Mi a közös Szabó Magdában és a debreceni szalámigyárban?

---

Debrecen – Európa-szerte híres volt az a talján húsüzem, ami a cívisváros szívében termelte kedvelt csemegéit mintegy fél évszázadon át. A szabadságharc olasz légiósai előtt is tisztelgő környéken ma is áll ez az öreg épület.

---

A Burgundia, a Domb és a Monti ezredes utcák közötti épületegyüttest sokan a Debreceni Ruhagyárként ismerik. Pedig az ingatlan eredetileg a Vidoni Szalámigyáré volt, amit olasz család alapított 1886-ban. A tulajdonosok a szakmunkásaikat is Olaszországból hozták a Domb utcai üzembe, mely szalámit és csomagolt zsírt exportált – írja Murányi János a Debrecen lexikon című könyvében.

1926-ban a Vidoni már ausztriai fiókgyárat is létesített, és ott is mangalicákat dolgoztak fel. A cégnek 500 munkása volt, és a termékei a Pick és a Herz szalámiaival is vetekedtek. Végül azonban 1949-ban államosították a gyárat (amit előzőleg a II. világháború idején kifosztottak), s emiatt a tulajdonosok visszaköltöztek Olaszországba. A helyére telepített Debreceni Ruhagyárat 1949-ben hozták létre a szintén államosított – Arany János utcai – kisipari műhelyből.

A ruhagyárat 1950-ben költöztették át a Vidoni épületébe, ahol 1953-ban már 1200 dolgozója volt, a fénykorában pedig 4000 munkást foglalkoztatott. A ruhagyárnak bölcsődéje, valamint óvodája is működött, és évente négymillió női ruhát készített. A gyárépületben ma többek között edző- és tánctermek, üzletek, játszóház, továbbá zenekari próbatermek és szórakozóhelyek találhatók. A szalámi- és ruhagyárak históriájához hasonlóan a környék története is igen érdekes!

Tóth Pál például a Debreceni utcanevek című könyvében arra is rávilágít, hogy Debrecen település magvának éppen a Domb és a Monti ezredes (korábban Magos) utca tekinthető. Itt állt a XIII. század elején egy kis templom, ami a tatárjáráskor pusztulhatott el. A helytörténész szerint a Vidoni nemcsak Debrecen első szalámigyára volt, hanem a folyamatos fejlődésének köszönhetően 1938-ra már az ország negyedik legjelentősebb ilyen üzemévé is vált.

A Domb utca mindemellett azért is különleges, mivel ott laktak a Régimódi történet főszereplői: Szabó Elek és a felesége, Jablonczay Lenke, akiknek 1917. október 5-én ott született a leányuk, Szabó Magda író. A gyárépület másik oldalában futó Monti ezredes utca pedig Alessandro Montiról, a császári hadseregből kilépett katonáról kapta a nevét (az olasz szalámigyár emléke előtti főhajtásként is). A tisztet Kossuth Lajos Debrecenben nevezte ki ezredesnek.

Monti szervezte meg az olasz légiót, mely végigküzdötte a magyar szabadságharcot. Az ezredes alakulatának a debreceni asszonyok zászlót is készítettek. Végül azonban a szabadságharc bukása után a csapat megmaradt tagjai hazamenekültek, és Monti is ott hunyt el 1854-ben, mindössze 36 éves korában.