Kimcsi és Gangnam Style: Debrecenben kiderült, milyen koreaiként Magyarországon élni – fotókkal
Szerző: Mikula Szilvia | mikula.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2020.03.09. 13:15 | Frissítve: 2020.03.09. 13:19
Debrecen - Choi Miae – magyar nevén Johanna – és családja 12 éve él a cívisvárosban. A kezdeti nehézségekről és a magyar nyelv tanulásáról is mesélt az Újkerti Közösségi Házban, ahol kimcsit és kimbapot is kóstolhattunk.
Itthon otthon Korea címmel szervezett programot a Debreceni Koreai Kulturális Egylet – a Koreai Kulturális Központ támogatásával – március 7-én az Újkerti Közösségi Házban.
Elsőként Farkas Dorina beszámolóját hallgathatták meg az érdeklődők. Mint kiderült, a fiatal lány három éve egy Zala megyei kis településről indult útnak, hogy Budapesten, az ELTE Koreai Tanszékén tanulhasson. A végzős egyetemista eddig négyszer járt Dél-Koreában, legutóbb Szöulban, a Hankuk University of Foreign Studies-on tanult négy hónapig.
- Túl kevés volt az ötszáz, jobban vonzott az 50 millió, így jutottam el Zalacsébről Szöulba
– mesélte nevetve Dorina.
A fiatal egyetemista beszélt többek között a különböző tanulmányi ösztöndíjakról és a working holiday vízumról, megosztotta, miket kell elintézni utazás előtt, majd beszámolt arról, mit tapasztalt Dél-Koreában.
Mint elmondta, az egyetemi kampuszok olyanok, akár egy mini metropolisz, különféle kisboltok, kávézók, szórakozóhelyek és üzletek is megtalálhatók a környéken. Arról is beszélt, hogy az egyetemi menza tényleg hű a hírnevéhez: az ínycsiklandó koreai ételekért mindössze öt-hatszáz forintot kell fizetni.
Dorina az egyetemi fesztiválokról is mesélt, melyeknek nagy hagyománya van Dél-Koreában. Ilyenkor mindig hívnak egy neves előadót, vagy együttest, akik koncertet adnak a hallgatóknak – a fiatal lány kint tartózkodásakor pedig Psy lépett fel.
- Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer élőben fogok a Gangnam Style-ra bulizni
– mondta.
Dorina után Choi Miae, magyar nevén Johanna beszélt arról, milyen az élet Magyarországon koreai szemmel. Johanna és családja 14 éve él Magyarországon, 2008-ban költöztek Debrecenbe. Koreai nyelvet oktat a Nyári Egyetemen és magántanárként, férje misszionáriusi tevékenységet folytat, két lányuk pedig tanul.
- Amikor először megérkeztünk, még nem volt ennyire népszerű Dél-Korea. Főleg az idősek kérdezték, hogy északról vagy délről jöttünk-e, míg mások kínainak vagy japánnak gondoltak minket – mondta Johanna.
Mint elmondta, elsőre minden nagyon új, furcsa és érdekes volt számára, a legnehezebben pedig a magyar nyelvvel birkózott meg. Számos vicces élményben is része volt a kezdetekkor. A „szia” után amit megtanult, az a „köszönöm – szívesen” és a „bocsánat – semmi baj” volt.
- Egyszer összeütköztem a buszon valakivel, aki bocsánatot kért. Úgy gondoltam, felhasználom, amit megtanultam, és úgy válaszoltam neki, hogy „szívesen”
– mesélte nevetve Johanna, mire mindenki felkacagott.
Johanna azt is megosztotta, hogy szerinte a magyar oktatás és az egészségügyi rendszer is jobb, mint a dél-koreai. Mint megtudhattuk, a koreai óvodában már megtanulnak írni, olvasni és angolul beszélni a gyerekek, annak pedig nagyon örült, hogy itt nőttek fel a lányai, akik szabadon játszhattak. A kórházi ellátásra térve pedig azt mondta, ha valaki súlyos beteg Dél-Koreában, de nincs pénze, kénytelen hazamenni, az orvosok ugyanis nem tudnak foglalkozni vele.
- Nem egyszerű idegen országban élni, a kultúra, a nyelv és az emberek is mások, de ha kinyitjuk szívünk ajtaját, bárhol találunk barátokat. Magyarországon is rengeteg jó emberrel találkoztam.
Most már Magyarország a második otthonom. Sokan kérdezik, szeretek-e itt élni, és mindig azt válaszolom, hogy igen, és hogy szeretem Magyarországot
– zárta beszámolóját Johanna.
A nap folyamán Tóth Károly debreceni séf által készített kimbapot és kimcsit is kóstolhattunk, emellett koreai szokásokkal ismerkedhettünk meg. Egyebek mellett a jegichagi nevű koreai játékot is kipróbálhattuk, melynek lényege, hogy felrúgjuk és a levegőben tartsuk az érme köré tekert, papírból készült kis „labdát”.
HOZZÁSZÓLÁSOK (0)