Maradiság, maradandóság, cívis nyakasság: mi jellemzi Debrecent és a debrecenieket?

---

Debrecen – Mit jelent a debreceniség fogalom, történetileg hogyan változott, milyen jelentésekkel bővült? Erre keres válaszokat A debreceniség mintázatai című, nemrég megjelent kötet, s erről kérdeztük Fazakas Gergely Tamást, a Debreceni Egyetem Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének igazgatóját. Interjú.

---

Kálvinista Róma, magyar Jeruzsálem, keresztyén respublika, a maradandóság városa, Kisbudapest, a gyermekét fölemésztő anya, a hamvaiból feltámadó főnix, és még sorolhatnánk – sokan és sokféleképpen jellemezték már az évszázadok során Debrecent, nem kevésbé a lakóit. Míg egyesek kifejezetten ostorozták a várost, addig mások idealizálták. 

Fotók: Szilágyi Szilvia

Balogh István történész-etnográfus az 1940-es évek óta foglalkozott debreceniség-kutatással, 1969-ben publikálta a Debreceniség című tanulmányát az egyetem irodalmi intézetének lapjában, a Studia Litterariában, amelyben a debreceniség fogalom történeti és társadalmi hátterét vizsgálta.

A tanulmány megjelenésének 50. évfordulója alkalmából készült el A debreceniség mintázatai – Városi identitás és a lokális emlékezet rétegei a kora újkortól napjainkig című tanulmánykötet, amely újragondolta ezt a fogalmat.

A munkában a Debreceni Egyetem, a Déri Múzeum és a Református Kollégium munkatársai, illetve további, nem a városunkban dolgozó kollégák vettek részt: irodalmárok, történészek, néprajzkutatók, építészek. Debrecen város önkormányzata is támogatta a kutatásokat.

A kötet megjelenését egy, az irodalmi intézet Magyar Emlékezethelyek Kutatócsoportja által szervezett 2018-as konferencia előzte és alapozta meg, jórészt az ott elhangzott előadások írott anyagát öleli fel a Debreceni Egyetemi Kiadónál megjelent könyv.

Dehir.hu: Miben tud újat mutatni ez a kötet Balogh István ötven évvel ezelőtti tanulmányához képest?

Fazakas Gergely Tamás: A debreceniség-kutatásban mindig fontos a hagyományok folytatása. Egyrészt abban bízunk tehát, hogy tovább tudjuk vinni ezt a munkát, másrészt pedig, hogy újat tudunk mondani. Balogh István tanulmánya után ötven évvel született egy újabb nagy debreceniség-tanulmány, kollégánk, a Debreceni Egyetem Kazinczy-kutatásait vezető Debreczeni Attila tollából. Úgy véljük, hogy a Kazinczy szerinti „debreczeniség” jelentéseit – a digitalizált szövegeinek köszönhetően – mára már nemcsak Balogh Istvánnál, hanem talán magánál Kazinczynál is jobban látjuk. A szövegeiből egy magatartásforma erősen negatív jellemzése áll össze: 

Érdekes, hogy Kazinczy kifejezése Balogh István szerint egy működő, meglévő jelenséget írt le, ehhez képest mi már úgy látjuk, hogy Kazinczy inkább egy néhány évig tartó vitahelyzetet ragadott meg. Kreált egy retorikai konstrukciót, amiből később fogalom vált, s amit aztán sokféle jelentésben használtak. Mi megpróbáljuk kikövetkeztetni, hogy a különböző időszakokban mit értettek alatta, hogyan változott a fogalom  jelentése, és miként gondolkodhatunk róla, ha társadalom- vagy egyháztörténeti, eszme- vagy irodalomtörténeti, illetve építészeti szempontból közelítünk. Mindezt szerettük volna kontextusában is megmutatni. A tanulmánykötetnek ugyanis vannak olyan szövegei, amelyek más városokkal állítják párhuzamba Debrecent és a debreceniséget, például Kecskeméttel, a „kecskemétiséggel”. Úgy gondoljuk, hogy ezt az összevetést ki lehetne terjeszteni más városokra is. A következő konferencián ezt a komparatív szemléletű megközelítést szeretnénk még inkább érvényesíteni.

Dehir.hu: Lesz tehát újabb konferencia? Ez azt jelenti, hogy újabb kötet is várható?

Fazakas Gergely Tamás: Amennyiben a vírushelyzet engedi, szeptember 15-én – kapcsolódva egyben Térey János 50. születésnapjához, posztumusz kötetének megjelenéséhez –, megtartjuk a Debreceniség-konferencia folytatását. Térey amiatt is fontos számunkra, mert sok izgalmasat mondott és írt Debrecenről. Az írásainak egy részéről születtek ugyan elemzések – a kötetünkben is helyet kapott egy tanulmány –, a Debrecen-narratíváival a következőkben szisztematikusan szeretnénk foglalkozni. Reméljük tehát, hogy meg tud valósulni ez a konferencia, mindenesetre a kötet akkor is elkészül, ha a vírushelyzet közbeszól, Városi identitás és emlékezet – komparatív távlatban címmel szeretnénk publikálni a Studia Litteraria tematikus számaként.

