Séta a debreceni temetőben acélszürke ég alatt: ahogy egy madár látná
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2013.11.01. 14:16 | Frissítve: 2013.11.01. 14:33
Debrecen – Miért megyünk ilyenkor a temetőbe? Értük, akik ott alusszák örök álmukat? Vagy azért, mert mi még élünk? Jegyzet, sok-sok fotóval.
Azért megyünk, mert ünnep van? Mert kötelező? Vagy mert emlékezni szeretnénk? Mert arra gondolunk, így életben tartjuk azok emlékét, akik már nincsenek velünk? Azért megyünk a temetőbe, mert egy belső késztetés visz oda? Törleszteni az adósságot? Azt, hogy lehetett volna másképpen, de többé már nem lehet? Vagy mert olyan jó volt, hogy jó újra vissza-visszaidézni?
Azért megyünk, mert illik? Mert mit is szólna más? Vagy a család, a barátok miatt? Magunk miatt talán, mert minél több időt töltünk e földi világban, annál inkább tudjuk, hogy egyszer majd úgyis oda fog kanyarodni az út? S már jó előre sajnáljuk magunkat? De főképp azt, amit majd itt hagyunk?
Mit látna egy madár, ha a debreceni köztemető fölé szállna az acélszürke ég alatt? Sok-sok autót, parkolni szerte a környező utcákban, s a fű szélén a Hadházi utcán, meg a régi csapágygyár előtt. Látná a rendőröket, akik a forgalmat irányítják, s látná a vonuló tömeget: fiatalokat és időseket, magányosokat és csoportokban haladókat. Görnyedt öregeket. Gyereket babakocsiban, vagy anya és apa előtt futkározva. Látná a szomorú arcokat, az igyekvőket. A kerékpáron tekerőket, a fáradtan gyaloglókat. Látná a sok-sok virágárust. A csokrokat, a cserepes virágokat, a koszorúkat. Látná a mécsesek fényét. Látná a kútnál vizet eresztőket. Azokat, akik kapát, gereblyét visznek magukkal. Azokat is látná, akik a saját szeretteik sírjáról leszedett szemetet mások sírja mellé dobják. Látná a temetőt, mekkora nagy már. Olyan, mint maga a város. Utcákkal, sűrű sírtelepekkel, kereszteződésekkel.
Látná ezt a napot, ami máskor ragyogó, megint máskor meg csontig hatolóan hideg.
Ez már az ősz. Mi még élünk, ők, akikhez megyünk viszont már csak az emlékeinkben.
A madár ezt is látná. Aztán elröppenne jó messzire. Mert mi keresnivalója neki itt, mikor él, mikor még annyi a dolga. Hiszen ha ősz is van, a tél szele már közelít.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)