Vallomások Debrecenről: „szülővárosom nem csupán egy hely a térképen, hanem egy örökség”

---

Így látja a várost a Karitatív Testület elnöke, a református kulturális szolgálat vezetője és egy 19 éves debreceni fiatalember.

---

Az idén záruló önkormányzati ciklust a Csokonai Fórum Latinovits Zoltán termében csütörtökön este értékelte Papp László. A polgármester beszéde előtt Törő András, Dobos Zita és Örkényi Bátor Zétény is lehetőséget kapott, hogy Debrecenről beszéljen.

Ne csak számokat, sorsokat is lássunk

Törő András, a Debreceni Karitatív Testület elnöke elöljáróban elmondta: öt küzdelmes és megharcolt év van mögöttünk. Rámutatott: a testület létrehozása nem célja volt a városnak, hanem válasz arra a kihívásra, amit a menekültválság jelentett. A közel harminc civil szervezet összefogása révén mára bizonyossá vált, hogy ez az országosan is egyedülálló működési forma a város szerves részévé vált.

Törő András emlékeztetett arra, hogy a város örvendetes gazdasági fejlődése mellett olyan kihívásokkal kellett szembenézni a háborús menekültáradat, rezsikrízis és a vírushelyzet miatt, amilyenekre korábban nem gondolhatott senki. Emellett azt is szükséges látni, hogy vannak körülöttünk rászoruló emberek fizikai és lelki értelemben egyaránt, hangsúlyozta az elnök.

„A Debreceni Karitatív Testület célja és feladata, hogy a város és mindannyiunk élő lelkiismerete legyen.”

Az elnök hangsúlyozta: a tagszervezetek révén lehetőség van arra, hogy „ne csak számokat lássunk”, hanem a mögöttük lévő személyeket és sorsokat is. Rámutatott: az elmúlt években több mint hatezer családdal találkoztak.

„Az ember többre hivatottságának a felismerése nem engedheti meg, hogy bárkit az út szélén hagyjunk”

– fogalmazott Törő András.

Az elnök hangsúlyozta: a testület célja az is, hogy „megszólítsa Debrecen jó szándékú polgárainak szívét, hogy azon keresztül is lásson”. 

„Minden tőlük induló felhívásnak célja, hogy segítsen túllátni az egón, mert együtt vagyunk Debrecen, csak együtt, közösen tudunk gondoskodó város lenni” – fogalmazott az elnök.

Debrecen teret és lehetőségeket ad a találkozásokra

„Az élet lényege nem pusztán az, hogy éltünk, hanem az, hogy mit tettünk hozzá mások életéhez” – idézte Nelson Mandela, a Dél-afrikai Köztársaság egykori, Nobel-békedíjas elnökének szavait Dobos Zita.

A Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség kulturális szolgálatának vezetője úgy hiszi, itt mindannyian ezért dolgozunk és az motivál minket, hogy „a magunk tudásával és tehetségével hozzátegyünk a debreceniek életéhez”. Mint mondta, több száz színvonalas programot rendeztek már, majd jött a covid, ami őket sem kímélte. Tavaly azonban ismét a 40 ezres látogatói rekordszámot döntögették.

„A mindennapjainkat mégsem ezek az adatok határozzák meg. Még akkor sem, ha büszkék vagyunk rájuk. Ami meghatározza, az az ember. Azok a helyi, magyarországi és határontúli emberek, akiknek a programokat készítjük, de a debrecenieknek még ennél többet is adunk: teret adunk a találkozásra” – mutatott rá.

Színházi előadás, Loki-meccs, adventi koncert, buli: az ilyen programok teszik a hétköznapjainkat különlegessé, amikor találkozunk, és időt töltünk egymással, véli. Mint mondta, a nagytemplomi közösséggel minden nap azon dolgoznak, hogy ha vendégül látnak valakit, otthon érezze magát. Mert otthon, megérkezettnek érezni magunkat biztonságot ad, és ahol ez átjár minket, ott szívesen időzünk, fogalmazott.

