Tasó László: Debrecen húzóereje egyértelműen érezhető az agglomeráció területén is
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2019.12.14. 10:00 | Frissítve: 2019.12.14. 10:13
Debrecen – Valódi áttörést értünk el a fejlesztések területén – nyilatkozta a politikus, akivel az elmúlt időszak eseményei mellett különleges jubileumokról és az adventi időszakról beszélgettünk.
A legutóbbi országgyűlési választáson a Debrecen észak-keleti része mellett többek között Álmosdot, Bagamért, Bocskaikertet, Fülöpöt, Kokadot, Létavértest, Hajdúhadházat, Hajdúsámsont, Nyírábrányt, Nyíradonyt, Nyíracsádot, Nyírmártonfalvát, Téglást, Újlétát és Vámospércset is magában foglaló Hajdú-Bihar megyei 3-as választókerületben szerzett egyéni képviselői mandátumot Tasó László. A politikussal az elmúlt időszak eseményeiről, különleges jubileumokról és a karácsonyi készülődésről beszélgettünk.
Tasó László
Dehir.hu: Hogyan értékeli a választás óta eltelt másfél évet? Milyen fontosabb események történtek ebben a meglehetősen nagy és eltérő adottságokkal rendelkező választókerületben?
Tasó László: Az elmúlt másfél évben érezhetővé vált, hogy a nagyvárosok fejlesztési programja után nagy az igény a kisebb települések fejlesztésére is, ezért fontos volt a Magyar Falu Program beindítása az 5 ezer fő alatti településeken, amit az előző ciklusban még az államtitkárságom készített elő. Ennek keretében a településeken számos intézmény energetikai korszerűsítése készült el, illetve zárul le épp az elkövetkező hetekben-napokban, emellett bölcsődei szobák, szolgálati lakások, piacterek, közösségi terek, temetők, közterek művelődési intézmények épültek és újultak meg. A települések együttműködők voltak abban, hogy mindenkinek sorra kerüljön az, ami számára a legfontosabb fejlesztési igény. A TOP források jelentős segítséget nyújtottak a választókerület minden települése számára.
A fejlesztések révén energiatakarékosakká és fenntarthatóbbá váltak a közintézmények, iskolák, óvodák, hivatalok, komplex városfejlesztési és turisztikai programok végrehajtása van folyamatban, számos szociális, illetve egyéb humánszolgáltatás került új és korszerű épületbe.
De megvalósítottunk olyan közlekedésbiztonságot, valamint közérzetjavító beruházásokat is, mint a településeket összekötő utak felújítása, belterületi és külterületi utak, csapadékvíz-csatornák kiépítése. A 471-es és a 48-as másodrendű főutak felújítása és kapacitásbővítése jelenleg folyamatban van, a harmadik legfontosabb utat, a 4-es számú főutat pedig már 2017 év végére rendbe tettük. Számos munkahelyteremtő és megtartó beruházás valósult meg a versenyszférában, és több üzemek építése is folyamatban van több helyen. Ezek a beruházások természetesen minden területre hatással vannak, a gazdasági és humán ágazatok mellett a társadalom egészének életére is – mondhatjuk, ezek az utak biztosítják a választókerület vérkeringését.
Nyilvánvaló, hogy a legfontosabb fejlesztési potenciál maga Debrecen, húzóereje egyértelműen érezhető az agglomeráció területén is, melynek része választókerületem 15 települése. Ezért tartom fontosnak, hogy az együttműködés, amit elkezdtünk és további eredményeket hozhat, erősödjön. Csak Debrecen képes arra, hogy a keleti régiót összefogja, a nagyvárosokkal együttműködve felemelje és megerősítse a Tiszántúli határokon is átívelő gazdasági térséget. Javítanunk kell a helyzetünkön, mert a közép-magyarországi és az észak-dunántúli régiókkal egy az egyben nem tudunk versenyezni, csak az összefogás segíthet.
Dehir.hu: Ez az év politikai pályafutásának kétszeres jubileumát is elhozta.
Tasó László: Éppen huszonöt éve, 1994. december 11-én volt az önkormányzati választás napja Nyíradonyban, ahol a hat induló közül a szavazatok több, mint 51 százalékával elnyertem a válaszpolgárok bizalmát és ezt követően húsz éven át végezhettem ezt a számomra rendkívül fontos, szívemhez igen közel álló feladatot. Majd ezt megerősítette a parlamenti képviselői megbízatásom is: 2004-től tíz éven át párhuzamosan dolgozhattam polgármesterként és képviselőként is városomért és a térségünkért.
2014-ben viszont választanom kellett és akkor úgy döntöttem, hogy a városvezetői munkát átadom, országgyűlési képviselőként dolgozom tovább.
