Nyári vásár: meglátni, megszeretni – és néha csalódni
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2012.08.26. 09:14 | Frissítve: 2012.08.27. 10:25
Debrecen – Még tart a nyár, s még éppen tart a nyári vásár is. A Dehir.hu stábja a vágy akciós tárgyainak világába csábult: álomáruk és álomárak között válogattunk a kánikula környéki áresőben.
Alig tört ki az idei nyár, nagyon hamar, talán még a szokásosnál is korábban elindult az üzletekben a nagy nyári leárazások sora Debrecenben is. Akinek persze a hirtelen jött jó időre való tekintettel már májusban szüksége volt néhány új ruhadarabra, az annak tudatában szerezhette be a szükséges szoknyákat, blúzokat, ruhákat, rövidnadrágokat és pólókat, valamint fürdőcuccokat, szandálokat, vászoncipőket, hogy többet fog értük fizetni akkor, mint néhány hét múlva.
Ma már 30-40-50 vagy akár 70 százalékos kedvezményt illik kínálni a vásárlóközönség becsalogatásához. Átlagárakról nehéz beszélni, hiszen olyan bőséggel vannak jelen a piacon a szaküzletekés a hozzájuk köthető márkák. De ha valaki tett egy kört bevásárlási szándékkal júniusban, majd júliusban és az elmúlt napokban is útra kelt, hogy szétnézzen, milyen a kínálat, a leárazott ruhadarabok mellett bőséges tapasztalatokkal is gazdagodhatott. (A pénzverés „öröme” mellett, ami a „shopingolás” nevű össznépi játék szintén elhagyhatatlan eleme.)
Venni vagy nem venni, ez itt a kérdés
Az első az, hogy nem mindent fognak leárazni. Aki beleszeret egy csinos szoknyába, divatos blúzba, ötletes szabású ruhába, gondolja meg, valóban akarja-e, tényleg végzetes-e a vonzalom. Mert jobb esetben megkapja valamivel olcsóbban, amikor beindul a leárazások sora. Vagy nem. Mert marad az ára a régi. Láttunk ilyen ingeket például a H&M üzletekben. Pont annyiba kerültek, bármikor jártunk arra. Már amíg volt belőlük: egyik-másik színt hihetetlenül gyorsan elkapkodták. Ugyanakkor találtunk térdnadrágot a C&A-ban: a szezon kezdetén nagyjából 8 ezer forintért, később már 6 körül el lehetett hozni. Ha volt, tesszük hozzá gyorsan, mert a népszerű darabok, vagy a leggyakoribb méretek irtózatos sebességgel elfogytak – itt is, máshol is. Még nyár elején a Pull And Bear-ben szúrtunk ki néhány egyszerű, de ötletes pólót. Napok alatt eltűntek. Aztán később egyik-másik színből még érkezett, de erre alapozni nyilván nem érdemes. Összességében az levonható és lényeges tapasztalat tehát, hogy amit nem veszünk meg teljes áron, azt lehet, hogy hazavihetjük kedvezményesen, de az sem kizárt, hogy sajgó szívvel el kell felejtenünk.
Ha elkapja a vásárlót a szenvedély, hajlamos arra, hogy bármit (jó: szinte bármit...) megvegyen. Azért, mert amikor megnézi a címkét, úgy érzi, ennyire jó áron vétek lenne ott hagyni a kézben tartott példányt. Döntés és hideg fej kérdése, amúgy valóban szükség van-e rá vagy sem. Ha jó a fazon, de egyébként máskor nem jönne be a szín, tényleg kell-e a 15 ezer forintos alkalmi mini 4 és félért. Ami különben jó lenne a színházba mondjuk, csak éppen amikor itt a színházi szezon, akkor meg ez már nem annyira passzol az évszakhoz... Vagy annak tudatában, amit a divatmagazinok harsognak, hogy ne féljünk a kék zakóktól, mert 2012-ben azok az igazán divatosak, s felejtsék el az urak bátran a konvencionálisan fekete felsőket, csak vessünk számot azzal, tényleg szoktunk-e zakóban járni. Mert ha évente csak egyszer-kétszer, meglehet, jobb a lemondás ösvényét választani. Megtörténhet ugyanis, hogy mire legközelebb kivesszük a szekrényből a most 29 helyett csak 14 és félért zsákmányolható példányt, már megint a ciki, és nem a trendi kategóriájába fog tartozni. Annál egyébként sincsen feleslegesebb ruhadarab – s ez is a bölcs divatguruk mondása –, amit már két szezonban nem vettünk fel. Azt ugyanis a harmadikban sem fogjuk... A hely meg kell, mert nincs olyan nagy női szekrény, ami elég lenne egy átlagos, öltözködni szerető hölgy számára.
