Lebombázták a debreceni templomot, oszlop áll a helyén

---

Debrecen – Idén 311 éves lenne ez a templom. Az emlékét őrző oszlop gondolata egy debreceni lakosban fogalmazódott meg.

---

A debreceni vasútállomáshoz közeli Ispotály lakóparknál, a Raktár utcán elhaladva a házak, füves részek mellett szemünkbe tűnhet egy visszafogott, mégis szép kialakítású emlékoszlop. Most ősszel, szeptember 20-án került oda, az 1944-ben lebombázott Református Ispotály Templom helyére. Ha állna még ez a templom, 311 éves lenne idén. Mennyi mindent mesélhetne a múltról egy ilyen öreg épület! Ahogy azok is őrizhetnek még jó pár – ám egyre inkább a feledés világába süllyedő – történetet, akik még láthatták annak idején.

Az Ispotály nevű intézmény – melynek nevét utca is őrzi Debrecenben – eredetileg a belvárosban működött, és menedékhelyet, szegényházat és betegszobákat is magában foglalt. Mint korábbi cikkünkben írtuk, Boncz László alapította 1529-ben, s a Piac utcai házában működtette. Halála után, 1559-ben a városra szálltak az intézmény jogai, feladatai. Amikor a ferenceseknek el kellett hagyniuk a várost, akkor a mai Dósa Nádor téren állott kolostorukba helyezték át az Ispotályt. 1705-re ezt kinőtték, így az akkor már 150 éves Külső Ispotályba költöztették. Temploma egy évvel korábban épült, a működtetését pedig a református egyházra ruházta a város. 1906-ban és 1909-ben két, korszerű, emeletes szegényház is épült ezen a telepen, ahol addigra 65 éve már óvoda is működött az árváknak. Az itteni iskolában tanult Tóth Árpád költő is.

Az Ispotály és a temploma az 1944. június 2-i bombázásban megsemmisült. A Déli sor 4. szám alatti, megmaradt épülete 1952-ig még szegényház volt, ma a MÁV használja.

Az itt álló templom emlékét őrző oszlop gondolata egy debreceni lakosban, Csizmadia Józsefben fogalmazódott meg két évvel ezelőtt. Bár sokan ismerhetik őt, emlékezhetnek rá, mint egy ritka foglalkozást űző iparosra, aki esernyőket javított kis belvárosi műhelyében, eredendően villamosenergia-ipari technikusként dolgozott. Csizmadia József számára fontos Debrecen város múltjának kutatása. Érdekli ez a téma, folyamatosan fejlesztett honlapján több írást szentel ennek a területnek, ahogy annak is, hogyan próbálta ápolni a katonahősök emlékét „különös tekintettel arra, hogy 2014-ben volt 100 éve, hogy kirobbant a nagy háború, melynek áldozatai megérdemlik, hogy méltó módon emlékezzünk rájuk”. Mint felidézi: „nem egyedülálló, mégis szomorú a nem is nagyra tágított családi köröm tragédiájának I. világháborús mérlege. Apai nagymamám három öccse halt hősi halált a nagy háborúban úgy, hogy szinte semmit sem tudunk róluk. Nem tudjuk, hogy hol estek el, hol alusszák örök álmukat. Hangsúlyozom, hogy egy család három gyermeke, három testvér, három húsz év körüli fiatalember! Egyikőjük a 39-es gyalogezredben, másikuk a 3-asoknál szolgált, harmadik rokonomról jelenleg nem tudok semmit. Nagyapám sógorai voltak, aki maga is, mint 39-es baka, hadirokkantként ugyan, de hazakerült abból a világégésből, mint mifelénk emlegetik az öregek, a tizennégyes háborúból, Doberdótól. Mindent megteszek annak érdekében, hogy információhoz jussak róluk, és mindenkor hangot adjak legalább itt, saját honlapomon egykori vitézségüknek.”

A város története iránt erősen érdeklődő Csizmadia József weboldala tanúsága szerint két éve írta le első alkalommal, hogy meg kellene jelölni egy emlékkővel az Ispotály templom tornyának helyét. Hosszú út vezetett ettől a gondolattól a megvalósulásig, szerencsére nem maradt egyedül ebben a munkájában.

„Pozitívan állt hozzám a Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Református Egyházközség presbitériuma, az egyházközség lelkészei úgyannyira, hogy vállalták az emlékoszlop létesítésének teljes költségét. Kiderült az önkormányzatnál, hogy nem kell engedélyt kérni a műszaki osztálytól az emlékhely létesítésére, mert az a terület, ahol a torony állt, magántulajdonban van, nevezetesen az Ispotály lakóparké. Az egyházközség hivatalosan megkereste a lakóparkot, kérve hozzájárulásukat az emlékhely létesítéséhez. A lakóközösség következő lakógyűlésén nagy többséggel megszavazta, engedélyt megkaptuk.”

Az emlékoszlop gondolatával az AKSD Kft-hez fordult ekkor Csizmadia József, „mivel gyakorlatuk van ebben, a tervezés és kivitelezés tekintetében. Részükről is maximális segítséget kaptam.” Sokan álltak tehát segítőkészen az emlékoszlop megvalósításához. (A talapzaton ott olvasható Papp József helytörténeti kutató neve is.) A vasbeton alap augusztus 12-én elkészült, de még volt bőven tennivaló az avatásig. Csizmadia József azt szorgalmazta, hogy az egykori templom tájolását vegyék figyelembe, mivel ahova az emlékhely kerül, egy háromszög alakú terület. „Ezért került az egykori torony területének közepére a most létesítendő emlékoszlop alapja a templom épület hossztengelyébe, mint ahogyan bemutattam korábban a régi és az új tervrajzokat összeillesztve.”

A rajzokat és a részletes leírást, hogyan lett valóság a tervből itt lehet megtekinteni, Csizmadia József honlapján, a szeptemberben átadott emlékoszlopot pedig mindenki láthatja a helyszínen, aki arra jár. Ez az emlékmű nem csupán a letűnt múltat idézheti a jelen embereinek, de azt is, milyen sokat jelent, ha vannak, akik figyelnek a helyre, ahol élnek, s fontosnak tartják, hogy minél több részletet megőrizzenek az utókornak közös múltunkból.