Ötezer kilométer gyalog, hátizsákkal: merész vállalkozásba kezd egy debreceni pár

---

Debrecen - Írországból indulva többek között Skócián, Belgiumon és Svájcon át érkeznének meg úti céljukhoz, Franciaországba. A kalandról beszélgettünk Bakó Zoltánnal és Tar Anikóval. Interjú.

---

 Egy debreceni pár úgy döntött, hogy egy időre kiszakadnak a társadalomból, hogy gyalogszerrel, sátorral és hátizsákkal vándoroljanak Európában – vagy ahogy ők fogalmaznak: visszatérjenek a természethez. Bakó Zoltánt és Tar Anikót kérdeztük erről a nem mindennapi elhatározásról.

Dehir.hu: Mi késztetett arra benneteket, hogy felszámoljátok a jelenlegi életeteket és nekivágjatok ennek a kalandnak?

Bakó Zoltán: Több oka is van, részben megelégeltük, hogy a kapitalizmus rabszolgái vagyunk, úgymond fillérekre váltjuk az életenergiáinkat, másfelől pedig mi egy ideje a spirituális úton járunk, szóval ez a következő állomás, ha úgy tetszik: egyfajta beavatás.

Dehir.hu: Mit is jelent a ti értelmezésetekben a spirituális úton járni?

Bakó Zoltán: Egyszerűnek tűnő dolgokat: például tudatosságot, önismeretet. Nem hazudunk saját magunknak, nem táplálunk illúziókat. A gyerekkorunkra és a korábbi életszakaszainkra visszatekintve meglátjuk az összefüggéseket, az ok-okozati működést. Rálátunk a hibáinkra, gyengepontjainkra, a személyiségünk árnyoldalaira, és nem hagyjuk, hogy az egoitásunk és a "sors" dobáljon ide-oda.

Tar Anikó: Nem élünk mechanizmusban, hanem teljes nyitottsággal és a lehető legkevesebb ítélkezéssel igyekszünk szemlélni a környezetünket. Nem hibáztatunk másokat a kudarcainkért és a megoldatlanságainkért. Ez a tudatosság, ám a spirituális lét ennél jóval több komponensből áll.

Dehir.hu: Miből még? Sokan szkeptikusan állnak ehhez a nézethez…

Bakó Zoltán: Nekünk nem tisztünk megítélni mások szkepticizmusát és annak okait, ahogy nem célunk bizonygatni sem a saját utunk és létszemléletünk relevanciáját. A szkepticizmust és a fenntartásokat pedig megértjük, nekünk sem volt kellemes szembesülni azzal, hogy az életünk első évtizedeiben jobbára tévutakon jártunk, legalábbis az önmagunkról, a létezésünkről és a világról alkotott fogalmaink messze álltak az igazi önvalónktól és az igazságtól. A kérdésre válaszolva, hogy mit jelent még számunkra a spirituális út, többek között

az aranyszabály betartását, amelynek fontosságát számos vallás, törzsi kultúra és filozófus is hangsúlyozza, mégpedig azt, hogy soha, semmilyen körülmények között ne bánjunk úgy másokkal, ahogyan nem szeretnénk, hogy velünk bánjanak.

Dehir.hu: Ez a döntés egyfajta csöndes lázadás is a részetekről?

Tar Anikó: A lázadás belénk van kódolva, de ezzel bölcsen kell bánni, mert ha ész nélkül lázadozunk, az káoszhoz vezethet. Talán kifejezőbb az, hogy úgymond szeretünk kilépni a sorból. Semmi bajunk a munkával, a kemény munkával, az érvényesüléssel, de amikor az ember huzamosabb ideig úgy érzi, hogy nem a helyén van, nem azzal foglalkozik, amire érzése szerint hivatott, akkor lehetőség szerint váltani kell. Nem feltétlenül csak iskolát vagy munkahelyet, hanem környezetet, életmódot, gondolkodást, sőt, akár paradigmát is.

Ez a túra gyógyulást és tisztulást is hozhat az elménknek, a testünknek és a lelkünknek egyaránt.

Dehir.hu: Miből kell kigyógyulnotok?

Bakó Zoltán: Én például olykor lobbanékony és haragtartó tudok lenni. Magam mögött szeretném ezt hagyni, ezen a téren Krisztus az iránytűm, az Ő tanításaiban és példamutatásában minden benne van, amire szükségem lehet. A spiritualizmus nem azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a vallásokat, hanem azt, hogy kellő nyitottsággal merítkezünk meg a különböző forrásokban, és nem kötelezzük el magunkat egy adott vallási forma felé. Az igazság keresése és a lelkünk nemesítése a cél, ez leginkább egy belső harc, egy belső emigráció. Az égi törvények egyébként is vallásfüggetlenek.

Dehir.hu: Hamarosan nekivágtok, van konkrét útitervetek?

Tar Anikó: Jelenleg Írországban, Dublinban élünk, úgyhogy innen indulunk és az úticélunk a franciaországi Nizza városa. Információink szerint 12 nagy európai túraútvonal létezik – E1-E12 –, ezek közül az E2 Írországból indul és Nizzában ér véget. Az E2 mentén

terveink szerint járunk majd Észak-Írországban, Skóciában, Angliában, aztán Hollandia, Belgium, Luxemburg, Svájc és Franciaország következik. Az útvonal persze változhat, ez számos tényező függvénye lesz.

Az E2 amúgy is egymástól független szakaszokból áll, nem fix A-ból B-be út, csak mi fogunk azt kreálni belőle.

Dehir.hu: Mindezt pedig gyalogosan, két hátizsákkal, sátorral?

Bakó Zoltán: Így van. A szükségszerű kompátkeléseken felül semmilyen járművet nem szándékozunk igénybe venni a közel ötezer kilométeres utunk során.

Dehir.hu: Szép nagy távot tesztek meg, mikorra értek várhatóan Nizzába?

Tar Anikó: Szerencsére ez számunkra nem teljesítménytúra, nem lőttünk be konkrét időintervallumot sem. Ha mondani kellene valamit, akkor körülbelül jövő tavasz vége lesz, mire odaérünk.

Dehir.hu: Hogy érzitek, felkészültetek testileg-lelkileg?

Bakó Zoltán: Anikó gyakorlottabb túrázó és óriási mozgásigénnyel van megáldva, a lelki erejével szintén nincsenek problémák. Én jóval kényelmesebb teremtés vagyok, de azért nagyjából egész életemben sportolgattam és túl vagyok már néhány kőkemény fizikai megpróbáltatáson is, szóval bízom magamban, pláne hogy tényleg nem sietünk sehová. Idekint, Írországban kemény fizikai munkát végeztünk és készülünk is, jó kondiban vagyunk. Egy Haeckel nevű zoológus és filozófus egyszer azt mondta, hogy az ember asszimilációs képessége határtalan, a poklot is képesek vagyunk órák alatt megszokni... Feltéve, hogy közben nem égünk hamuvá.