Ismét minden fény Debrecenre irányul
Szerző: Szilágyi Szilvia | szilagyi.szilvia@dehir.hu Közzétéve: 2021.03.14. 10:00 | Frissítve: 2021.03.15. 17:39
Debrecen - A Lighthouse megalakulásával fényművészeti munkák egész sora tűnik fel újra és újra a városban. Március folyamán Kovács Ivó munkáját tekintheti meg a közönség a Piac utca egyik kirakatában. Interjú.
Debrecenben a fénnyel való művészi munka több évtizedes múltra tekint vissza, a város amellett, hogy a nukleáris fizika egyik nemzetközi központja, különös természeti adottságokkal is bír.
Fotók: Czeglédi Zsolt
Hortobágyon található Európa azon legkisebb fényszennyezettségű területe, ahol az univerzum fényei a legzavartalanabbul figyelhetőek meg. De a fénnyel való művészi munka is nagy múltra tekint vissza, Moholy-Nagy László és Kepes György fényművészeti tevékenységei ismertebbek, azt viszont kevesen tudják, hogy Tilles Béla 1975-ben Debrecenben állította fel az ország első köztéri luminokinetikus szobrát. Ezt az örökséget gondozva, a város az évek során egyre több fényművészeti munkának biztosított lehetőséget. Még emlékezhetünk 2016-ból hogyan vett mély lélegzetet, vagy esett szét elemeire a Debreceni Egyetem Főépülete egy 3D vetítés alkalmával. A város fényművészetről való gondolkodása tavaly pedig egy újabb szintre lépett.
A kultúráért felelős alpolgármester, Puskás István által megálmodott Lighthouse (Világítótorony) projekt célja, hogy bemutatkozási platformot, együttműködési lehetőséget biztosítson a magyar és nemzetközi fényművészeti szcéna alkotóinak, hogy a fény által maguk is reflektorba kerüljenek.
Februárban Sztojánovits Andrea Fészek című interaktív audiovizuális fényinstallációja vette birtokba az üresen álló Piac utca 67. szám alatti kirakatot. A kiterjesztett valóság médiumát használva a látogatók saját mobiltelefonjuk segítségével kelthették életre az Augmented Reality technológiával kódolt vizuális kompozíciót.
A kiállítás helyére márciusban Kovács Ivó Searchlight – Keresőfény című térspecifikus fényinstallációja lépett, amelyet e hónap végéig tekinthetnek meg az érdeklődők. Mindkét kiállítás a Let it Be! art agency szervezésében valósult meg.
Kovács Ivó – Sztojánovits Andreához hasonlóan – nem ismeretlen Debrecenben, részt vett a már említett egyetemi vetítésben, életre keltette a Modemben Csontváry Kosztka Magányos cédrusát, és egyike volt az ON művészeinek – csak hogy néhány munkáját említsünk. A festőből lett 3D animátor a világ számos pontján öregbítette már a magyar fényművészet hírnevét. Bejárt művészeti útjáról, a jelenlegi kiállításáról, munkafolyamatokról, inspirációkról, jövőbeli projektekről és a Lighthouse-ról is kérdeztük.
Dehir.hu: Eredetileg festészetet tanult a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, hogyan jutott el innen a fényművészeti projektekig?
Kovács Ivó: Autodidakta módon kezdtem el foglalkozni a festés mellett a digitális képalkotással, voltak olyan absztrakt képeim, amelyeket mindenképpen szerettem volna mozgóképpé alakítani, ez volt az egyik lépés efelé.
A másik szál Bordos László Zsolt volt osztálytársamhoz köthető, aki 2008-ban megkért, hogy segítsek neki egy francia projektjében.
Ekkor kezdtem el először épületvetítéssel foglalkozni, s ekkor fogalmazódott meg bennem az is, hogy a jövőben ezt szeretném csinálni.
Dehir.hu: Mit jelent önnek a digitális térben történő képalkotás? Mi mozgatja meg benne?
