Nagy Sándor Tibor: az állatkert nem olyan, mint egy sertéstelep

---

Debrecen – Ma már nem az „egy ketrec, egy állat” típusú bemutatók az érdekesek, mint általában a kultúra, drága műfaj az állatkert – nyilatkozta a Dehirnek Nagy Sándor Tibor, a kultúrpark igazgatója.

---

Nagy Sándor Tibor, a debreceni Nagyerdei Kultúrpark Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója. Eredeti szakmáját tekintve biológus, aki – édesapját követve az intézmény élén – hosszú évek óta irányítja a debreceni Állatkert és Vidámpark munkáját.

Dehir.hu: A debreceni állatkert 1958-ban nyitotta meg kapuit. Azóta sok minden változott. A számok például azt mutatják, kevesebben fordulnak meg manapság a kultúrparkban. Csökken az érdeklődés iránta?

Nagy Sándor Tibor: Az állatkert, mint általában a kultúra, kifejezetten drága műfaj. Ez nem olyan, mint egy szakosított sertéstelep, ahol a húsért, a zsírért tartják a jószágot: itt a bemutatásról, az ismeretterjesztésről és a gyönyörködtetésről van szó, illetve az egyre inkább felértékelődő természetvédelmi szerepkörökről és feladatokról. Azt is látni kell, hogy önkormányzati fenntartású intézmény vagyunk, mely az elmúlt években alig kapott külső segítséget és támogatást. Debrecen városa tartja fenn saját pénzéből, meg a látogatók. S bár a statisztikák azt mutatják, csökken a látogatók száma, ám azt is látni kell, hogy még ma is ezek az intézmények a leglátogatottabb hazai közgyűjtemények. Még a mai nehéz gazdasági helyzetben is évi 240 ezer látogatónk van. A debreceni kultúrpark önfinanszírozó képessége jelenleg 60 százalék feletti. Keressük a forrásokat, a pályázati lehetőségeket, illetve igyekszünk a látogatóknak is olyan kínálatot nyújtani, ami versenyképessé teheti az állatkertet a mai világban, az internet és a számítógépek korában is.

Dehir.hu: Milyen lehetőségeik vannak erre? Ma gyakran az interaktivitás a kulcsszó.

Nagy Sándor Tibor: Az élővilág ezernyi csodáját, még most is, hogy visszaszorulóban van a természet és egy kicsit elidegenedtünk tőle, hálás dolog megmutatni. Főleg az ifjabb korosztályokat könnyű „elvarázsolni”. Ebben nagy szerepük lehet a természethű, az élőhelytípusú kifutóknak. Ma már nem az „egy ketrec, egy állat, egy tábla” típusú állatbemutatók az érdekesek, hanem ha a látogató egy darabka természetet lát. Ilyen a tigriskifutó például, ahol meg lehet figyelni a természetes mozgásformákat is. Vagy az is roppant izgalmas, hogy a majomkertbe, például a kattákhoz, a gyűrűsfarkú makikhoz be lehet menni, ahol a gyerek testközelből láthatja, akár meg is etetheti az állatokat. Ez számukra sokkal gazdagabb színesebb, többrétűbb élményt ad, mint egy természetfilm, ami lehet különben bármilyen jó és igényes, de mégis egészen más közelről látni, szagolni egy állatot, vagy megérinteni akár. Az emberek jelentős része általában tart a hüllőktől, de ha itt egy óriáskígyót kézbe adunk, és a gyerek megfoghatja, megérintheti, másképpen fog rágondolni.

Dehir.hu: Az állatkertben a különböző fajok bemutatása mellett milyen szakmai munka folyik?

Nagy Sándor Tibor: A klasszikus közművelődési feladatok, a távoli tájak élővilágának bemutatása mellett előtérbe kerültek a természetvédelmi funkciók. Mivel az élővilág területének szűkülése miatt egyre több faj kerül nehéz helyzetbe vagy lesz valamilyen szempontból veszélyeztetett, a megmentésük érdekében létrejött különböző fajmegmentő programokhoz is csatlakoztunk. Nem elég az élővilág jelenkori gazdagságát felmutatni, de láttatni kell a sérülékenységét is. Sok fajt éppen a hozzánk hasonló kertek és parkok mentettek meg a kipusztulástól – például a Dávid-szarvast, a kaliforniai kondort. Felértékelődött az állatkertek közötti együttműködés. Nagyjából 140-150 intézménnyel tartunk kapcsolatot, a hazai kertek között pedig elsőként veszünk részt a nemzetközi szervezetek munkájában az Európai Akváriumok és Állatkertek Szövetségének teljes jogú tagjaként. Azok a szabályok vonatkoznak ránk, melyek minden hasonló európai intézményre. Ötévente jön egy bizottság, átvizsgálnak bennünket a pincétől a padlásig, tartástechnológiát, üzemelési rendet, mindent néznek. Cserébe takarmányozási rendszerekkel segítenek, vagy azzal, hogy részt vehetünk az állatcserék rendszerében. A védett állatok megmentésének programjához kapcsolódva ingyen kapunk állatokat – ahogy mi is ingyen adunk tovább itt született  egyedeket – például gibbonokat vagy pingvineket, észak-kínai leopárdot. Ezek a programok egyébként azt is segítik, hogy a szabad környezetben élő állatokat kíméljük, vagy akár vissza is telepítsük őket természetes környezetükbe. Korábban például csimpánzkölykök mentek vissza egy ugandai mentőközpontba.