Dehir.hu: A megjelent kötet mindegyik tanulmánya felmutat egy, vagy akár több debreceniség fogalmához kapcsolódó jelentést. A Debrecent démonizáló Kazinczy Ferenctől indulunk, s ha az irodalom mezsgyéjén maradunk, Térey Jánosig jutunk el. Milyen tartalmakkal töltődött fel az évszázadok során ez a fogalom? 

Fazakas Gergely Tamás: A fogalomtörténeteket ismerve úgy tűnik, hogy nagyon gyakran egy eredetileg pejoratív kifejezés válik önértelmező fogalommá. A „debreczeniség” egyértelműen negatív Kazinczynál, de később ezt már lehet, legalább részben, pozitívan is szemlélni. Benne van például a kálvinista tradíció, s benne például az Ady-versben olvasható maradandóság, amely egyszerre jelent maradiságot és az értékek megőrzését: ez időnként párhuzamosan él, máskor elbillen egyik vagy másik irányba. Nagyon érdekes, hogyan jelenik meg Debrecen az irodalmi szövegekben. A Móricz-, a Gulyás Pál-, illetve a Szabó Magda-tanulmányokból az derül ki, hogy a debreceniség inkább írói önreprezentáció, a szerzők a város kapcsán beszélnek magukról, személyes viszonyaikról. Persze, ez nem azt jelenti, hogy ne lennének egyúttal városreprezentációk is. Szabó Magda életművében nemcsak a jól ismert Debrecen-rajongás jelenik meg, hanem – s erre Balajthy Ágnes mutat rá a tanulmányában – a Kazinczy-hagyományhoz kapcsolódó negatív aspektusok is felvillannak. Gulyás Pál pedig olyanfajta képet jelenít meg, amely egyrészt lehet nagyon hízelgő (Debrecen az igaz magyarság szigete), másrészt (a 20. század középső harmadára) ez a nézet meglehetősen avíttnak tűnik. Mi megpróbáljuk mindezt kritikai szempontból értelmezni.

Dehir.hu: Ki tud hitelesebb képet alkotni egy városról, s annak lakóiról: az, aki kívülről tekint rá, s végig a kívülálló pozíciójában marad, aki egy belső nézőpontból közelít, vagy aki ugyan belülről szemlél, de megpróbál érvényesíteni külső nézőpontokat is? 

Fazakas Gergely Tamás: Azért szeretem a tanulmányköteteket, mert sokféle szemlélet jelenhet meg bennük, és ebből a sokfajta szemléletből kibontakozhat valami. Szabó Magda Debrecen-képét természetesen másként látja egy debreceni, mint egy nem debreceni, de debreceniként is különbözően értelmezhetjük azt. Nekünk az a célunk, hogy leírjuk a kultuszt, és nem az, hogy feltétlenül ápoljuk, ezt pedig szerintem úgy lehet, ha annak a negatívumait is felmutatjuk, tudva azt, hogy a Debrecen-kultusz nagyon fontos a város önreprezentációja, a turizmus és a helyiek identitása szempontjából is. De a rövid válaszom az, hogy nincs senkinél a bölcsek köve:

Nem azt mondom, hogy virágozzék minden virág, de sokféle szemlélet jelent meg párhuzamosan a történeti kutatásokban, az írói önreprezentációkban és az utólagos rekonstrukciókban is, és szerintem ez jó. Így állhat össze egy sokszínű kötet, amelyből mindenki ki tudja emelni a nézőpontjához legközelebb álló reprezentációt.

Dehir.hu: Mit gondol, beszélhetünk-e még debreceni identitásról, van-e még egyáltalán lokális identitás ebben a globalizált világban? 

Fazakas Gergely Tamás: Még él a debreceni identitás, s élnek más lokális identitások is, ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy az adott város minden polgára magáénak is vallja. Úgy gondolom, hogy a globalizált világ ellenére a lokalitás igenis fontos, nem véletlenül jött létre a glokális kifejezés. A szociológia képes leírni azt, hogy léteznek városi identitások. Debrecenben Szabó Magda, Kossuth Lajos, a Nagytemplom identitásjelölő hívószavak. Nem lehet azt mondani, hogy egy szűk értelmiség belügye lenne, s nekünk az a célunk, hogy ne is legyen az. Mi annyit próbálunk elérni ezzel a kötettel, hogy erősítsük a tudatosítást, hiszen az identitás maga is azt jelenti, hogy tudatában vagyok annak, hogy ki vagyok, hová tartozom, de esetenként képes vagyok ezen árnyalni, és képes vagyok túllátni a saját városom, nemzetem vagy vallásom határain.