Japánban is szívesen hordják a debreceni palástkészítő öltözékeit

---

Debrecen – Könyvelőből lett iparművész Kiss Árpádné Veres Katalin: évekbe telt, míg kitanulta e szép mesterséget, s ma már ezt a tudását szívesen tovább is adná.

---

Kiss Árpádné Veres Katalin számára emlékezetes lesz az idei év: augusztusban megkapta a Népművészet Mestere címet. Ez a Kárpát- medencében a legrangosabb kitüntetésnek számít ezen a területen, évente csak tíz jelöltet választanak ki. Nagy öröm és büszkeség ez e kedves mosolyú debreceni hölgy számára, akinek a keze alól gyönyörű palástok kerülnek ki.

Kiss Árpádné augusztusban kapta meg a Népművészet Mestere címet

- 1988-ban kezdtem foglalkozni először a palástok készítésével a lányom ötlete alapján. Akkor még semmilyen tapasztalatom nem volt ezzel kapcsolatban, mivel ezt abban az időben és ma sem tanítják az országban. A gimnáziumban foglalkoztunk órán szabással és varrással, de ez teljesen más, mikor egy teljes öltözéket kell összeállítani – árulta el palástkészítő mester. – A nászomtól kaptam egy palástot, ami az édesapjáé volt, aki érsekcsaládban szolgált, az alapján láttam munkához.

A finoman megmunkált palástok a református lelkipásztorok számára készülnek, de családnak, ismerősöknek is születtek már paszományok, sőt Kiss Árpádné saját használatra is alkotott már ilyen ruhadíszt.

Legtöbbször virágok alkotják a fő díszítőelemet, tulipán vagy rózsa. Az egyik palást ékét a sólyi templom festett kazettái ihlették, így került forgórózsa a gallérra, amely az élet körforgását jelképezi, mellette pedig egymásba forduló indák futnak, ezek az összetartozást hivatottak megjeleníteni. De alkotott már mintát kerámiára festett virág, újságban talált kép alapján is. Az egyik fő művéhez az inspirációt a debreceni Nagytemplom orgonájának ornamentikája adta. Ezek a paszományok mind az iparművész sajátjai, maga dolgozta ki a mintákat és az elkészítést menetét is ő kísérletezte ki.

- Mindig nyitott szemmel járok, szeretem megfigyelni az épületek díszítéseit. Nem lehet tudni mikor találok valamit, ami megihlet. Emiatt nem is szeretek autóval közlekedni, mert akkor nem tudok gondolkodni a mintákon, nem tudok nézelődni.

A palástok több elemből állnak össze, a pliszézett hátsó, a bársonyból, brokátból, selyemből készült elülső részből és a kemény gallérból, amelynek tartását több gondosan összevarrt anyag adja. Erre kerül a gombolópánt, ezzel lehet összefogni a palástot, valamint a bársonyon tovább három pár díszgomb helyezkedik, amelyeket nem szoktak összegombolni. A paszományoknak mindig illeszkedniük kell az öltözék méretéhez és a lelkész egyéniségéhez is.

- A paszomány felvarrása egy egész napos munka, maga a palást, ha új mintát dolgozok ki három hét, ha megszokott motívumról van szó, akkor körülbelül két hét. Ezek általában szigorú határidőkre kell, hogy elkészüljenek.

Számos kiállításon találkozhatunk Kiss Árpádné alkotásaival, többek között láthattuk tavaly ősszel a Régi Városházán a Palástok és közhatalmi jelképek Debrecenben című tárlaton, hamarosan pedig Berekfürdőn csodálhatja meg a közönség a munkáit. Ám nem csak az országban ismerik el a művész munkáját. Az Egyesült Államoktól egészen Japánig hordanak általa készített öltözékeket.

- Szeretném majd tanítani ezt a mesterséget, hogy a következő generációnak ne kelljen annyi kísérletezni, próbálgatni mint nekem. Úgy vélem, hogy ezt a tudást, amelyet én az évek alatt összeszedtem, érdemes továbbadni.

Kiss Árpádné hitvallása a következő: „Bárhol is szolgáljuk embertársainkat, akár a gyógyításban, közszférában, vagy éppen egy kicsiny vállalkozásban, nagyon fontos, hogy szeretve tegyük azt. Ez a szolgálat azt jelenti, hogy odaszánjuk magunkat annak a feladatnak vagy hivatásnak, amit választottunk vagy ahova rendeltettünk.”

Ez alapján végzi ő is a munkáját már több mint 30 éve, és továbbra is így szeretné folytatni a mesterségét.