Álomárak és álomáruk
Apropó árcédula. Az üzletekben nem nagyon van rá mód, hogy mint valami régészkedő Indiana Jones visszakapargassuk, leszedjük és megnézzük az egymásra ragasztott címkéket. Pedig tanulságos kaland lenne belemerülni a múltba, s megvizsgálni, honnan hova esett a kiválasztott holmi ára. Saját szemünkkel láthatnánk, tényleg olyan szuper kedvezménnyel vihetjük-e haza az álomcuccot. Mert az ördög nem alszik. E sorok szerzője is látott már olyan kedvezményre utaló, rikító árcímkét, ami alatt az eredeti szám kisebb volt: azaz, a 30 százalékos akcióban pont ennyivel drágábban lehetett begyűjteni a vágy száz százalékosan pamutból varrott tárgyát.
Válságos időszakokat élünk évek óta, s még mindig nincs egészen jól a gazdaságunk. Ilyesmi tartalmú mondatokkal még tele van, s tele is lesz a sajtó. Azt éppen nem lehetne mondani, hogy őrjöngő tömegek állnak nyitás előtt az üzletek kirakatánál, de azért a tapasztalat azt mutatja: forgalom van. Vagyis érdeklődők és nézelődők valószínűleg nagyjából folyamatosan akadnak, az viszont más kérdés, hogy lesz-e belőlük vásárló. Vagy visznek-e például mást, mint ami akciós. Ez sokban múlik az eladókon. Ez is egy szakma ugyanis. Nagyobb üzletekben néha úgy tűnik, mintha nem is léteznének. Legfeljebb a pénztárnál találkozunk velük mondjuk a New Yorker-ben, a Zarában vagy a Humanic-ben. Simán el lehet itt bámészkodni úgy, hogy senki ne szóljon hozzánk. Kisebb helyeken (4You, Heavy Tools például) inkább jellemző – bár ez sem szabály –, hogy köszönnek, s érdeklődnek, segíthetnek-e. Ha jelezzük, nem tartunk rá igényt, mert magunk sem tudjuk, mit szeretnénk, diszkréten visszavonulnak. De ha azt látják, ott kínlódunk, akkor most hova tegyük próba után az inget, a blézert, azonnal kiveszik a kezünkből, hogy ők ezt megoldják. Élményszámba megy manapság, ha egy eladó meg tudja mondani, az adott márka méreteiből melyik az, ami ránk jó lesz – s nem kell az eggyel kisebb és nagyobb változatot is próbálni.
Van, aki arra esküszik, hogyha talál valamit, ami tetszik neki, jó árban és méretben is, akkor gyorsan visz belőle kettőt vagy többet is akár. Alsónemű, zokni esetében ez talán működik. Ha nem extrém méretű vásárlóról van szó, akkor viszont nem biztos, hogy érdemes raktározni. Például azért, mert minden, amit veszünk, helyet foglal el. S nem kizárt az sem, hogy egy másik üzletben majd új szerelem lángja lobban fel, újabb akcióba botlunk, újabb holmiról gondoljuk azt, hogy nélküle nem élet az élet... Nem beszélve a természet rendjéről: a nagy nyári leárazások után jön az ősz, majd a tél. Az újabb kollekciók, aztán az újabb akciók, újabb vásárok. Ha valamire, arra mérget vehetünk: hamarabb megjelennek majd a nagy téli vásárt hirdető feliratok, mint hisszük...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)