Számomra ez egy szép, kerek történet, szinte regénybe kívánkozik a mögöttünk hagyott 25 év, amiben volt minden: sikerek, kudarcok, örömök, problémák, feszültség és felszabadultság, de főképpen olyan eredmények, melyeket együtt értünk el a város közösségével. Rengeteg támogatóm és barátom volt és van, akik már a választás előtt is velem és mellettem voltak, akikkel Nyíradonyban 1994-től komoly fejlesztéseket valósíthattunk meg. A választás előtt két évvel, 1992-ben kapott városi rangot a városhiányos térségben lévő Nyíradony. 1993-ban egy szép emlékművet avattak, elindult az aradványpusztai tornaterem építése, amit már mi fejeztünk be, majd az első ciklus feszültséggel és gondokkal telített időszak után új időszámítás következett. A nyíradonyiakkal és támogatóinkkal együtt közösen meghatározó sikereket, valódi áttörést értünk el a fejlesztések területén.
Az is a fogadalmaim egyike volt, hogy Nyíradonyt felemeljük újra arra helyre, ahol már korábban volt. 1950-ig ugyanis a Ligetaljai Járás székhelye volt, igaz, akkor még Szabolcs vármegyében. A megyerendezés során elvágták tőlünk a hozzánk tartozó településeket, a járás fele Hajdú-Biharba került. A járási székhely címet 62 év után sikerült újra visszaszerezni, amire nagyon büszke vagyok. Ezenkívül megépültek a szükséges és az emblematikus épületeink, gimnáziumot hoztunk létre, de elsősorban a közösség egységének létrejöttét szeretném kiemelni, ami mindannyiunk életében meghatározó szerepet játszik.
Egy vagyok egy nagy csapatból, azt szoktam mondani, csak a nyíl hegye. Az a feladatom, hogy elől menjek, átjussak az előttünk álló falakon. De ha nem lenne mögöttem a közösség, aki az íjat tartja, nem jó irányra tartanák a vesszőt és a lendület nem röpítene a közös célok felé, akkor én sem érhetnék célba.
Számomra nagyon nagy megtiszteltetés, hogy már 25 éve Nyíradonyt és 15 éve a választókerület közösségét szolgálhatom. Mindennél büszkébb vagyok arra, hogy most is ennyien támogatnak és ezért is igyekszem a legjobban megfelelni annak az elvárásnak, ami felém irányul és a feladatom.
Dehir.hu: Milyen tapasztalatai vannak, mennyiben változott a parlamenti munka másfél évtized alatt?
Tasó László: A parlamenti munka hangulatáról és színvonaláról napjainkban nem sok jót lehet mondani. Szerintem soha nem látott mélységbe zuhanna, ha ennek a megakadályozása érdekében nem vezetünk be változásokat. Merev politikai szekértáborok, kibékíthetetlen ellentétek vannak a kormányzó erők és az ellenzék összebútorozott pártjai között, hogy alig látok esélyt ennek feloldására. Nagyon kevés esetben lehet konszenzust találni még fontos ügyekben is, mert láthatóan az összeverődött ellentábornak egyetlen célja a hatalom megszerzése, egyszerűen az, hogy ne mi legyünk kormányon. Arról azonban, hogy mi a céljuk Magyarországgal, mi történjen a magyar emberekkel, a magyar vidékkel, a Budapesten gyökerező pártoknak nincs elképzelése. Nekünk azzal kell szembesülnünk, hogy amit a magyar városokkal és a magyar vidékkel, amit a magyar nemzettel közösen el akarunk érni, azt politikai erőként egyedül kell megvalósítanunk. Ritkán vannak alkalmi szövetségeseink, de később kiderül, hogy annak súlyos ára van. Ettől függetlenül megyünk a megkezdett úton és végezzük azt a feladatot, amivel a választópolgárok megbíztak, törekedve arra, hogy intézkedéseinkkel a magyar nemzet javát szolgáljuk.
Dehir.hu: 2012-ben volt egy előterjesztése az okmányainkkal kapcsolatban, mely úgy tűnik, jövőre vagy azt követően megvalósulhat, és komoly hatása lehet a közösségek identitására.
Tasó László: 2009 környékén egy régi nyíradonyi barátom biztatott arra, hogy képviselőként tegyek lépéseket a személyi adatok pontosítására, mert
Hajdú-Bihar megyében szinte mindenki Debrecenben vagy Berettyóújfalunak született – tehát ott, ahol a kórházak vannak.
Így igazán soha nem derül ki, hogy egy ember hol éli az életét, a származási helye ugyanis nem szerepel az okmányokon. Ennek szellemében, ha nem lett volna otthonszülés, akkor Kossuth Lajos nem úgy vonult volna be a történelemkönyvekbe, hogy Monokon, hanem mint aki Pesten született. De említhetném Deák Ferencet is, aki Söjtörön született, de ha az édesanyját bevitték volna a szülészetre, akkor Zalaegerszeg szerepelt volna a papírjain. Napjainkban Petőfi Sándorra sem lehetnének büszkék a kiskőrösiek, mert Kecskeméten van csak kórház. Egyedül az anyakönyvben van bejegyezve a származási hely, ami általában megegyezik az anya tartózkodási, illetve szülőhelyével, de ez más személyi okmányokban nem szerepel.
