Már Debrecenben is „a körúton járkál a november”
Szerző: Szénási Miklós | szenasi.miklos@dehir.hu Közzétéve: 2014.11.08. 13:08 | Frissítve: 2014.11.09. 09:10
Debrecen – Az őszi pillanatokat igyekezett megörökíteni a Dehir.hu fotósa: az idő múlását, a színes lombokat, a változást, a város novemberi arcát.
November nem feltétlenül a legkedvesebb hónapunk. Ilyenkor már tényleg közelít a tél, és ezt különösen akkor érezzük csak igazán, amikor reggelente fázósan húzzuk össze magunkon a kabátot. (Mert most már a kabát is előkerül, végérvényesen...) Ha esős napok jönnek, azok a legrosszabbak, mert hideg is van, víz is, sár is. Ellenben ha süt a nap, dél környékén sokszor még most is szinte ingujjra vetkőzve lehet átugrani a boltba, vagy elsétálni egy gyors ebédre. Este inkább vörösbort bontani támad kedvünk, a Márton-nap miatt egy kis libatepertőt is szívesen eszünk, miközben latolgatjuk, menjünk-e gumit cserélni, vagy várjunk még vele.
Akiket a legkevésbé sem zavar az évszak, a hónap, az időjárás, azok a gyerekek. Ha a felnőttek mindent megtesznek azért, hogy gyermekéveiket maradéktalanul élvezzék, ők boldogan fogják a pocsolyákat taposni, a sarat rúgni, kergetni egymást a parkban. Ha nincs a közelben szülő, akár lelkesen meg is fetrengenek a tarka avarban. Mostanában ilyen a lehullott lomb: sárga, barna, vörös árnyalatokban tobzódik a természet. De ez csak néhány napig tart, hamarosan hidegebb szelek érkeznek, aztán pár nap, és már csak a száraz ágak zörögnek az ablak előtt.
Fotósunk ezeket az őszi pillanatokat igyekezett megörökíteni: az idő múlását, a színes lombokat, a változást, a város novemberi arcát. Szebellédi Soma fényképeivel próbálja felidézni azt, amiről Kosztolányi Dezső így írt Akarsz-e játszani című versében:
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyörész az ablakunk alatt?
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)