Dehir.hu: Van egy árfolyam? Vagy alkudoznak, hogy van két tigrisem, és mit adsz érte?

Nagy Sándor Tibor: Pénzforgalom és cseremérőszám nélkül dolgozunk, az önzetlenség elve alapján. Nem kérünk és nem adunk pénzt állatokért. Ez azért is fontos, hogy az élőhelytől távoli fajvédelemben a nagy pénzeket mozgató illegális állatkereskedelmet visszaszorítsuk.

Dehir.hu: Ha valaki megfordul Veszprémben vagy a nyíregyházi vadasparkban, azt látja, nincs két egyforma állatkert. Mi a jelenlegi trend?

Nagy Sándor Tibor: Minden európai állatkertnek van egy saját profilja a lehetőségei és adottságai alapján. Itt Debrecenben a Vidámparkkal való, immár 50 éves együttélés ad egy sajátos keretet és karaktert. Az alapítók jól választottak: a Nagyerdő háttere és gazdagsága a növénykerti jelleget is erősíti. Csak fából, cserjéből 420 faj található meg nálunk: a ragadozó növények bemutatóján keresztül az illatkertektől a gyógynövény-bemutatókig nagyon sokszínű a kínálatunk.

Dehir.hu: Nem korlátozza a lehetőségeket az éghajlat?

Nagy Sándor Tibor: Dehogynem, de ezt ki lehet kerülni. Erre ad lehetőséget az úgynevezett ötödik évszak: a trópusi ház, mely a természetnek egy sajátos szeletét mutatja be. Aki télen belép a pálmaházba, s ott megcsapja a szubtrópusok klímája, az a természet egzotikus világát is megfigyelheti. Olyan, mintha ott lehetne, több ezer kilométerre ide, és belekóstolhat, mit jelent a fullasztó hőség, az extrém páratartalom.

Dehir.hu: A vidámpark is egész más korban született. Ötven év nem kevés. Nem járt le felette az idő?

Nagy Sándor Tibor: Teljesen átalakultak a vidámparki látogatói szokások. Mivel a debreceni Vidámpark generációkat szolgált ki, akár azért is eljönnek az emberek, mert már a nagypapa is azon az óriáskeréken vagy lovasforgón ült. Ugyanakkor a szórakoztatáson kívül más feladatokat is ellátunk:  a lovasforgó például időközben ipartörténeti emlékké is vált, hiszen az 1800-as évek végén faragott hársfalovakból alig maradt mára Európában néhány. De elmondhatom, hogy a dodzsemünk is az egyik legöregebb és legszebben működő játék közel és távol... Ugyanakkor természetesen tapasztaljuk, hogy a nosztalgia önmagában kevés, mellette új gépekre és berendezésekre mindig igény van. Az amortizáció évi 20 százalék, azaz 4-5 évente mindent le lehetne cserélni, ám ez nagyon sok pénzt igényelne, nekünk pedig ezen a 17 hektáron abból kell gazdálkodnunk és megfelelő szolgáltatást nyújtanunk, amink van. Az újkori berendezések, a kacsavonat vagy a kukacvasút forgalma szerintem igazolja, hogy még mindig van igény egy ilyen típusú szórakoztatásra is – bár ez valóban nem összevethető a félévszázaddal ezelőttivel.

Dehir.hu: Küszöbön a főszezon: mivel készülnek, mivel várják a látogatókat?

Nagy Sándor Tibor: A Vidámparkban az év egyik legjelentősebb beruházása az elvarázsolt kastély megújulása lesz egy határon átnyúló kapcsolat segítségével, Arany János Toldija kel majd itt életre interaktív bemutatóval. Az állatkertben pedig – ahol 178 faj, nagyrészt emlősök és madarak élnek – alapvetően a tavasz hozza az újdonságot, az új egyedek érkezése. Mondhatni, ilyenkor a debreceni állatkertben óriási a bébibumm...