„Nálunk nincs Barbie!” – Waldorf-oviban jártunk
Szerző: Bíró Judit | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.02.06. 13:06 | Frissítve: 2011.02.06. 13:06
Most a háromévesek szüleinek segítünk azzal, hogy bepillantunk annak az ovinak az életébe, melyről már sokan, sokfélét hallhattunk. A legilletékesebbet, Aranyosi Katalint, a Debreceni Waldorf Óvoda vezetőjét arra kérem, meséljen a mikéntekről, hogyanokról, oszlasson tévhiteket, mondjon konkrétumokat. Örömmel teszi ezt.
Aranyosi Katalin: Intézményünk több mint 3 éve működik a jelenlegi helyén és keretei között. Mivel fenntartónk nem az önkormányzat, hanem egyesület, fontos megemlíteni, hogy a szülők havi hozzájárulást fizetnek a gyermekeik után. Egyetlen - 25 főből álló - csoportunkkal leginkább egy jókora családhoz hasonlítunk, hiszen a gyerekek életkora nem azonos, hanem 3-tól 7 évig terjed. A családias környezetet nemcsak ez teremti meg, hanem a speciális életmód, melynek során a gyerekek a lehető legkevesebb stresszt szenvedik el.
Dehir.hu: Nehéz manapság megvédeni bárkit ettől az ártalomtól.
Aranyosi Katalin: Valóban, viszont mi a gyerekek életkori sajátosságaihoz alkalmazkodó ritmusokban élünk, melyek megteremtik a gyerekek biztonságérzetét. Mi, óvónők „törvények” és tilalmak helyett utánzásra méltó példává próbálunk válni a gyerekek számára érzésben, gondolatban és cselekvésben.
Dehir.hu: Talán emiatt a módszer miatt hallani az óvodáról olyan híreket is, miszerint itt se fehér köpeny, se korlátok, se szabályok…
Aranyosi Katalin: Fehér köpeny valóban nincs, és a megszólításunk sem „óvó néni”, hanem a keresztnevünkön szólítanak a gyerekek, és kölcsönösen tegeződünk. Szabályok viszont természetesen vannak, de nem direkt utasításokat adunk, hanem figyelmes, gondozó irányítási módszerrel segítjük a gyermeki személyiség belső önvezetési képességének kialakulását.
Dehir.hu: Említene pár olyan dolgot, amiben egy Waldorf-óvoda különbözik a többitől?
Aranyosi Katalin: Nálunk hiányzik a műanyagkatona, a nyakigláb Barbie, a nagy szemű, fröccsöntött Póniló, helyette elég egy szál selyemkendő. Ez néha asztalterítő, néha fejkendő, máskor álarc, függöny vagy gyógyír fájós torokra. A többi játékunk is a lehető legegyszerűbb kiképzésű és nagyrészt természetes anyagokból készül. Ezáltal megteremtjük a szabad játék lehetőségét, és kibontakozhat a gyerekek fantáziája, a belső aktivitása, azok a természetes erők, melyeket még a fáról hozott magával az emberiség. Kedvenceink a kövek, a termések, az udvari homokozónkat pedig olykor ezer labirintusból álló, izgalmas „várrá” alakítjuk, melyet a gyertyák fénye tesz igazán varázslatossá. Rendkívül fontosnak tartjuk, a test, a lélek, a szellem hármas egységét. Ezt szem előtt tartva segítünk kiröppenteni a gyermekből mindazt, ami benne lappang, hiszen ez nem kerül semmibe, viszont ez az az életkor, amikor örökre ki is irthatjuk „A” csodát! A módszerünk lényegére a közelmúltban egy hatéves, másik oviból érkezett kislány is rávilágított. Rajzolt egy gyönyörű fát, egyedi formát. Hirtelen megfordította a lapot, s odarajzolt egy másikat; barna egyenes törzs, klasszikus, de inkább sablonos zöld, kerek lomb. Rám nézett, s megkérdezte: Kata! Tudod, miért jöttem el a másik oviból? Mert ott mindenkinek ilyen fát kellett rajzolni. Megfordította a lapot, s teljes megelégedéssel mondta: én meg ilyet szeretnék.
Dehir.hu: Úgy tudom, messziről jött a városunkba.
Aranyosi Katalin: Tulajdonképpen a waldorf pedagógia határozza meg mindennapjaimat, több mint 20 éve. Ennek terjesztése és gyakorlása lett életem célja. Sokáig külföldön tanultam és gyakoroltam a módszert, majd évekig Sárospatakon, később Győrben dolgoztam. Hazaköltözve Pálházára a helyi önkormányzati óvodában is sikerült kialakítanom a Waldorf-alapelveket és szemléletet. 2006-ban megkeresett 17 debreceni család, és kértek, hogy dolgozzak a már működő Waldorf-óvodában. Azóta „bejárós” lettem Pálházáról. Egy év múlva úgy döntöttünk, alapítunk egy új óvodát, így ma már az ígéretes és kedves nevű utcában (Boldogfalva) működik az intézmény.
Dehir.hu: Mit tanácsolna a szülőknek az óvoda választásával kapcsolatban?
Aranyosi Katalin: Fontos, hogy sok óvodát meglátogasson a szülő, de sohasem az intézet felszereltségét, anyagi helyzetét kell figyelembe venni, és nem módszert választani, hanem embert. Pontosabban egy olyan asszonyt, egy óvónőt, akire rá meri bízni a gyermekét. Nyugalom, a kiválasztás ösztönösen működi fog. Ebben az életkorban nem az a fontos, hogy mit tanul a gyermek, sokkal inkább az, hogyan érzi magát a szülei, családja nélkül. Alapvető, hogy félelem- és stresszmentesen, szabadon játszhasson, mesét hallgathasson, énekelhessen, és minden érzékszerve által megtapasztalja a világot - hiszen most még ez a dolga. Sok sikert kívánok tehát a választáshoz és a továbbiakhoz minden óvó és szerető szülőnek és a gyermekeiknek.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)