Felidézte, ő először akkor érezte ezt Debrecenben, amikor az akkor még járni alig tudó kislánya odatotyogott a főtéri címerhez, lefeküdt és hosszasan nézegette.

Dobos Zita mesélt arról is, amikor a férje váratlanul elhunyt, és két óvodás gyermekkel maradt egyedül. Akkor úgy tapasztalta, az ember is tud válságálló lenni, de nem egyedül: személyes hitvallása szerint ehhez kell Isten, a család és a város is.

„Elsőre talán nehezen értelmezhető, hogy a hit-család sormintába a város hogyan kapcsolódik be. Emlékszem arra, amikor már lelkileg elkezdtem megerősödni, és a testvérem bejött hozzám egy péntek délután és azt mondta: csak abban dönthetsz, hogy hová megyünk, mert az biztos, hogy megyünk. Elkezdte sorolni: színház, kiállítás, kosármeccs, és hosszasan folytatta a sort. A városunk adta lehetőségek hozzájárultak az én személyes jóllétemhez is.

Terek és lehetőségek voltak és vannak is a találkozásokra, a kapcsolódásokra. Én ezeket az elmúlt másfél évtizedben megkaptam Debrecentől, és most már évek óta azon dolgozom a Nagytemplomnál, hogy ezt mások is átélhessék”

– zárta szavait Dobos Zita.

Így látja a várost egy 19 éves debreceni fiatalember

Szót kapott a ciklusértékelő rendezvényen egy debreceni fiatal, Örkényi Bátor Zétény is, a Schaeffler Debrecen munkatársa. Mint mondta, neki még nincsenek „olyan nagy történetei”, mint az előtte szólóknak, ezért úgy gondolja, a legjobb, ha magáról beszél.

2005-ben született három fiútestvér középső tagjaként. Édesanyja korán egyedül maradt velük, hamar talpraesett srácok lettek. 6 éves korában versenytáncolni kezdett, 12 évesen lett először magyar bajnok. Ipari gépészetet kezdett el tanulni, és 2022-ben kitűnő tanulmányi eredménnyel zárta a szakképző iskolát. Mint felidézte, tanulóként a Schaeffler Debrecennél volt gyakorlaton, és magával ragadta az a környezet. Tisztelettel emlegette mestereit, mentorait, s mesélt arról, hogy diákévei az iskola, edzés és munka háromszögében teltek.

Ez a fiatalember most is tanul: munka mellett esti tagozaton készül az érettségire, mellette mechanikus karbantartó, 400 tonnás présgépekkel dolgozik.

„Szeretem a munkámat, és büszke vagyok arra, hogy három hónapja a saját lábamra álltam. Elköltöztem otthonról, és ezt a lehetőséget a kitartásom mellett Debrecen adta meg nekem.”

Miután beszélt a sportmúltjáról és szakmai tanulmányairól, a fiatalember elárulta, hogy az álma, hogy egy stabil jövőt lásson maga előtt, ne kelljen több állásban dolgoznia, viszont jövendőbeli családjának anyagi és érzelmi biztonságot tudjon teremteni.

„Szülővárosom nem csupán egy hely a térképen, hanem egy örökség” – fogalmazta meg viszonyát Debrecenhez. Egy hely, melyet szeretne gazdagabbá tenni azzal, hogy részt vesz a közösség életében, és hozzájárul annak a fejlődéséhez, ahogy Debrecen is az övéhez.

Mint elárulta, olyan meghatározó karakter szeretne lenni mások életében, amilyenek az ő mentorai voltak számára.

Keresetlen szavakkal szólt arról Örkényi Bátor Zétény, milyen fontos neki ez a város, és gondolatait azzal zárta, hogy a saját lehetőségeivel szeretne ő is hozzájárulni ennek a közönségnek az életéhez, s mint mondta, bízik benne, hogy majd egyszer nagyobb feladatok is megtalálják.