Meleg étellel segít a jótékony maffia túlélni a telet Debrecenben
Szerző: Somló Samu | info@dehir.hu Közzétéve: 2017.01.29. 10:05 | Frissítve: 2017.01.30. 12:42
Debrecen – Ruha, gyertya, étel és minden, ami a túléléshez kell: a Debrecen Bike Maffia viszi a segítséget.
A hideg miatt pénteken elsőfokú figyelmeztetést adott ki a meteorológiai szolgálat Hajdú-Bihar megyére. Az Időkép jóslata szerint pedig marad még hideg, a hét közepén is számíthatunk akár mínusz 8 fokra. Ebben a dermesztő hidegben fokozottan veszélyes az utcán lenni.
Ezt igyekszik elviselhetőbbé tenni a Debrecen Bike Maffia (DBM), aminek székhelyén szombaton paprikáskrumpli készült, amit ezúttal is rengeteg jóindulatú és tenni vágyó ember készített. Miközben a közös helységben pucolták a krumplit, hagymát és aprították a kolbászt, Molnár Ágnessel váltottunk pár szót, aki az Opera Közhasznú Kulturális Egyesület munkatársa és a helyi Bike Maffia egyik alapító tagja. A Debrecen Bike Maffia a budapesti, hasonló nevű mozgalom mintájára jött létre, célja pedig, hogy hajléktalanok számára adományokat továbbítson kerékpárral, kéthetente.
- Ruhától gyertyáig, meleg ételig mindent adományokból teremtünk elő, önkéntes alapon. A Debrecen Bike Maffia a Budapest Bike Maffia első vidéki sejtjeként jött létre és azóta is szoros a kapcsolat a többi taggal. Ráadásul most már nem csak Budapesten és Debrecenben van ilyen társulás, hanem Miskolcon, Pécsett, Székesfehérváron, sőt Kolumbiában is – mondta el Ágnes.
A DBM elsősorban az utcán élőkhöz megy, nem a szállókat célozzák meg, inkább fix helyeken bukkannak fel rendszeresen, hiszen vannak, akikhez például még helyrajzi szám alapján sem lehetne odatalálni. A maffiások viszont már tudják, hogy az erdőben melyik bokornál kell merre kanyarodni.
- Három csapatunk van, az egyik egység a Nagyerdőt és az Újkert környékét látja el, a második a déli részeken, a Gázvezeték utca és a Tócó környékén élőkhöz, a harmadik csapat pedig a belvárosban található hajléktalanokhoz megy. Persze nem magunktól fedeztük fel ezeket a helyeket, mielőtt neki láttunk volna ennek az egésznek, rengeteget egyeztettünk a ReFoMix Nonprofit Közhasznú Kft-vel, ők segítettek nekünk a terepszemlével is – avatott be minket a részletekbe Ágnes, aki azt is elárulta, az idei különösen kegyetlen tél a számukra is.
- A telet mi már nagyon korán megéreztük, pontosan emlékszem a dátumra, október nyolcadika volt. Ez az egyik legtragikusabb napja a Bike Maffiának, ekkor találtuk ugyanis holtan az egyik hajléktalant, akihez korábban rendszeresen jártunk. Ezek után sokan úgy voltunk vele, jöhet bármi, ettől már nem lesz nehezebb – emlékezett vissza Ágnes. Idén januárban minden héten szerveztek akciót a bringások, tekintettel az extrém hidegre pedig a szokásos meleg étel mellett szállítottak izolációs fóliákat, melegítő párnákat is, amiket szintén adományokból sikerült megvásárolniuk.
Ezen kívül takarókat, kabátokat juttattak el hajléktalanokhoz, de sokan kértek cipőket, kesztyűket is. És habár akadt olyan, aki azért nem használta a takarót, mert csak -6 fok volt a sátorban, amiben aludt és azt még bírta, a többség örült ezeknek az adományoknak. Azt a néhány embert leszámítva, akik már több éve az erdőkben élnek és megszokták a zord telet, a hajléktalanok többsége bevonul a melegedőkbe ezekben a kemény hidegekben.
