az a probléma, hogy a jelentős események kevésbé kerülnek sajtónyilvánosságra, a látványosabb égi események, melyek nem túl jelentősek pedig nagyobb hírverést kapnak. Egy esztétikai esemény (például Hold találkozik bolygóval az égbolton) nagy élménnyel jár, érdemes fotózni, de szakmailag nem igazán hasznos a kutatók számára.
Szívvel-lélekkel
A díj kapcsán az elmúlt ötven épp legemlékezetesebb élményeit is felidézte.
- Nehéz lenne felsorolni, annyi jó történt velem a csillagászatnak hála. Megfigyelés szintjén egy 1975-ös felfedezés, a Hattyú csillagképben fellángolt nóva jut eszembe. Japánban fedezték fel, az éjszaka során egyre nyugatabbra haladva pedig majdnem minden ország csillagászai megcsodálhatták, köztük én is. De emberi oldalról megközelítve is sokat adott ez a szakma. Volt egy idős hölgy tagunk, Kántorné Szegedy Gizella, aki csodálatos verseket írt a csillagászattal kapcsolatosan.
Egy időben a Fancsikai-tavak közelébe jártunk ki meteorokat észlelni. Egész éjjel néztük az égboltot, és feljegyeztük a meteor villanásokat. Hajnalban ért véget az észlelés, fáradtan mentünk vissza a buszhoz. Megkérdeztem a társaságot: ki jönne ki velem a következő éjszaka során is? Csak a bajszuk alatt mormogtak, senki nem akart vállalni még egy hosszúra nyúló éjszakát, kivéve Gizi nénit, aki a nyolcvanadik életévéhez közeledve is azonnal vállalta a feladatot. Ezt nevezem én példaértékű elkötelezettségnek!
Ami pedig még ennél is nagyobb élmény, az érzés, amikor kis településeken adtunk elő, és a gyermekek ámulattal néztek a távcsőbe. Ugyanazt láttam a tekintetükön, mint ahogyan én néztem az égboltra fiatalon. Már ezért megérte ez az ötven év...
Zajácz György fél évszázad után sem tudja hosszasan mellőzni az égboltot.
- Mai napig egy remek érzést vált ki belőlem, ha felnézek a derült égre. Épp kimegyek egy épületből, vagy csak kisétálok az erkélyre, odatekintek, és megnyugszom. Minden ott van, ahol hagytam. Ha egy hétig nincs derült éjszaka, ennyi év után is kifejezetten hiányzik. Nyugtalanít, hogy nem láttam a csillagaimat. Hiába vagyok már nyugdíjas, azt hiszem, amíg élek, ez velem marad.