A kormányváltás utáni években, még 2012-ben az akkori közigazgatási és igazságügyi minisztérium felé fordultam azzal a kéréssel, hogy a származási hely is legyen feltüntetve a személyi okmányokban, mert
nem csak az fontos adat, mikor születünk, hanem az is, hol éli valaki az életét, milyen településre valónak vallja magát.
Én is Debrecenben születtem egy hideg téli napon és orosz tank ment a mentőkocsi előtt, hogy édesanyám beérjen velem a kórházba, akkora hó volt – ám ettől függetlenül én nyíradonyinak vallom magam. Persze, megértem azt is, ha nem mindenki büszke szülőhelyére, ha kistelepülésről van szó, de a bejegyzés az édesanya, vagy az érintett kérésére kerül be az okmányokba. Ettől függetlenül mégis úgy gondolom, hogy érzelmi kötődésről, az identitásunkról van szó és ezt a fontos információt a módosítási javaslat alapján meg lehet jeleníteni okmányainkban. Szerintem nagyon sok ismert és híres ember, meghatározó jelentőségű személyiség, a tudomány, a művészet, a szórakoztatóipar, a gazdaság, vagy a közélet világából vidékről származóként büszke arra, hol született és honnan indult. Sok közösség számára bírhat identitáserősítőként, ha a velük együtt élők, vagy a településükről származók a módosítás lehetővé tételével a származási hely megjelenítésével kiállnak a szülőhelyük, szülőföldjük, közösségük mellett.
Dehir.hu: Honlapján, ahol beszámol a választóinak a képviselői munkájáról, azt írja magáról, hogy „családapa, férj, testvér, barát, magyar ember és politikus”. Kell ezek között fontossági sorrendet állítani?
Tasó László: A felsorolás sorrend is. A családom a legfontosabb, biztonságot és nyugalmat adó pótolhatatlan hátterem, nélkülük nem végezhettem volna így és ennyi ideig a közéleti munkámat. Hozzá kell tennem, sokszor éppen a legfontosabbaktól, a családtól vett el időt a megbízatásom, amit sajnos lehetetlen pótolni. A családom, a testvéreim és családjaik, a legközelebbi rokonaim mellett nagyon sokat jelentettek számomra mindig is a barátaim, akik támogattak, mellettem álltak, valamint a munkatársaim, akik odaadó és hűséges társaim a mindennapokon. Ma már gyermekink önálló életet élnek, ám a családi kötelék változatlanul a legfontosabb maradt számomra, nem cserélhető semmi másra.
Vallom, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség, éppen ezért szolgálom tovább a hazámat, mindaddig, ameddig a választók megtisztelő bizalmát érezhetem.
Dehir.hu: Ha a családot emlegeti: hogyan éli meg az adventi időszakot, s hogyan készül a karácsonyra?
Tasó László: Ady Endrét idézve: „bántja lelkem a nagyváros durva zaja…”. Fontos, hogy lecsendesedjen körülöttem a világ és magam is lehiggadjak. A karácsony mindig rendkívüli, várom, hogy együtt legyen a családom, találkozzunk a testvérekkel, rokonokkal, keresem is mindig a lehetőséget erre, mert ezek olyan erőt adó találkozások és együttlétek, olyan időszak ez, aminek sokáig kellene tartani. Sokszor idézik és közhelynek minősítik a gondolatot, hogy „jó lenne, ha mindennap karácsony lenne”. Mégis mennyire igaz, mert valóban más, örömtelibb lehetne minden hétköznap. a Várakozás időszaka alatt megváltozik az ember, végre igazi énjét mutatja mások felé, ami egy sokkal barátságosabb, szerethetőbb arc. Várom tehát és készülök, hogy újra elénekeljük a legszebb karácsonyi énekeket, kicsit visszarévedjünk a múltba, lassítsunk az időn és megéljük az ünnep minden szépségét.
HOZZÁSZÓLÁSOK (3)
zsugababus
Tudod Gábor rohadtul az bosszant fel míg a képviselők , politikusok maguknak szavazzák meg a fizetést és a juttatásokat meg egyéb mellékeseket addig nekik kánaán van És hogy hogy nem mindig ott vannak az ülésen és mindenki egyöntetűen megszavazta magának a nagyobb béreket . Ku...vára dühös vagyok . Nekünk választóknak kellene megszavazni az elvégzett munkájuk után a juttatásokat . lenne nekik 47.000 megélhetés .És akkor lehetne öltönybe feszíteni faültetésen .
zsugababus
Gábórrrrr mennyi nyóóóc év telt már el ?? meddig kell még várni a kánaánra ??
Gémesi Gábor
Valóban sokat fejlődik a város ès a règió, azonban nagyon mèly lemaradàsból indultak. Mèlyszegènysègből. Kánaán mèg nagyon messze van. Európa beèrèse mèg sok èvtized lesz.