Kertet gondoz, gyümölcsöse van, és tyúkokat tart az egykori debreceni playmate, Bódi Sylvi
Szerző: Péter Szabolcs | peter.szabolcs@dehir.hu Közzétéve: 2022.11.19. 08:55 | Frissítve: 2022.11.19. 09:05
Két éve indított minigazdasága nemcsak az önfenntartásban segíti, de lelki megnyugvást is okozott számára.
Aranykalászos gazdaként, 2020-ban hozta létre mintegy kétezer négyzetméteren minigazdaságát az egykori playmate, Bódi Sylvi. A tűsarkút előbb szörfdeszkára, majd csizmára cserélő modell a Dehirnek beszélt az általa kreált új világról, melynek minden percét élvezi.
Ha valaki azt mondja a kétezres évek elején, hogy az akkor Magyarország legszebb nőjének választott modell, Bódi Sylvi úgy ad nekem interjút másfél évtizeddel később, hogy egy kiscsibe csipog a vállán, miközben a macskái és a kakasok közötti konfliktust rendezi aranykalászos gazdaként, minimum kinevetem.
Az egykori playmate maga sem gondolta volna, hogy az állatok és a veteményes hozza el neki a változást, Balaton környéki minigazdasága azonban lassan már a közösségi médiában is több követőt hoz a konyhájára, mint egy-egy jól sikerült reklámkampány.
- Régóta kacérkodtam a gondolattal. Mindig is érdekelt ez a szakma, és pár éve el is határoztam, belevágok. Volt modell, majd szörfös korszakom. Innen nézve utóbbi már az előszele volt a jelenlegi élethelyzetemnek. Utazgattam a világban, szigetvilágok egyszerű életformáját sajátítottam el. Ebből már nem akkora ugrás a veteményes, vagy a tyúkok. A playmate időszakhoz képest persze ez nagy lépés: biztos rámcsodálkozna a huszonéves énem, ha találkoznánk – mesélte.
Mindig önazonos
Bár úgy fogalmazott, egyik korszakát sem bánja, olyan embernek érzi magát, aki – egy életen belül is – megannyi forgatókönyvből dolgozik. Mindezt úgy, hogy az összes esetben önazonosnak látta, látja magát. És ki tudja, mit hoz még a jövő?
- Talán az életem felénél sem tartok, várom, hogy mivel kecsegtet majd a B-oldal. Jelenleg kétezer négyzetméteren lakom és gazdálkodom, illetve pár ezer négyzetméter gyümölcsöst is gondozok, az álmom pedig pár, egybefolyó hektáron egy birtok kialakítása.
Bódi Sylvi szerint ráadásul a jelenlegi élelmiszerár-növekedés, egyes termékek hiánya is őt igazolja.
- Zöldséget, gyümölcsöt, adott esetben tojást magamnak termelek meg, ami biztonságérzetet és egyfajta tudást ad. A tojás egy komplex fehérjeforrás, így jó, ha mindig frissen van kéznél. Az egészségem érdekében is fontos volt, hogy meghozzam ezt a döntést, illetve permakultúrás tervezői iskolát is végeztem, mely szemléletbe tökéletesen beilleszthető az állattartás, a veteményes létrehozása.
Sylvi arról is beszélt, hogy mindig közel álltak hozzá az állatok.
- Egy jóérzésű ember pár év után látja a modellszakma, a fényűző estek árnyoldalát, az érdekkapcsolatokat, a felszínességet. Az alapján ítélnek meg, hogyan nézel ki, milyen ruha van rajtad, hány versenyt nyertél meg.
Ebből valószínűleg elegem lett. A szörfnél is éreztem már a változást, a vízben ugyanis mindenki egyenlő. Mindegy volt, hogy te ügyvéd, híresség, ács, esetleg szakács vagy, ha jött a hullám, ugyanúgy bedarált. Senki nem volt több a másiknál, ez kifejezetten tetszett – mondta.
Semmit nem bánt meg
Elismerte, ma már egyáltalán nem szeret a kapcsolatairól beszélni.
– Ritkán kap ilyenkor az ember amúgy is pozitív, gratuláló kommenteket. Igaz, azt elismerem, hogy régen számomra is más volt a prioritás: Debrecenből fiatal lányként az én fejem is elcsavarta kissé, milyen autóból száll ki valaki.
De megismertem azt a világot, a mostani eszemmel már csak az érdekel, ki száll ki az autóból. Sőt, talán jobban imponál, ha nem is autóból, hanem traktorból száll ki – mondta nevetve.
Hozzátette, a média közege egy nagyon felszínes, materiális világ, ahol a manipuláció az úr.
- Amikor ebből végre kiszabadultam, levettem a tűsarkú cipőmet, felültem a gépre és elfelejtettem a „Bódi Sylviséget”, a vele járó energiát, figyelmet: abszolút felszabadultam.
Mezítláb, hónom alatt a szörfdeszkával ugyanolyan turista voltam, mint a többiek. Nem a trófeát látták bennem, a kiugrási lehetőséget. Azt sem tudták, ki vagyok, és őszinte érdeklődéssel közeledtek hozzám. Minél több időt töltöttem el a hullámok hátán, annál kevésbé vágytam vissza a csillogó-villogó celebpartikra. Egy őszinte, nomád, tiszta világban éltem, ahol minőségi időt tölthettem. Eközben itthon, ha elmentem egy eseményre, és találkoztam más modell lányokkal, a szememben agyondicsértek, ám ahogy elfordultam, már szidták a felmenőimet, és köpködtek engem – fogalmazott.
Elmondta, hamar meglátta a szándékot, a motivációt amögött, miért közelednek hozzá annyian.
- Utáltam ezt a mű viselkedést, hogy mindenki feszeng, pózol, teszi-veszi magát. Egyre jobban elvágytam onnan, évi nyolc-tíz hónapot mentem külföldre, csak bizonyos munkákat elfogadva itthon. Természetesen vannak olyan producerek, újságírók, médiamunkások, akiket kifejezetten megszerettem, akik rendes emberek, normális értékrenddel, de belőlük van sajnos kevesebb. Őket azóta is nagyra tartom, tisztelem.
Fordul a kocka
Az eltávolodás tehát elkezdődött és azóta is tart. Válogat a műsorok, felkérések között, már nem akar minden áron, mindig szerepelni. Amihez kedve van, ami értéket teremt, fejlődik általa, vagy tanul belőle, azokat fogadja csak el.
Annak idején egy ország Bódi Sylvije volt, annak jó és rossz oldalával. Mára egy egészen új oldalról válna ismét népszerűvé.
- A tizenévesek java részének már nem én vagyok a példaképe, bár akadnak lelkes fiatalok. Inkább a húszas évek végén, harmincas éveikben járók követnek nagyobb figyelemmel. Jó lenne úgy a Bódi Sylvijük lenni, hogy a mostani életformám által edukálom, segítem őket. Ha már a média nem akar elengedni, ne arról szóljon többé a történet, hogy álhíreket, szenzációhajhász sztorikat adnak el a nevemmel. Inkább használjam én ki a helyzetet, az ismertségemet és tudjak adni valamit.