Koszosak, büdösek, kéregetnek, bűzlenek a szesztől - sokaknak csak ennyi jut eszébe a hajléktalanokról, de ezek a jellemzők a jótékony bringások szerint a legtöbb hajléktalan attribútumává válnak, különben nem élik túl. Ők úgy látják, iszonyatos trauma az, hogy az ember utcára kerül és azt is nehéz feldolgozni, hogy kint mennyire hideg van.
- Ennek ellenére azt kell mondjam, hogy a hajléktalanok elenyésző százaléka az, akik miatt ez az általános rossz érzés kialakult az emberekben. Sok bajban élőt gyakran nem is látni, ők az erdők mélyén élnek és nagy részük intelligens, művelt és okos, csak egyszerűen ilyen szörnyű sorsra jutottak. Én már éjszakáztam az utcán, soha nem éreztem magam annyira koszosnak, mint miután másnap hazamentem reggel – mondja Ágnes, aki rendszeresen Imre bácsival példálózik, aki nagyon ritkán iszik, de folyamatosan sakkozik és mindig könyveket kér a DBM-esektől.
- Épp külföldről jöttem haza, ahol jó ideig dolgoztam, amikor a haverok meghívtak az egyik első Bike Maffia-főzésre - meséli Rácz Szabolcs, aki szakács és a szervezet egyik őstagja. A mindig pörgős srác az utóbbi pár hétben picit lelassult, hiszen porcműtéten esett át, a hétvégi főzésre is két mankóval jött. – Igazság szerint nagyon sok ponton tudok azonosulni ezzel az egésszel, szeretek főzni és embereken segíteni. A biciklizés része is borzasztóan közel áll hozzám, így nem is kérdés, hogy részese legyek a csapatnak.
- Mi Kabáról jöttünk a barátnőmmel – veszi át a szót Szata, aki büszkén meséli, hogy nagyjából egy éve minden kiszállításban részt vesz. – Nem számít, hogy negyven fok van, vagy mínusz húsz, vonattal és bringával jövünk minden alkalommal, mert fontosnak tartjuk, hogy segítsünk. Mindig az erdei kiszállítást választjuk, a külterületeken. Katona vagyok, dolgoztam külföldön is, tudom milyen a nélkülözés, és, hogy milyen jól tud esni a gondoskodás, a meleg étel.
Miután a bogrács lekerült a tűzről, a csapat a porciózáshoz lát, összekészítik a paprikás krumplit, kenyeret, savanyúságot és kókuszgolyót, majd felosztják a látogatandó területet is. Mi egy ötfős csapattal a Vágóhíd utca felé vesszük az irányt, ahol az egyik kápolna melletti bokorban Sándor már vár minket. Tüzet gyújtott, de ez nem csoda, a talaj jéggé fagyva, a faágak fehérek, csak az ő keze feketés-lilás, valószínűleg az egyik keményebb fagy színezte ilyenre.
Kérdésünkre, hogy mióta él itt, azt feleli, hat éve költözött erre a helyre, korábban máshol próbált túlélni. A cserje nem fest túl lakályos képet, érzi ezt Sándor is, kicsit szégyelli, hogy nem tud ülőhellyel kínálni minket, pedig látszik, hogy szeretne jó házigazda lenni. Hálás a srácoknak, amiért meglátogatják, legutóbb az izolációs takarónak annyira örült, hogy meg is könnyezte.
– Nappal lomizom, amit találok és sikerül eladnom, abból pedig kaját veszek. Nagy ritkán még húst is tudok venni, leginkább akkor, ha valami műszaki cikk, vagy ruha akad horogra, bár ez ritka – meséli és elárulja azt is, az éjszakák nagyon kemények, de igyekszik úgy beosztani az idejét, hogy akkor ne legyen a szabad ég alatt.
Az önkéntesek még odaadják Sándornak a forró teát is és búcsút veszünk. Elvégre van még jónéhány rászoruló debreceni, akiről gondoskodni kell...
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)