Sissinek, szeretettel – az élet a Miklóskapuban

---

Debrecen – A magyarok Mózese és a legmagyarabb osztrák császárné is járt azon a környéken, ahol ma a cívisváros egyik legkisebb övezete bújik meg. Ebben az óvárosi miliőben ma Debrecen örökös birtokosa előtt is utca tiszteleg.

---

A parányi városrészt a Miklós, a Szalkai és az Erzsébet utcák határolják. Nevét arról kapta, hogy e hely közelében vezetett a Debrecent körülvevő sáncon és palánkon a Miklós „úttzai” kapu. 1849. január 7-én Kossuth Lajos is itt érkezett meg a városba, és ezt a jeles eseményt az őr meg is örökítette a hivatali naplóban. A Miklós nevet viselő utca ugyanakkor mirai Szent Miklósról kapta a nevét a korábban itt állt kápolna alapján – tudható meg Tóth Pál helytörténeti leírásából.

A sajátos atmoszférájú, csendes övezetben ma is sok szép épület hirdeti a múltat. Ezek között (neo)klasszicista stílusúak éppúgy találhatók, mint szecessziósak, és persze néhol itt is teret nyert napjaink ízlésvilága. Ugyanakkor az is látszik, hogy sok helyütt házakat bontottak le, és fognak is még eltávolítani, mivel ezt a városrészt is kettészeli majd az új Antall József utca felől továbbépítendő tehermentesítő út.

– Az út terve már a múlt század elején, Borsos József idejében megfogant, s most jött el a megvalósítás ideje – hallhattuk attól a három hölgytől, akik az egyik lecsupaszított placcnál sétáltatták a kutyáikat. – Mindezt azonban úgy kellene intézni, hogy közben az óvárost ne pusztítsák le, s ne tűnjön el a sok szép régi cívisház. Annál is inkább, mert a megépült úton sincs nagy forgalom, s így furcsa, hogy mi szükség volt rá – vélekedett ez egyik nő.

Találkozásunk helyén még látható egy kapun az ingatlan vicces számozása: az épület hivatalosan a 13. számot viseli, ám a tulajdonosa – talán babonából – ezt nem akarta kiírni, s átalakította 12+1 és 14-1 számozásúra. Itt és a közeli Szív utcában is megcsodálhatók nagyon szép állapotú házak, és ezeken nemcsak a kapuk, az ablakok és a tetők díszítései figyelemreméltók, hanem egy különleges országcímert is felfedezhetünk.

A Miklóskapu-beli sétákon ennél az utcánál az egykori bölcsőde pavilonegyüttesére is óhatatlanul figyelmes lesz az ember. A sárga betonépületekben legutóbb a Rocksuli működött, a közelmúltban pedig arról híresült el, hogy egy terv szerint hajléktalanellátó intézmény költözött volna ide. Ezt a lakók tiltakozása hiúsította meg. Az ingatlan egyre viharvertebb, ám az udvarán az ovális gyermekmedencék és a millió szál ibolya mégy a szebb napokat idézik.

A Szív utca egyébként 1948-ig a Nagyvárad nevet viselte, a rendszerváltás után pedig nem az óvárosi varázsa, hanem az állásukat vesztett emberektől zsúfolt munkaügyi központja miatt került be a köztudatba. A szépségek közé tartozik az Erzsébet utcai rendelőintézet előtti szobor is, a Térdeplő leányka (Nagy István 1962-es alkotása).  De sokak szívében cseng kedvesen az utca névadója, Erzsébet – azaz Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach – magyar királyné is, aki az 52 magyarországi látogatása során Debrecenben is járt.

Ferenc József császár felesége nálunk is nagyon népszerű volt (és ma is az), aki nemcsak a legendás szépségének köszönhette az elfogadottságát, hanem annak is, hogy fontosnak tartotta a magyarság ügyét. A krónikák szerint maga hímezte az új magyar honvédség zászlószalagját, s azt ő is kötötte föl a lobogónkra. Sissi 1898-ban halt meg, egy gyilkos merénylet áldozataként. Hasonlóan tragikus lett a sorsa Török Bálintnak is (1500–1551?), aki előtt szintén utca tiszteleg a Miklóskapuban.

Ő volt Debrecen örök birtokosa, miután szolgálatáért megkapta azt Szapolyai János királytól. Mégis az isztambuli  Héttoronyban halt meg, ahová a törökök hurcolták el (erre az Egri csillagok című, nagyszerű filmből is emlékezhetünk). 1545-ben még a debreceni Országgyűlés határozatot fogadott el a kiszabadítása érdekében, de az végül nem valósulhatott meg. A városrész ugyancsak fontos része a Boldogfalva utca, ami a Debrecent valaha alkotott négy falu egyikének emlékét őrzi.

A neve Boldogasszonyfalva vagy Torna is volt, és 1657-re olvadt össze a Debrecen nevű faluval. Akkor még a mai pályaudvar és Petőfi tér környékén terült el, s a Tímár utca környékén volt a Belső-Boldogfalva. Torna a XII. században is létezett, és a temploma védőszentjéről lett Boldog(asszony)falva. Találó módon ma az itteni óvoda is a Boldogfalva nevet viseli.

Itt találkoztunk Kóti Andreával, aki a kisfiával, Norbival éppen hazaindult az intézményből. – Nagyon szeretjük, hogy ez a városrész forgalmas helyen van, ám mégis csendes. Minden jól megközelíthető, közel az állomás és a belváros is, és talán egyszer majd újra rendezett lehet itt minden épület. Az ovit viszont nagyon imádjuk! – búcsúztak őszinte mosollyal.