Közlekedünk Debrecenben – vak vezetett világtalant
Szerző: Dehir.hu | info@dehir.hu Közzétéve: 2011.07.25. 08:35 | Frissítve: 2011.07.25. 08:35
Debrecen – Ha segíteni akarjuk a látássérült ember haladását, akkor ne ragadjuk meg a karját, hanem hadd fogjon ő bennünket. Ellenkező esetben ugyanis magunk előtt toljuk, s ez nagyon veszélyes lehet rá nézve.
Baranyai György, látássérült fiatalember hívta fel erre a figyelmet, akivel azért indultunk utcai sétára, hogy a személyes megtapasztalás, átélés révén nyújtsunk ismereteket a látóknak – a „vak vezet világtalant” módszerrel. Kapcsolódva a fenti mozzanathoz, azt is megtudtuk: beszélgetőtársunk az adott kísérője könyökét szokta megfogni, mivel akkor nem ő van elöl, s úgy nem történhet baleset. Célszerű az is, hogy a segítő személy először egyértelműen érintse meg a látássérült vállát, majd pedig jól érthetően kérdezze meg: „Hogyan segíthetek?” Ez azért fontos, mert nem mindenki esetében egyértelmű, hogy mi módon igényli a segítséget.
Támogatás azonban nincs mindig - jócskán elkél tehát a tettrekészség, a bátorság, sőt talán még a kalandvágy is. És a nagyon jó memória, hogy az ember rögzítse a tudatában a tárgyak, akadályok helyzeteit. Ismerni kell az útvonalakat, az épületek kiszögelléseit, a reklámtáblákat, a szellőzőrácsokat, a járdára telepített teraszokat, a repedéseket és a gödröket is, mert különben igen kellemetlen meglepetések érhetik az embert. Például, ha a botja hirtelen feszül bele egy mélyedésbe, akkor bizony nem elég, hogy máris hasba szúrhatja magát, hanem még el is törhet a segédeszköze (ami kerülhet akár 10 ezer forintba is).
Tehát támpontokat kell keresni a közlekedésben. Ha ezek megvannak, s ha az ember képes megtalálni a botjával, akkor az jobbára már sokat segít. Nyilván, először kell valaki, aki megmutatja, elkíséri, de olyanok is vannak, akik magukban is elindulnak az első útra. „Ez velem is gyakran megtörténik, főként, ha nincsen ember, aki ráérne. Én nem panaszkodom, hiszen viszonylag tűrhetően látok” – fogalmazott György, akinek 95 százalékos látásélesség-csökkenése van; vele született, öröklött problémája ez.
„De azt honnan tudja, hogy merre induljon?” – hüledeztünk. Beszélgetőtársunk erre azt mondta: hat éve él Debrecenben, és ennyi idő alatt nagyjából megtanulta a főbb csapásirányokat. Ha el kell jutnia egy teljesen ismeretlen helyre, akkor megkérdezi a kollégáit, ismerőseit, vagy felhívja a keresetteket. Hasznos volna a budapestihez vagy az egrihez hasonló, hangos térkép is. Nagyon sokat segít az is, hogy a tömegközlekedési eszközökön bemondják a következő megálló nevét, valamint, hogy sípolnak a közlekedési lámpák. Jól könnyítik a haladásukat a járdákra fektetett bordák is, amiket lábbal is és bottal is érzékelhetnek, s jelzik a gyalogosátkelőket és az irányukat. (Feltéve, hogy nem úgy vannak elhelyezve, mint a Rákóczi utcán, ahol olybá tűnik, hogy a „vak biciklistákat” vezetik át a túlsó partra…)
A foglalkozási tanácsadóként dolgozó, 30 éves fiatalember a fentiekkel kapcsolatban is beavatott minket egy figyelemreméltó módszerbe. Eszerint a hangos lámpákat úgy kellene beállítani, hogy lehessen hallani az úgynevezett hanghidat: a két lámpa hangszórói egymás felé nézzenek, és a zebra közepén egyszerre lehessen észlelni mindkettőt. Debrecenben ez még nagyon kevés helyen működik így – osztotta meg a tapasztalatait Baranyai György. Szintén sokat érne szerinte, ha értesítenék az érdekképviseletüket az útburkolatok felverésével járó munkákról.
Együttlétünk során kalauzunk egyébként nagyon rutinosan mozgott az irodájában is és az utcán is. Hallhattunk arról a nagyon fontos tudnivalóról is, hogy aki elveszíti a látását, az rehabilitációs tanárok segítségét is kérheti (ilyen szolgáltatása a régióban a Fehér Bot Alapítványnak van), és ebben a folyamatban pszichológus is közreműködik. Mindemellett természetesen az „ép” emberek megfelelő hozzáállása is elengedhetetlen. Például oly módon, hogy a zebrán átengedjék a látássérültet. Ez ugyebár nemcsak minden gyalogosnak az előírt kiváltsága, de a fehér bottal közlekedőkkel szemben alapvető figyelmesség is. Mi sajnos azt tapasztaltuk, hogy tíz autó közül kettő még csak nem is lassított…
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)