Kovács Ivó: A 3D mappingben az optikai illúzió, a trompe l’oeil-effektus érdekel igazán. Hiszen egy épületre, tárgyra való vetítés során nem csak olyan térillúzióról van szó, mint egy festmény esetében, hanem ott valóban kiterjesztett valóságot lehet kelteni, ahol egyezik a vetített kép a vetítésre szolgáló háttérrel. Ez az optikai illúzió a jelenlegi, Searchlight – Keresőfény című kirakat-kiállításomban is visszaköszön, olyan formában, hogy az üres helyiség falai a kép kulisszája, a képtér doboza, s csak a kirakaton kívül áll össze értelmessé a kép.
Dehir.hu: Mesélne a jelenlegi kiállításról? Miben más ez a tér, mint amikben eddig alkotott? Mennyire volt meghatározó a koncepciójára a specifikus helyszín?
Kovács Ivó: A kiállítást tulajdonképpen a mostani bezártság inspirálta, azért is kapta a Searchlight – Keresőfény címet, mert azt hivatott leképezni, hogy az ember hogyan próbál ebből a helyzetből kiutat keresni magának. Nyilván a tér már egy adottság volt, amire építeni kellett.
Az egykori pékség falain már eleve voltak tükrök, amelyek kiterjesztik a fényt, ezekhez adtam még néhányat, s a projektor elé is helyeztem körbeforgó tükröket, így jött létre egy labirintus, miközben azt az érzetet is kelti, mintha egy könyvtárban mozognánk.
A kockaformájú absztrakt elemek mellett természeti képek is felbukkannak, mintegy leképezve azt a gondolatot, hogy a természethez való visszatérés lehet a megoldás. Ezeket a sokszoros tükörállapotban lévő, fel-felvillanó természeti elemeket – a helyzet nehézségét is megmutatva –, elérhetetlen távolságba helyeztem. Volt egy olyan elképzelésem is, hogy a vetítés a néző interakciójára induljon el, ehhez viszont kamerán keresztül kellett volna figyelni az utcát, s ezt valahogy visszajátszani. Túl bonyolult lett volna, elvetettem.
Dehir.hu: Hogyan kell elképzelni a munkafolyamatot?
Kovács Ivó: Egy januári terepszemlét követően kezdtem el gondolkodni azon, miként tudnám vetítéssel úgy kitágítani ezt a teret, hogy az érdekes legyen. Az egykor pékségként működő üzlethelységben már eleve voltak tükrök, ezért úgy döntöttem, hogy ezekre építem a fényjátékot. A meglévő és a még beépített tükrökkel egy pásztázást szerettem volna érzékeltetni. Miután felmértem, lemodelleztem az épületet, kitűztem egy ideális nézőpontot, feltételeztem, hogy a néző 170 centiméter magas és 1-1,5 méteres távolságra áll a kirakattól. Próbáltam úgy rögzíteni az animációt, hogy az ebből a nézőpontból álljon össze a legteljesebben.
Dehir.hu: Ezt a tükrös megoldást alkalmazta a Csokonai Színházban is.
Kovács Ivó: Oda egy olyan félgömb tükröt vittem, amit a boltokban szoktak elhelyezni, annak érdekében, hogy be lehessen látni a polcok közé. Erre a félgömb tükörre vetítettem. De tükröt olyan esetben is használtam már, amikor rövid volt a vetítési távolság. A tükör széles körben alkalmazható a videó-mappingeléseknél, összeegyeztetett perspektívajátékoknál.
Dehir.hu: Úgy tudom, azoknak is szeretne kedvezni, akik nem tudják élőben megtekinteni a jelenlegi kiállítást. Ezt ők milyen formában tehetik majd meg?
Kovács Ivó: Azt tervezzük, hogy az animációt elkészítem egy 360 fokos videóban is, így annak lejátszása során körbe lehet majd nézni ebben a térben, így annak is lesz egy kvázi jelenlétélménye, aki nem tudta megtekinteni a vetítést.
Dehir.hu: Ez a kiállítássorozat is a Lighthouse része, mit gondol a szervezet célkitűzéseiről? Van annak realitása, hogy Debrecen a fényművészet fellegvára legyen? Mit tud adni a Lighthouse az alkotóknak?
