Megmásztuk a debreceni szélmalom tornyát, és megnéztük, mi maradt az 5-ös villamosból – fotókkal
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.02.15. 10:35 | Frissítve: 2020.02.18. 08:09
Debrecen - Múltidéző sétán jártunk: ellátogattunk a debreceni remete egykori házához, belestünk a vénkerti viskóba és láttunk egy népmesei mozaikot is.
Az Újkerti Közösségi Ház által szervezett séta keretében megismerhettük a debreceni egykori Vénkert történetét, emellett pedig megtekinthettük a néhány, ma is meglévő korabeli épületet Nyul Imre helytörténeti kutató vezetésével.
A helytörténeti séta a Dózsa György Általános Iskola mellől indult, majd a Kar utca felé kerülve a Böszörményi úton át jutottunk el a „végállomáshoz”, a Borsos-villához. Közben pedig sok érdekességet tudhattunk meg.
„A debreceni Vénkert a 16. században keletkezett a város északnyugati részén, az egykori városárok mellett. Emlegették Mester utcai kapun kívüli kertnek és Csemetén kívüli kertnek is. Jelenlegi nevét a 18. század közepén kapta, amikor tőle északra megnyílt az Újkert”
– kezdte a Vénkert történetének ismertetését Nyul Imre.
A séta első állomása a Kar utca 29. szám alatti épület, ahol Oláh Gábor író, költő élte le élete nagy részét a budapesti egyetemről való visszatérése után. Mint elhangzott, az akkor még nádtetős házat Oláh Gábor szülei vették meg 1891-ben, 1902-re pedig felépült a ma is meglévő, L alakú, többlakásos épület.
„A szülők halála után a költő testvérei eladták a saját részüket, de Oláh Gábor ragaszkodott a Kar utcára néző két helyiségből álló lakáshoz, ahol fiatal kora óta élt, és ahonnan ritkán mozdult ki. Az épület 1958 óta helyi védelem alatt áll, a homlokzati falon pedig domborműves tábla emlékezik a debreceni remetére”
– mesélte Nyul Imre.
A költő egykori háza után a Hortobágy utca és a Böszörményi út sarkán álló épület felé vettük az irányt. „Ez volt Közép-Európa legnagyobb szélmalma, ma ipartörténeti műemlék” – magyarázta a helytörténeti kutató. Mint elmondta, 1864-ben Barcsay Miklós építész vásárolta meg a telket és a következő évben felépítette a szélmalmot. Az évek során számos változáson és tulajdonosváltáson esett át a malom, míg végül 1959-ben bezárták.
„Az egykori büszke szélmalom és a hozzá épített többszintes üzemépület kiürült. A malomhoz tartozó kisebb épületeket lebontották, a helyükön pedig benzinkút és panelházak épültek. Műemlékvédelem alá 1958-ban a toronyépület és a Böszörményi úttal párhuzamos szárny került, 2013-ban pedig szálloda nyílt az egykori malom helyén.”
Túránk során körbenézhettünk az épületben, megmászhattuk a toronyépületben a csigarámpás lépcsőházat, melyet korabeli képek, telekrajzok és levéltári vázlatok díszítenek.
Tovább menve, a járda mellett haladt el az egykori 5-ös villamos. Nyul Imre elmondta, egy vágány volt itt, és 700-1000 méterenként volt egy-egy kitérő. Vezetőnk megmutatta nekünk a benzinkúttól nem messze, a járda mellett található egykori felsővezeték-tartóoszlop „csonkját”, ami az 5-ös villamosvonalból megmaradt.
Utunkat a kertség belseje felé folytattuk, ahol „két nagyobb utca kavargott”. Az egyik a Domokos Lajos nevet kapta, Debrecen főbírájáról, illetve a Református Kollégium főgondnokáról. A másik utcát Sinai Miklós debreceni püspökről, a Református Kollégium professzoráról nevezték el.
„Ők ketten annak idején szembekerültek egymással a magyar nyelvű oktatás bevezetésének ügye miatt, az utókor azonban mondhatni kibékítette őket azzal, hogy a nevüket viselő utcák keresztezik egymást”
– hallhattuk Nyul Imrét.
A kis csapat tovább sétált a Vénkerti Általános Iskolához, ahol megtekintettük a kapubejárat fölött található népmesei mozaikot, majd az intézménybe betérve, megcsodálhattuk azt az 1771. év Debrecen-térképet, ami a történelmi városmagot örökíti meg. A sétavezetőnktől megtudtuk, hogy a falfestményt Buka László művésztanár vezetésével az iskola néhány tanulója készítette 1993-ban.
Vénkerti sétánk utolsó állomása a felújítás alatt álló Borsos-villa volt, amelyet 1913-ban építettek.
„Borsos József, a város főépítésze csak vénkerti viskó néven emlegette a házát, ugyanis visszafogottabb, szerényebb kialakításban épült, mint az általa tervezett villaépületek. Ezzel együtt az akkor külvárosnak számító Vénkert földszintes beépítésű utcájában ez a négyszintes villa kiemelkedett környezetéből. Teraszáról be lehetett látni a várost, pazar panoráma adódott a Nagytemplom irányában” – mesélte Nyul Imre.
A séta végén a résztvevők egy tíz kérdésből álló tesztet töltöttek ki, a legjobban teljesítők pedig jutalomban részesültek.
Aki pedig lemaradt a vénkerti múltidéző sétáról, ne csüggedjen: várhatóan március elején jelenik meg Nyul Imre A debreceni Vénkert című könyve, melyet március 19-én mutat be a Méliusz Könyvtárban.
És miről olvashatunk majd benne? Itt található a Hortobágy malom, a Honvéd csapatkórház egykori épülete és Borsos József „vénkerti viskója” is. És itt állt sok-sok kis ház, körülöttük szőlőskertekkel. A könyvben sok régi fotó, illetve térkép található, valamint visszaemlékezések is színesebbé teszik az egykori kertség megismerését. A fotók egy része az egykori kertségben lakóktól származnak, azaz ezek még sehol sem kerültek publikálásra.
Cím | dátum |
---|---|
Mielőtt eltűnne a régi város: Debrecen kertségeinek múltját kutatja Nyul Imre | 2019.02.10 |
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)