Kovács Ivó: Nagyon örülök Puskás István kezdeményezésének, mert a fényművészettel foglalkozóknak előtte semmilyen egyesülete, szervezete nem volt. Ez az ernyő azokat a művészeket gyűjti egybe, akik már évek óta ezen a területen dolgoznak, és nagyrészt ismerik is egymást, hiszen többen már dolgoztak együtt.
Ami Debrecent illeti, a városnak megvannak a maga fényművészeti hagyományai, nem a semmiből nőtt ki az ötlet, hogy épp ez a város legyen a fényművészet központja, remek kezdeményezésnek tartom, már csak azért is, mert egy-egy közös kiállítással sokkal nagyobb figyelmet lehet irányítani ezekre a művészeti tevékenységekre, mint az egyéni bemutatkozásokkal.
Dehir.hu: Milyen nagyobb projektekben vett részt mostanáig?
Kovács Ivó: A legtöbb nagyobb munkán Bordos László Zsolttal dolgoztam. Az épületvetítés igazán a dubaji Pálmaszigetek Atlantis Hotelére való mappingelés után vett nagyobb lendületet. Ez egy gigaprojekt volt, az eddigi legnagyobb épületvetítés. Azt azonban fontos kiemelni, hogy szeretem különválasztani a dubaji projekthez hasonló show businesst a művészeti projektektől, amelyeknél szabad kezet kap az alkotó. Az azonban közös, hogy mindegyikben van technikai kihívás.
Dehir.hu: Csapatban szeret dolgozni, vagy inkább az egyéni munkát preferálja?
Kovács Ivó: Szeretek közösségben dolgozni, hiszen olyankor mindig inspiráljuk egymást, s ezeknek a munkáknak is mindig megvan a maga szabadságuk, egy 8-10 perces projekt esetén is rendelkezésre áll az az 1-1,5 perc, amiben meg lehet mutatkozni. Az épületvetítések általában csapatmunkák, s többnyire ott is mindenki kiveszi a részét minden munkafolyamatból.
Dehir.hu: Van valamilyen védjegye, vagy inkább a kiállítás helyszíne, annak atmoszférája, az adott esemény apropója a mérvadó?
Kovács Ivó: A public artoknál, épületvetítéseknél mindig van egy aktuális ügy, amiről szólnia kell, és ahhoz képest alkot az ember valamit, illetve az adott épület paraméterei is meghatározóak. De az egyéni munkák esetén nem fektetek nagy hangsúlyt a saját nyelvre, védjegyre, általánosságban azonban elmondható, hogy
formailag inkább az absztrakt elemek érdekelnek, s ezeket igyekszem nem öncélúan beépíteni a munkáimba.
Dehir.hu: Milyen előjelű visszajelzések érkeznek a magyar közönségtől? Fontos-e az, hogy lecsapódjon az emberekben egy gondolat, érzés az alkotásai megtekintése után?
Kovács Ivó: Számomra fontos szempont, hogy értsék az emberek a munkáimat, ugyanakkor nem akarok a közönség után futni. Törekszem arra, hogy a projektjeimnek legyen egy része, ami biztosan érthető mindenki számára, s egy, ami, ha talán nehezebben is felfejthető, de izgalmas. Egy festmény esetében nem jelent akkora gondot, ha nem világos azonnal az üzenete mindenki számára, mert évekkel később talán kikristályosodik, de a fényművészet mondhatni egy színházi műfaj, a vetítéssel egyidőben kell hatnia.
Dehir.hu: Mi lesz a következő projektje a Lighthouse-on belül, kívül?
Kovács Ivó: Először is bízom benne, hogy a kirakatkiállítások mehetnek tovább, s más fényművészek is be tudnak mutatkozni, ezen kívül jövőre mindenképpen szeretnék egy csoportos kiállításban is részt venni. Mivel csak most alakulunk egyesületté, egyelőre nehéz megmondani, hogy hova fejlődik, de reményre ad okot, hogy több terv is van.
Felmerült például, hogy valamilyen formában az egyetemi oktatásban is részt vegyünk.
Egyébként jelenleg a Kolibri Bábszínháznak készítek Az ember tragédiája című darabjukhoz egy vetítést, s más színdarabokba is bedolgozok.